Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én szeretem a kávét. A szombat reggeli feketét egy székesfehérvári bevásárlóközpont parkolójában fogyasztottam el, és nem voltam egyedül ezzel. Sőt, nagyon sokan voltunk ott mi, az autók (és a kávé) szerelmesei.
>>>A KÉPRE KATTINTVA KESERŰ GERGŐ FOTÓIT TEKINTHETED MEG!<<<
A Cars&Coffee jól bevált, reggeli találkozós receptje eddig elkerülte Székesfehérvárt. Szerencsére vannak olyan lelkes emberek, akik úgy gondolták, hogy ennek a városnak a környékén is van annyi érdekes autó, amivel meg lehet tölteni egy parkolót, hogy aztán a gépek között sétálva, nyitott ajtók és motorháztetők körül beszélgetve kezdjük a hétvégét. Kevés hangulatosabb dolgot tud elképzelni szombat reggelre egy hozzám hasonló benzinvérű.
Nagyjából fél hétkor értünk a helyszínre, ami az M7-es autópálya mellett, az Auchan áruház parkolójában volt. Talán ennek köszönhető, hogy nem csak a környékről, hanem a fővárosból is érkeztek látogatók. Valentino, a fotósunk például hajnali négykor kelt, hogy ott lehessen velünk.
A találkozóra az ideiglenes és egyben utolsó Ladámmal érkeztem, ami messze nem olyan érdekes, hogy egy ilyen találkozó soraiba álljak vele, így jó messzire parkoltam le. Talán néhány tulajdonos hasonlóképpen átgondolhatta volna, hogy méltó-e arra, hogy beparkoljon a Maserati, a VW Kübelwagen, esetleg az Audi Coupé, vagy egy Lancia Delta Integrale mellé. Szerencsére nem a tömegcikkek adták a találkozó gerincét, de azért néhány kocsinál felvillant a fejemben az „Ez meg mit keres itt?!” felirat. A Cars&Coffee szülőföldjén, az USA-ban ezt a problémát úgy oldják meg, hogy ha valamiből túl sok érkezik, akkor nem engednek be újabb, ugyanolyan típusú gépeket.
>>>A KÉPRE KATTINTVA VALENTINO ALBUMÁT TEKINTHETED MEG.<<<
Megérte korán kelni, hiszen mire odaértünk, már jó néhány érdekesség díszítette a parkoló szürke aszfaltját. Szó szerint tanácstalanul tekintettem körbe, merre is induljak el nézelődni, miközben újabb és újabb autók érkeztek. Szokatlan volt a látvány, hiszen az Auchan parkolójában az év többi napján csak unalmas egyen-dobozokat látni, amik közé sosem mertem beparkolni az előző youngtimer Lanciámal, nehogy rányissák az ajtót, vagy neki koccanjanak.
Most viszont remek volt a felhozatal, a találkozónak elkülönített óriási – és lassan teljesen feltöltődő – területen egymás közelében állt 356-os Porsche és Audi Quattro. Egy Lancia Delta HF Integrale farkasszemet nézett egy gyönyörűszép Opel Kadett C Coupéval. Egy Lexus mellett, a parkolóhelyet alig kihasználva pedig egy Suzuki Capuccino szunnyadt, míg tulajdonosai a többi autót nézték.
Bevallom, rég éreztem magam ilyen jól. Remek volt a hangulat a parkolóban, a kulturált beszélgetéseket csak nagyon ritkán zavarta meg egy-egy üvöltő motorral startoló kívülálló. Hiába, van, akinek nem megy ez a kávézós találkozó, és az ingergazdag környezetben esetleg mellőzött autójára muszáj volt valahogyan felhívni a figyelmet.
Miközben mi ámuldoztunk, vagy beszélgettünk egy-egy autó mellett, a parkoló lassan teljesen megtelt. Érkeztek RX8-as Mazdák, Convertible Camaro, Pontiac Firebird a hetvenes évek végéről, új Ford Mustang. Jött egy matt fekete VW Bogár is, ami éppen egy modern testvére mellett parkolt le. Láttunk teljesen átalakított négyütemű Wartburg Touristot, gyári állapotú, hibátlan Trabantot, Toyota MR2-t. Volt természetesen Lada is, egy nem hibátlan, de mégis csodálatos okkersárga körlámpás, valamint volt tuning-kocka is. Szóval mindenki talált kedvére valót.
Az a jó az ilyen találkozókban, hogy nem csupán egy márka képviselői jelennek meg, a fent vázolt változatosság valóban gyönyörködtető volt. A másik jó dolog, hogy szóba lehet elegyedni a tulajdonosokkal, akik többnyire mindent szívesen megmutatnak, és mesélnek az adott típus részleteiről, a felújítás, vagy a megtalálás fordulatairól. Mind egy-egy különálló, talán regényt is megtöltő történet, amit mindig élvezettel hallgatok.
Hogy mik voltak a személyes kedvenceim? Elfogult leszek, hiszen elsősorban az olasz autók szerelmesének vallom magam. A best of show első három helyezettje számomra így alakult:
Harmadik helyen futott be az a gyönyörű, talán 1980-as, OT-rendszámos Maserati Quattroporte, ami már világosban érkezett a helyszínre. Órákig tudtam volna gyönyörködni ebben a különlegességben. Nem lehet rá egyértelműen azt mondani, hogy szép, de csúnyának sem merném nevezni. Az egykor csak a legtehetősebbek számára készült autó, túlzó méreteivel, óriási, kastélyokba illő foteljeivel, a hetvenes évek végi technikájával messze kilógott a sorból. Persze volt olyan, aki megnézte és simán rondának nyilvánította, de azért csak köré sereglettek a nézelődők.
A képzeletbeli dobogóm második helyére az Opel Kadett C Coupe-t tenném. Arasznyi hátsó lámpája, harmonikus ívei, gyönyörű beltere, és ódon technikájának szépsége teljesen elvarázsolt. Sajnos nagyon ritkán lehet régi Opeleket látni, így neki, és a piros Opel GT-nek külön örültem.
Az első helyen nálam egy nagyon-nagyon kicsi japán szerkentyű kapta. A nem túl öreg, de annál meghökkentőbb autó egy Suzuki volt, mégpedig a Capuccino. Komolyan mondom, hogy a dupla vezérműtengelyes, de Trabant méretű motorral szerelt autóba sehogyan sem tudtam volna bepréselni magam. Kétüléses kabrióból ennél talán nincs kisebb a bolygón, az utastér másutt kesztyűtartó lehetne, már ha az alapterületét nézzük. Amikor mellé parkolt egy 356-os Porsche, óriásként hatott a kis japán jobbkormányos csodabogár mellett.
Ha már van képzeletbeli dobogó, legyen fiktív különdíj is. Ezt Tibor gépének ítélném oda, aki a fekete Lancia Delta HF Integrale-val érkezett Székesfehérvárra. Az autó egyszerűen gyönyörű. Motorterébe cipőkanállal sem lehetne egy alátétet betenni, a belseje a sárga bőrrel pedig sokkolóan szép kontrasztot mutatott a fekete külsővel. A 80-as, 90-es évek csúcstechnikája mágnesként vonzotta a látogatókat.
Becsülöm azokat az embereket, akik hatalmas lelkesedéssel és kitartással életben tartják ezeket a csodákat, és nem vitrinben őrzik őket, hanem a saját kerekein elgurulnak velük, hogy mi ne csak fényképről láthassunk ilyen autókat.
A találkozóról hazafelé azon gondolkodtam, mennyi kitartás kell egy ilyen találkozó létrehozásához. Köszönöm a szervezésben résztvevőknek a meghívást, és azt, hogy megálmodták, és meg is csinálták az első fehérvári Cars&Coffee-t! Remélem, hagyomány lesz belőle, mert autócsodák között kávézni nagyon jó. Nem csak Kaliforniában, Milánóban, vagy Budapesten, hanem itt, a királyok városában is.
Gyönyörű válogatás! A capuccinoval régóta szemezek!!
Üdv!
Biztos, hogy velem van a baj, amiért nincs frászbúkom, de sajnos későn értesültem a rendezvényről. Ráadásul akkor is a totalcar honlapon láttam meg véletlenül. Szóval egy kicsit nagyobb hírverés nem ártott volna itt helyben is. A legközelebbit remélem nem hagyom ki, addigra talán szalonképes lesz a kocsi is.