Talán így lehetne a legjobban jellemezni a 85. Le Mans-i 24 órás versenyt, mint ezen összefoglalónk címe. Akik velünk tartottak a futam mind a 24 órájában itt a blogon, illetve a facebook oldalunkon, azok számára már minden részlet ismert, akik pedig esetleg lemaradtak volna mindenről, azok olvassanak tovább.
Az idei futamon összesen 60 autó állt rajthoz és rekordszámban, de mindösszesen 11 kiesővel 49 versenygép célba is ért. Az Audi visszavonulásával sajnos erősen megcsappant az LMP1-es mezőny, amelyben mindösszesen hat autó indult, ezek közül a Bykolles Racing Team autója 7 kör után feladta a küzdelmet, így a csúcskategóriában a Porsche és a Toyota hibridjei feszültek egymásnak. Egész héten úgy tűnt, hogy a Toyota hosszú évtizedek után talán most összehozza az első Le Mans-i győzelmét, övék volt a pole pozíció, ráadásul Kamui Kobayashi a leggyorsabb kört is megfutotta, a győzelmi álmok azonban ismételten szertefoszlottak.
A Toyota idén is üres kézzel ment haza
A verseny drámája a Porsche #2-es számú versenyautójával kezdődött, este 7 óra előtt az autóval kiálltak a boxba, kiderült, hogy az első kerekek nem kapnak hajtást, a hibrid rendszer meghibásodott és egy jó órát szerelték az autót a garázsban, mire újból vissza tudott térni a pályára. Ekkor mét a két Toyota (#7-es és #9-es) álltak az élen. Éjfél előtt a #8-as számú Toyota is a Porsche hibájához hasonló műszaki problémával kénytelen volt kiállni a boxba. Éjfél után ütött be krach a japánoknál, először a #7-es számú autójuk lassult le és kénytelen volt bevánszorogni a boxba, majd nem sokkal később a #9-es gép defektet kapott, ki is gyullad és megállt a pálya szélén, így a három Toyotából csupán a #8-as számú tudta végigcsinálni a futamot. Ekkor úgy tűnt, hogy a Porsche nyerheti meg a versenyt az #1-es számú versenyautóval.
Az éjszaka további része viszonylagos nyugalomban telt, mindenki szépen rótta a köröket egészen délelőttig, amikor is 11 óra után az élen álló Porsche lelassult, elszállt az olajnyomás, majd alig egy órával később 13 kör előnnyel fel is adta a futamot. Innentől kezdve a németek minden szeme a megmaradt #2-es számú autóra ragadt, amely az utolsó óra kezdete előtt tudta visszavenni az összetettben is a vezető helyét a P2-es Jackie Chan DC Racing versenyautójától. Innentől már csak azért kellett izgulni, hogy kibírja az autó a végéig, de bármilyen nehéz is volt a Timo Bernhard/Earl Bamber/Brendon Hartley trió behozta a célba az autót, így megszerezték a Porsche 19. Le Mans-i győzelmét.
Talán maguk a csapattagok is alig hitték el, de összejött
Az LMP2-ben kevésbé volt ilyen izgalmas az élet, ott a Jackie Chan DC Racing által indított #38-as számú Oreca versenyautó uralta a mezőnyt (Thung/Laurent/Jarvis trió), illetve az LMP1-es autók rossz lapjárása miatt sokáig összetettben is vezettek, végül összesítésben elhozták az ezüstöt. A P2-es kategóriában igazán nagyot a #35-ös számú Signatech Alpine ment, ők a középmezőnyből küzdötték fel magukat egészen a második helyig, azonban a verseny vége előtt alig félórával ütköztek és kénytelenek voltak kiállni a boxba, végül negyedikek lettek.
Az idei 24 órás legizgalmasabb pillanatait mindenképpen a GTE Pro kategóriában lehetett átélni, itt az Aston Martin, a Porsche, a Ford és a Corvette küzdöttek nagyon sokáig a dobogós helyekért. A Porsche a teljesen új középmotoros 911 RSR-rel igen kemény ellenfélnek bizonyult, azonban egy autójuk odalett, a másikkal pedig csak a negyedik helyet fogták meg. Nem sikerült a címvédés a tavaly győztes Fordnak sem, Chip Ganassi két csapattal és négy autóval indult a Pro kategóriában, végül csak a dobogó második fokára értek oda.
Majdnem megvolt
Nagy csata bontakozott ki végül a #63-as Corvette és a #97-es Aston Martin között, az utolsó körig keményen üldözte Jonathan Adam a sárga C7-esben élen álló Jordan Taylort, végül a leintés előtt sikerült megelőznie az amerikai autót a régi angol technikának, amelyet a Prodrive készített fel. A Corvette végül egy defekt miatt csak a bronzérmes helyre tudott bejönni, az Aston Martin Vantage-nek pedig méltó búcsúja volt ez a győzelem, hiszen jövőre már új autóval térnek vissza.
Az amatőröknél három Ferrari 488 GTE végzett az élen, az első helyet a JMW Racing triója (Smith/Stevens/Vanthoor) szerezte meg, ők még ezelőtt egyszer sem nyertek itt, második helyre a Spirit of Race #55-ös számú autója ért be, harmadik az #52-es számú Scuderia Corsa autója lett.
Először sikerült itt nyerniük
Az összesített verseny harmadik helyére egyébként a szintén P2-es #13-as számú Rebellion futott be, az élen egyébként a P1-es autók gyengélkedése miatt elég nagy szerep jutott a P2-es autóknak, ha a Porsche elbénázta volna a futamot, akkor könnyedén P2-es összesített elsőség alakulhatott volna ki, hiszen a #8-as Toyota csak a kilencedik helyen zárta a versenyt. Visszatekintve a teljes futamra úgy gondolom, hogy a P1-es kategóriára ráférne egy erős fejlesztés, mert ugyan a Toyota és a Porsche jövőre is megmérettetik egymással, de a németek Le Mans-i programja csak 2018-ig szól, nem tudni, hogy mi lesz utána. A csúcskategóriába még lenne helye pár gyártónak, hogy ne csak a technika ördöge okozzon izgalmakat, hanem a pályán is legyenek igazi küzdelmek a prototípusok között. Mindenesetre mi ezúton is gratulálunk minden győztesnek!
