Manapság nagy divatja van a városi terepjáróknak, szinte minden méretkategóriában van már SUV a jelentős márkák kínálatában, sőt még az olyan nemes sportautógyártók is belevágtak a szabadidőautók gyártásába, mint a Porsche, de nem olyan régen mutatták be a Lamborghini új SSUV-ját, ugyanakkor kínál már ilyen autót a Bentley és a Maserati is. Mondhatni boldog boldogtalan SUV-t akar, a gyártók meg kiszolgálják a divatot, mert nagy, kényelmes, azt gondolják, hogy elpusztíthatatlan és átmegy árkon-bokron, holott a többség valójában nem is összkerekes, hanem csak elöl kapar. Bezzeg évtizedekkel ezelőtt ezen mai divatterepjárók ősei még valóban célszerszámnak készültek, elmenni a lehető leglehetetlenebb utakon, vagy éppen végighasítani a Dakaron.
Az egyik legrégebbi és legpatinásabb úttörő a 4×4-es autók világában a brit Land Rover, amely szerencsére a mai napig hű maradt ahhoz az elvhez, hogy az általuk gyártott terepjárók tényleg megállják a helyüket sárban, hóban, fagyban, úttalan utakon keresztül (egy-két kivételtől eltekintve). Kissé talán hihetetlen, de az angol autómárka idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. Ez alkalomból világszerte számos rendezvénnyel fogják ünnepelni a jeles évfordulót, többek között az új Defender bemutatójával is. A legnagyobb dobás azonban vélhetően az egyik ősi előszériás Land Rover Series I felújítása lesz, amelyre a gyár bukkant rá, holott sokáig azt hitték, hogy már örökre elveszett.
Maurice Wilks 1947-ben tervezte meg az eredeti Land Rovert, Wilks akkoriban a Rover vezető tervezője volt. Ő és a testvére, Spencer, aki a márka ügyvezetője volt akkor, egy farmon éltek Newborough-ban. A fő motiváció egy olyan négykerékhajtású jármű megalkotása volt, amely elboldogul terepen és nagy teherbírású, mint egy traktor. Az első példányt még Centre Steer-nek nevezték, mivel a kormánymű középre került és formailag, illetve műszakilag is leginkább a Willys Jeep volt rá nagy hatással. Konkrétan a Jeep alvázára épült és annak a tengelyeit is használták. Egy évvel később döntöttek amellett, hogy a Rover kibővíti a kínálatát és az 1948-as Amszterdami Autószalonon már be is mutatták az újdonságot, amely már a Land Rover nevet viselte. Ez a létraalvázas konstrukció már balkormányos kivitelben készült és a formai jegyeit tekintve ebből fejlődött ki később a többi típus, amelyekre rápillantva ma már mindenki azonnal rávágja, hogy ez egy Land Rover.
Akkoriban három előszériás példány készült, amelyek hollétéről egy kivételével az évtizedek során senki nem tudott semmit. A ’60-as évekig visszamenőleg lehetett nyomon követni ennek az ősi Land Rovernek történetét, ezután azt hitték, hogy elveszett, vagy leselejtezték és az enyészeté lett. Szerencsére az autó megmaradt és a múltja is viszonylag jól visszakövethető a fellelt dokumentumok alapján. A prototípust a ’48-as bemutatót követően értékesítették, majd még ugyanezen évben a széria gyártású modellek néhány alkatrészével látták el, illetve átépítették jobbkormányosra. Az első forgalomba helyezésre azonban hét évet várt az öreg Land Rover, 1955 június 25-én kapta meg a forgalmi engedélyt és az SNX 910 forgalmi rendszámot.
Ezt követően 1961-ben volt az első tulajdonosváltás, Handsworth-be került az autó. Innen négy évvel később Sutton Coldfield-ben kötött ki, ahol két évet szolgált, majd Stratford-Upon-Avon városába került a legújabb tulajdonosához. Innen egy év múlva vette meg valaki, aki Alvechurch-ban használta, majd még ugyanebben az évben Wales-be került, ahol egyfajta statikus áramforrásként használták valami tanyán, ahol két évtizedet szolgált vélhetően eléggé zord körülmények között. 1988-ban egy márka fanatikus gyűjtő vette meg a már eléggé lepusztult Land Rover prototípust, hogy majd felújítja. Persze ahogy az lenni szokott, a felújítási projekt megrekedt és az autót a kert végében támasztották le alig egy kőhajításnyira Solihull-tól, ahol eredetileg készült.
2016-ban bukkantak rá a gyár szakemberei az autóra, legelőször alaposan feltárták az autó múltját és tisztázták a tulajdonosi hátterét, majd megállapították, hogy ez a Land Rover a márka történetében a legrégebbi fennmaradt és restaurálatlan példány. A Land Roverek vonatkozásában egyébként is a legyártott autók jelentős hányada ma is fut az utakon, amely 70 év távlatából igen jelentős szó, főleg a brit autógyártás fiaskóit ismerve. Tim Hannig, a Jaguar Land Rover Classic vezetője elmondta: “Ez a Land Rover az autóipar történelmének pótolhatatlan darabja, mint “Huey” (így becézik az autót) történelmi szempontból nagyon jelentős, az első előszériás Land Rover.”
A gyári szakemberek nagyon aprólékos és alapos folyamat mentén fogják restaurálni a ’48-as kiállítási példányt, amely számos olyan kiegészítőt és megoldást tartalmazott, amelyet csak az akkori autószalonon viselt. Ilyen például a galvanizált alváz, a kivehető hátsó csőszerkezet, a Birmabright ötvözetből készült vastagabb karosszériaelemek, amelyek a szériagyártásban soha sem alkalmaztak. A rajongók vélhetően örömmel fogják venni, hogy számos alkatrész patináját meghagyják, beleértve a Light Green fényezést is. A Jaguar Land Rover Classic ráadásul meghívta a korábbi tulajdonosokat is abból a célból, hogy legyenek szemtanúi a felújítás (inkább nevezzük konzerválásnak) egyes lépéseinek, illetve osszák meg az autóval szerzett tapasztalataikat a restaurátorokkal. Talán a sors akarta így, hogy a Land Rover fenállásának 70. évfordulója alkalmából kerüljön elő és éledjen fel újból a márka legelső autója.
Képek, háttérinfók: Land Rover
