Reggeli rozsda: karácsonyi Москвич Borsodból

Egy igazi roncsvadásznak nem is kell nagyobb karácsonyi ajándék, mint hogy egy pajtából mentsen meg egy régóta elfeledett öreg autót, amelyen már csak  a rozsda ünnepli a karácsonyt. Így történt ez a napokban egy lelkes veteránossal, aki Miskolcon talált rá egy évtizedek óta elfeledett Moszkvicsra, amelyre a Roncsvadászok csoportunkban lettünk figyelmesek.

Valaha a magyar utcaképnek is szerves része volt a jó öreg Moszkvics többféle típusa is, mára már alig maradt belőlük valami, hiszen többségük az enyészeté lett. Itthon a KSH adatai szerint már csak 540 db Moszkvics gyártmányú autó volt forgalomban 2016-ban, tíz év alatt a számuk a negyedére csökkent, szóval ma már tényleg ritkaságszámba megy egy-egy példány.  A karácsonyi pajtalelet egy Moszkvics 408 típus, vagy más néven M-408, amelyet a dicső szovjet autógyár, az MZMA/AZLK gyártott 1964 és 1975 között. A közepes méretű családi autót rövid ideig az IZS is gyártotta (1966-1967). 

Az oroszok a 407-es modelljüket váltották le a szóban forgó típussal, amelynek a fejlesztését még 1959-ben kezdték meg. Az első prototípusok 1961 márciusában készültek el, azonban a szériagyártásra egészen 1964. augusztus 1-ig kellett várni, a hivatalos premiert pedig még ugyanezen év októberében tartották meg. A fő modell a négyajtós szedán változat volt, készült azonban kombi, valamint háromajtós kishaszon változat is. 

Az M-408 pályafutása során két szériát élt meg, az elsőt 1969-ig gyártották, ezen még hátul függőleges lámpák voltak, elöl kettő vagy négy körlámpa, a váltókar pedig a kormányoszlopra volt telepítve, amellyel a négyfokozatú váltóművet lehetett vezérelni. A második szériában a műszaki tartalom jelentősen nem változott, a motor ugyanaz az 1 357 köbcentis négyhengeres volt, a váltókart azonban az 1973-as gyártási évben már átköltöztették a padlóra. Ami a megjelenésében megkülönböztette a korábbi modellektől, az a szögletes első lámpák, valamint a horizontálisan elrendezett hátsó lámpák, illetve a hátul különálló háromszög alakú irányjelző. A két széria között még 1967-ben volt egy enyhébb ráncfelvarrás, az M-412 típus hűtőmaszkját és az áttervezett logót is megkapta a 408-as. A két típus külsőre teljesen megegyezett, az M-412-ben azonban nagyobb motort alkalmaztak. Később ugyanezen platformra épült az M2138/40 is. 

Megjelenésükben akkoriban modern autóknak számítottak a Moszkvics típusai, a Deluxe változatok négy első lámpával voltak ellátva, néhány széria kéttónusú fényezést kapott. A beltérben trapézkialakítású műszerfallal és vinyl borítású ülésekkel csábították a vevőket. Az M-408 még a vasfüggönyön túlra is eljutott, Nyugat-Európában a Peugeot miatt nem használhatták a 408-as típusnevet, ezért itt Elite, Elite De Luxe, Elite 1300, valamint Carat, illetve Scadia 1300/1400, és 1600 Diesel néven került forgalomba. Ez utóbbi csak egyes piacokon volt elérhető, 1 760 köbcentis Perkins dízelmotorral voltak szerelve. 

A jó öreg szovjet típust már a gyártása kezdetétől önszabályozó fékdobokkal szerelték fel, ’69-től pedig elsőként a szovjet autóiparban  kétkörös vákuumos szervó fékekkel gyártották a típust, valamint ellátták biztonsági övekkel, belül puha burkolatokkal, sőt még gyűrődő zónákat is alkalmaztak az autó vázában. 

Az 1976-ig tartó pályafutása során készült belőle rokkant változat, mentőautó, taxi, jobb kormányos kiadás az angol piacra. Ugyanakkor M-408 Tourist néven létrehoztak egy 2+2 üléses kabrió prototípust is, amelynek levehető kemény teteje volt, a karosszériája alumíniumból készült, valamint a motorja elektromos vezérlésű benzinbefecskendezőt is kapott, ebből csak két példányt készítettek.

A képeken is látható zöld példány még az első szériából való, hiszen hátul függőleges lámpája van. Egy miskolci pajtában porosodott 30 évet, a rozsda már itt-ott megkóstolta, de az egész autó viszonylag egyben van, még az eredeti rendszám is rajta van. Belül pedig igazi időkapszula, hiszen előkerült belőle két régi egyforintos és egy húszfilléres, amelyek egy Donald rágó papírja társaságában bújtak meg. Nem hétköznapi lelet, nagy csoda, hogy így egyben túlélte az elmúlt évtizedeket és nem valamelyik borsodi vastelepen végezte. Szerencsére megmenekült, a fellelőjének igazi ajándék, és az autónak talán egy új esély.

A képeket köszönjük Kitta Zsoltnak, aki megtalálta ezt a régi orosz vasat.