A brit autógyártás egyik megkerülhetetlen és legrégebbinek számító márkája a Rolls-Royce, amely ellentétes érzéseket vált ki az emberekből, mint ahogyan a neve is az ellentétekre épít. Charles Stewart Rolls, a jólétbe született autókereskedő, valamint Frederick Henry Royce, aki újságosként kezdte a pályafutását. Kettejük 1904-es találkozásából született meg az ikonikus angol autómárka, a konzervatív és gazdag angol úriemberek autója, amely ha nem is mindig túlságosan szép, de tiszteletet parancsoló megjelenésével igazi jelenség, bárhol is tűnik fel a világ útjain.
A Rolls-Royce alapítói és mérnökei mindig is megszállottjai voltak a magas minőségnek és a kiváló összeszerelésnek. Nincs ez másként ma sem, de a ’20-as, illetve ’30-as években ez maga volt a művészet. Aprólékosan kidolgozott részletek, finom anyagok, kézzel készült karosszériaelemek, valamint a nagyfokú kényelem és csönd, amely jellemzi ezen automobilokat. A márka talán legismertebb típusa a Phantom, amelynek legújabb generációját nem is olyan régen mutatták be, azonban most a harmadik szériának egyik különleges példányáról lesz szó. A Phantom III volt az utolsó autó, amelyen még az alapító Friedrick Royce halála előtt dolgozott, a típust szintén a tökéletesség és a minőségi kivitelezés hagyománya jellemezte, azonban elődeitől radikálisan eltért. A korábban alkalmazott hathengeres motorok helyett egy merőben új konstrukciójú, alumínium V12-es motort építettek az autóba, ugyanakkor egészen 1998-ig ez volt az egyetlen ilyen motorral szerelt Rolls-Royce típus.
Mindkét ajtóba beépítettek egy-egy RR logót.
A II. világháború előtt még virágzott az egyedi karosszériák piaca, akkoriban még sok neves autógyártó csupán csak a járóképes alvázat készítette el, a kocsiszekrényt az ügyfelek egyedi igényeihez szabottan készítették el, így volt ez a Phantom III esetében is. A típusnak rövid pályafutása volt, 1936 és 1939 között mindösszesen 727 példány készült, amelyeket többségében a Park Ward, a Mulliner, a Hooper, vagy a Thrupp & Maberly látott el karosszériával, készült limuzin, szedán, kupé és kabrió változat is. A fotókon látható példány is egy teljesen egyedi kabrió, amely eredetileg nem ilyen formában született meg.
Az 1939-es típus az utolsók egyike, amelyet eredetileg a Hooper karosszált, ez volt a Hooper Sedanca de Ville, amely számtalan autószalonon feltűnt: Brüsszel, Genf, London, New York. Ezt követően Louis Ritterhez került, aki megbízta a francia Labourdette manufaktúrát, hogy az egyedi ötleteit megvalósítva építsenek az alvázra egy kabrió karosszériát. Így született meg a II. világégést követően 1947-ben a teljes nevén Rolls-Royce Phantom III Labourdette Vutotal Cabriolet, szép hosszú név, elképzelem egy magyar forgalmiban.
Labourdette
Jean Baptiste Labourdette francia kovácsmester volt, aki Párizsban 1858-ban alapította meg a műhelyét, amelyben lovaskocsik felépítményét gyártotta a megrendelőinek. Halála után a fia, Henri vitte tovább a kis manufaktúrát, a fiatal tehetség az automobilizmus hajnalán volt az elsők egyike, aki autókarosszériát tervezett és épített. Az első karosszériát egy szintén francia márka, a Georges Richard részére készített el még 1896-ban. Három évvel később már a Renaultnak szállított zárt felépítményeket, ezek voltak egyébként a világon az első zárt karosszériák. Megrendelői között volt számos orosz herceg, XIII. Alfonz spanyol király, illetve a Panhard & Levassor vezetője is. Henri 1910-ben távozott az égi utakra, a céget Jean-Henri Labourdette örökölte mindössze 22 évesen.
A cég történetében az egyik legnagyobb szenzációnak az 1912-ben épített “Skiff” volt, amelyet René de Knyff megrendelésére egy Panhard 20 HP alvázára építettek. A csónakszerű karosszéria ajtók nélkül készült mahagóni fából. Ez a fajta felépítmény azután megjelent számos Hispano-Suiza, Rolls-Royce, illetve Renault és Peugeot típuson is. Az ifjú örökös legnagyobb újítása azonban a “Vutotal” rendszer megalkotása volt, ennek a lényege abban rejlett, hogy a szélvédőt és az oldalablakokat keret nélkül lehetett a kocsiszekrényhez rögzíteni. Ezt először 1936-ban, egy Delage kupén prezentálták a nagyközönségnek a Párizsi Autószalonon.
Ahogyan a cikk elején is írtam, a Rolls-Royce autói mellett nem lehet elmenni szó nélkül, a Labourdette által készített felépítmény pedig egyszerűen csodálatos, bár a szépség relatív, de ezek a gömbölyded formák, amelyeket itt-ott éles vonalakkal törtek meg, egyszerűen gyönyörű. A megrendelő számára a pénz nem volt akadály, így a párizsi manufaktúra a végletekig képes volt elmenni, a karosszériába integrált polírozott sárgaréz elemek kiemelik az első és hátsó sárvédők ívét, ugyanakkor hangsúlyos a teljesen egyedileg tervezett hűtőmaszk is, amelynek tetején Emily szintén rézbe vonva díszeleg. A réz az utastérben is diszkréten jelen van, az ajtónyitó kilincsek és az ablakemelő kapcsolói is ebből az anyagból készültek. Érdekesség, hogy ez az egyedi Phantom változat vákuumos ablakemelőket kapott, valamint a szélvédőhöz nem kapcsolódik A oszlop, az üveg rögzítését nagyméretű csavarokkal oldották meg a tűzfalhoz rögzítve, ez akkoriban egy új szabadalom is volt.
A karosszéria egységét nem töri meg semmi, még a fényszórókat is elrejtették.
Az elkészült új csodát, amely egyben a Labourdette műhely utolsó munkája is volt, a ’47-es Párizsi Autószalonon mutatták be, majd innen szállították a megrendelőhöz, aki New Yorkban élt. A Vutotal Cabriolet eredetileg vöröses narancs metál fényezéssel gördült ki a párizsi műhely kapuján, az évtizedek során a Blackhawk kollekcióba került, ahonnét a John W. Rich Auto Museum vásárolta meg, majd teljes egészében restaurálták és ekkor kapta meg a kéttónusú barna színű fényezést, amely szerintem sokkal jobban illik a sárgaréz díszítéshez.
Finom részletek és míves munka jellemzi ezt a különleges kabriót.
Végezetül pár mondat erejéig a lemezek alatt rejtőző technikáról; a V12-es motor 7,3 literes, a teljesítménye 120 lóerő. Mivel utolsó évjáratú típusról van szó, ezért ebben a motor nyomórudas vezérlésű, a korai Phantom III szériában még hidraulikus szelepvezérlést alkalmaztak. A motor érdekessége, hogy dupla gyújtási rendszere van, ugyanis hengerenként két gyújtógyertyát alkalmaztak. Az üzemanyagellátásról kettő SU elektromos benzinpumpa gondoskodott. Mindezen teljesítményadatok inkább csak kellemes gurulásra voltak elegendőek, mintsem száguldozásra, hiszen csak az alváz önmagában 1 837 kg-ot nyomott a mérlegen, egy szedán felépítésű változat pedig akár a 3,5 tonnát is elérhette, ennek ellenére ennek a kabriónak a végsebessége 150 km/h, ami azért nem rossz egy ekkora méretű szobortól.
A kényelemről az első független felfüggesztés gondoskodott, amelyben tekercsrugókat alkalmaztak, hátul pedig félelliptikus rugókat. A felfüggesztés egyébként állítható volt, ezt a sofőr az utastérből állíthatta egy kapcsoló segítségével. A megállásról négy darab dobfék gondoskodott, amelyek szervórásegítést kaptak, ezt a megoldást a Rolls-Royce a Hispano-Suiza-tól licencelte. Az autó legutóbb a 2007-es Pebble Beach Tour d’Elegance rendezvényen volt látható.
Forrás: supercars.net, coachbuild.com
