Giuseppe Lancia dúsgazdag ember volt, vagyonát konzervgyárosként szerezte. Amikor 1881-ben fobellói nyári kastélyukban megszületett Vincenzo nevű fia, már tudta, hogy ügyvédi pályára szánja majd, ha felnő. A kis Censin – ahogyan a családban nevezték – azonban komoly bajjal született: benzin folyt az ereiben.
1905. Vincenzo Lancia versenyben egy Fiat kormányánál.
Censint nem igazán érdekelte a jogi pálya, édesapja a végén már egy könyvelői végzettséggel is kiegyezett volna vele kapcsolatban. Eszes gyerek volt, de nem érdekelte a tanulás. Helyette szívesebben lógott Giovanni Battista Ceirano kerékpárműhelyében, ahol az angolos hangzású Welleyes bringákat építették. Vincenzót lenyűgözte a technika, érdeklődése egyre inkább az efféle vívmányok felé fordult.
Végül az ifjú Vincenzo – papíron könyvelőként, valójában szerelőként – csatlakozott a kis céghez, ahol hamar megvillantotta műszaki tehetségét.
A Lancia&C. első üzeme.
A Welleyes időközben készített egy autót is a kerékpárműhelyben, majd egy szép napon az egész céget felvásárolta a Fiat, szerszámostul-alkalmazottastul. Lancia ekkortól a Fiat alkalmazásában állt és előbb tesztpilóta, majd autóversenyző beosztásban dolgozott.
Vakmerő versenyző hírében állt, de sokszor hátráltatta műszaki hiba. Ennek ellenére 1908-ig a Fiat alkalmazásában állt.
Az eredeti vázlat a lehetséges márkajelekről. Végül az utolsó nyerte el Lancia tetszését.
1906-ban Vincenzo Lancia úgy döntött, saját lábra áll. Claudio Fogolin nevű barátjával megalapították a Lancia&C. Nevű céget, és autógyártásba fogtak. Az első Lancia modell, az Alpha, 1907-ben gördült ki az üzem kapuján.
A márkajelet illetően szintén egy jó barát segítette ki, Carlo Biscaretti di Ruffia gróf, akivel úgy ismerkedett meg, hogy egyszer megjavította Benz márkájú automobilját. A gróf a kormánykereket és Lancia nevéből adódóan egy lándzsát rajzolt meg a cég márkajeléül, ezt tüntették el néhány éve, és lépett az évszázados jel helyére egy kiherélt, értelmét vesztett cápafogas valami.
Lancia Alpha, 1907. Az első típus, nagy sikere volt.
Lancia híres volt végletekbe menő precizitásáról, és szakmai tudásáról, ezért az autóit is nagy műgonddal tervezte meg és készítette el. A kis vállalkozás hamarosan egyre nagyobb céggé duzzadt, a Lancia autók pedig óriási elismertségnek örvendtek.
Vincenzo Lancia utolsó projektje az Aprilia nevű típus volt. A bemutatót már nem érhette meg, szívroham következtében, 1937-ben váratlanul elhunyt. Felesége és három gyermeke gyászolta a mindig mosolygós, életvidám autógyárost.
Baloldalt Vincenzo Lancia utolsó munkája, az Aprilia, jobb oldalon pedig az egykori Themám, azonos helyszínen fényképezve, Bakonyszombathelyen.
A vállalkozás azonban nem zárt be, fia, Gianni, és felesége irányítása alatt tovább virágzott a Lancia márka. A világégés kiheverése után, az ötvenes években már a Forma 1-ben is ott voltak, de egy sajnálatos tragédia miatt a Lancia D50 versenyautókat eladták Ferrarinak, így a következő évben már Lancia-Ferrariként lett világajnok a technika. Nem ez volt az egyetlen sikere a Lanciának, számtalan versenyen bizonyította kiválóságát a rallye szakaszoktól a Le Mans-i 24 órás versenyig. Modelljeiről és versenysikereiről vaskos könyvet lehetne írni, de most inkább a márka történetének főbb eseményeire szorítkozom.
Aurelia B20 Coupé, csodaszép forma.
A sportos eleganciát képviselő márkát sok siker és a 60-as években már jobbára kudarc után, 1969-ben vásárolta fel a Fiat, majd a régi típusokat négy év alatt kifuttatva teljesen megújította a Lancia kínálatát. A 90-es évek közepéig tartott a lendület, a sportsikereknek és a remek típusoknak köszönhetően jó híre volt a Lanciának.
A Fulvia ralisikerei még a művészt is megihlették.
Aztán jött a fekete leves, a Lancia a 110. születésnapját, átcímkézett Chryslerek és egyéb szégyenfoltok után jelenleg az egyetlen, Ypsilon nevű modelljével ünnepelheti. Kevés a remény a pozitív fordulatra, pedig érdemes volna visszanyúlni a hagyományokhoz, és életet lehelni az egykor szebb napokat megélt Lanciába.
A rallye pályák királynője.