Javában tombol a nyár és ezzel együtt már jócskán benne vagyunk a kabriószezonban. Nyár, vízpart, pálmafák és napfény, mindehhez remekül passzol egy kellemes nyitható tetejű automobil, legyen az régi vagy új. Ismételten belecsapunk egy új rovatba, ahogy a címből sejthető nem éppen kellemes témákat dolgozunk fel, hanem egyenesen az autóipar árnyoldaláról válogatunk. Az első felvonásban a 2000-es évek első felében oly népszerű kupé kabriókat vesszük célba, főként azon modelleket, amelyek a kisautók és az alsó középkategóriában népszerű tömegmodellekből született gnómokként vonultak be az autós világ történelmébe. Figyelem, ez most nem egy ilyenkor oly trendi és népszerű kabrióajánló lesz, mint a bulvároldalak többségén olvasható, hanem a vizuális környezetszennyezés ékes példái. Ezekre a járgányokra húsz év múlva valószínűleg nem úgy fogunk emlékezni, mintha álmok lennének a múltból, de még csak a minimális gördülő elegancia is hiányzik belőlük.
Egy új hullámot indított el a Peugeot a 2000-es évek elején.
A kupé kabriókat, vagy ahogy sokan ismerik, a CC modelleket ugyan a 2000-es évek elején hozták divatba az autógyárak, mégis a történetük úgy 100 évvel ezelőtt kezdődött. 1921-ben Ben P. Ellerbeck egy Hudson Super Six Roadstert épített át lenyitható kemény tetővel, ez azonban egy egyedi kísérlet maradt. Majd ezt követően csak 1935-ben jelent meg az első szériában készülő kupé kabrió, amelyet a Peugeot készített, ez volt a 402 Éclipse Décapotable, amely hűen tükrözte a kor eleganciáját és szépségét. Azonban valahogy mégsem terjedt el az autógyárak között ez a megoldás, még az ’50-es években a Ford próbálkozott a nyitható fémtető elképzelésével, de egy Galaxie változatnál tovább ők sem jutottak.
Peugeot 402 Éclipse Décapotable, ez már gördülő elegancia.
Majd eltelt ötven és a franciák 2000 szeptemberében a Párizsi Autószalonon előálltak a Peugeot 206 CC-vel, amely az egyébként egész csinos formájú 206-os gyakorlatilag kétszemélyes kupé kabrióvá nyomorítása volt, ugyan 2+2 ez is, de hátra maximum csak a kutya fér. Hozzáteszem, hogy ennek a típusnak született még pár igen furcsa változata, a kombitól a szedánig. A Heuliznál készült, és egészen 2008-ig húzta. Viszonylag népszerű típusnak számított, emlékszem anno nagyon sok műkörmös és egyéb fiatal lányka járt ilyennel, meg néhány bájgúnár, főleg abban a csodálatos zöld színben futott sok, már messziről ki lehetett szúrni a forgalomból, no meg a hifiből üvöltő zene (vagy zaj, olykor mulatós) miatt is. Még a tuning szcéna is rákapott, bár ne tették volna, mert szebb egyik sem lett, illetve az utódját, a 207 CC-t sem sikerült szebbé varázsolni.
Ez a farrész nem túl szép így, pedig a 206-os alapformája kultikus.
A PSA-nál időközben felmérték az új piaci rést, és az alsó középkategóriában is harcba küldtek egy CC-t, ezt először a 307-es modellel követték el, majd a 308-as utódból is készült ilyen. Bevallom, hogy ez utóbbira annyira nem is emlékeztem, hogy az internet segített. Egyik sem volt egy maradandó alkotás, sem műszakilag, sem pedig a design tekintetében.
Az internet segített felidézni a 308-as CC formáját.
Ha jót nem is csinált a 206 és a 307 CC-vel a Peugeot, de mindenképpen trendet alkottak, a többi tömeggyártó is rákattant a dologra, meglátták benne az üzleti lehetőséget. Persze senki nem akart önálló típust fejleszteni, egy-két kivételt leszámítva, hiszen az drága és macera, így a már jól bejáratott típusokhoz nyúltak. A sort a Renault folytatta, ők a Karmannal kooperáltak a második generációs Méganeból készült CC kapcsán, az a modell azonban formailag egész jól illet a korabeli Renault-féle formanyelvbe. Ellenben a harmadik generációból készült változat, annak bizony nagyon csúnya lett a fara, ráadásul ott is olyan szép illesztési hézagokat alkalmaztak, hogy a kisujjam befért a csomagtérfedél és a hátsó sárvédő közé.
Az előd sokkal jobban sikerült a Renaultnál.
Ebben sajnos a német konkurencia sem jeleskedett, az Opel az Astra H generációjából készítette el a saját elgondolását, amelyet ők TwinTop névvel illettek. A hátsó részen itt sem sikerült túl jól az elemek illesztése, de valahogy a formája sem. Szerencsére csak három évig készült, mára talán már sokan el is felejtették, hogy volt ilyen. Az utód esetében az Opel is visszatért a vászontetőhöz, nem mellesleg a formaterv is sokkal jobban sikerült.
Transformers szép kis hézagokkal.
Maradjunk a németeknél, a Ford sem maradhatott ki ebből a hullámból, a „kékovál” nem bízta a véletlenre, ők egyenesen a híres olasz designer stúdiót, Pininfarinat kérték fel, hogy tervezzenek egy CC-t a második generációs Focusból. Kár volt, egyrészt szerintem a második fóka formailag visszalépés az úttörő elődhöz képest, harmadrészt ebből sehogy nem lehetett volna értelmes kupé vagy kabrió formatervet kihozni. Már a szedán is kicsit erőltetett volt, de ez valami borzalmas, a hátsó részről soha nem tudom eldönteni, hogy nyitott tetővel, vagy zárva szörnyűbb látvány.
Legalább a Vignale márkanevet nem ezen a kasznin járatták le.
A kisautók kategóriájában a japánok is próbálkoztak, két modell is rémlik, amelyek bizony versenyezhetnének a világ legcsúnyább autója címére. Ezek közül az egyik a Mitsubishi Colt CZC volt, amely az egyébként egész összeszedett formatervű kis csapott hátú autó 2+2 ülésessé nyomorított kupé kabrió változata. Ezt a gyémántos márka szintén a Pininfarinával közösen követte el, nem találok szavakat.
Ezt nem kellett volna.
A harmadik generációs Nissan Micra sem kerülhette el a sorsát. Már a megjelenésekor is sokan furcsán tekintettek a magasra húzott első fényszórókra és a buborék formára, de így visszatekintve egy egészen bohókás formájú kisautó volt. A Nissan házon belül követte el a gyalázatot, az akkor újonnan létrehozott londoni designcentere álmodta meg a Micra C+C-t, amely szintén 2+2 üléses elrendezést kapott, az elektromosan mozgatható üvegtetőt pedig a Karmann fejlesztette ki a japánok számára. Akkoriban úgy aposztrofálták ezt a modellt, mint a ’90-es évek elején létező kis Figaro utóda, erre már inkább nem is mondok semmit, pedig az tényleg egy mókás járgány. A Top Gear 2013-ban a Micra C+C-t beválogatta az elmúlt 20 év tizenhárom legrosszabb autója közé is.
Talán ez a legkényszeredettebb formaterv az összes közül.
Persze volt némi előnye is ezeknek az autóknak, mint például lemez/üvegtető miatti jobb kihasználhatóság minden évszakban, valamint emiatt a karosszéria merevsége is jobb, de ez csak csukott állapotban volt igaz. Ugyanis nyitva ugyanúgy nyiklottak-nyeklettek volna ezek a kasznik is, ha nem lett volna bennük extra merevítés. Ráadásul a vászonnál jóval nehezebbek is voltak ezek a tetőszerkezetek, így maga az autók saját tömege is igen jelentős volt. Nem beszélve arról, hogy ezek a bonyolult tetőmechanizmusok a meghibásodások melegágyai is voltak, a javításuk, rosszabb esetben pedig a cseréjük nem éppen olcsó mulatság. Persze minden éremnek két oldala van, a fenti lista szubjektív, ugyanakkor született a rajzasztalokon pár igen jó CC formaterv is, de azok az autók általában önálló modellként jöttek létre, nem pedig egy már meglévő modellcsaládba kellett őket valahogy beleerőszakolni.
Egyetértesz velünk, vagy másként látod? Mi kíváncsian várjuk a véleményeteket és a tapasztalataitokat a fenti autókkal kapcsolatban.
Nekem a 206cc szódával még elmegy, a többiért jár a tockos a formatervezőknek. Pedig rongytetővel korábban működött a dolog: R19, Megane, Pug205, Escort, Fastra, Golf III., Audi, egyik sem volt ocsmány.
@eszkütyü: Igen, a ’80-as évek vége, a ’90-es eleje, akkor még egy vászontetővel egész jól meg tudták oldani ezeket, úgy hogy a formaterv sem sérült.
BMW 3-as és most a 4-es sorozat, az összes keménytetős Mercedes, és talán még a Volvo C70 is elég szép lett. Meg a Mazda MX5 keménytetősek is.
@vargatom: Igen, például a Volvo remek ellenpélda erre, de ugye ezeket a típusokat eleve is kabriónak vagy roadsternek tervezték, így nem voltak úgymond formai kompromisszumok.
A 308CC-nél az első 308-ra kell gondolni, ami tulajdonképpen a 307-es egy erős ráncfelvarrása.
Ja, és a CC gyönyörű, nézz meg egyet élőben. (A hátulja csak so-so, de lehúzott tetővel, elölről… Az első 916-os Alfa Spider is csak picit szebb nála.) Meg eleve, mi értelme van felhúzott tetővel készült képekkel telenyomni a posztot? Kabriókról meg felhúzott vászontetővel készült képek alapján mondasz véleményt?
Amúgy a 308CC annyira még nem régi, most kezdenek jobban elterjedni, ahogy megy le az áruk a németeknél. (Jól tartják az árukat, mivel kabrióknak tekintik őket.)
Nem mondom, hogy kár értük, de az Opelt leszámítva ezek nem rossz formák (persze nem túl férfiasak). Az igaz, hogy a spórolás miatt kissé szerencsétlenül néznek ki, de legalább izgalmasabbá teszik az utcaképet az alapmodellekhez képest.
Nekem addig volt nagy dolog a kabriozas, amig nem volt nalam egy par napra. Es nem a fenti fostaligakbol.
Vicc hogy ezert a szopasert emberek fizetnek.
Na és a keménytetős Volkswagen EOS? Hogy-hogy arról egy szó sincs a cikkben?
Ronda a hátujjuk, megmonta a pószter, slussz.
A Nissan gyalázat, a Mitsubishi egy fokkal jobb, de még mindig faszkorbács járna érte. A Ford csúnya, de ha a kocsiban ülök, úgyse látom a farát.
A Renault, Peugeot és az Opel modellek tetszenek. Nem a legszebb autók, de én nem hányok tőlük első blikkre. Ez egy ilyen műfaj, akinek nincs húszmilliója szép és drága kabriót venni és népautóból varázsolt kabrióval kell beérnie, aminek amúgy rendes teteje is van, az ezt kapja. Én egy ilyen Pözsót bármikor vezetnék. És nem csak a 206 CC-t. A 308 CC is szép szerintem. Nyilván nem egy Merci, BMW ligában játszik, de nekem tetszik.
@Tehetséges ugandai buzi: Az Eos szóba került, de végül is az önálló típus, nem a Golf formáját nyomorították CC-nek, igaz önmagában sem túl szép, főleg az első lámpái.
@közösperonos átszállás: mindennap elsétálok egy 307 CC mellett, még nem láttam meg benne a szépet, ahogy a 308-ban sem.
Az elso generacios megan cc es az opel asztma cc siman vallalhato.
azért a tigra sem volt semmi. itt egy gyöngyszem pl. http://www.hasznaltauto.hu/szemelyauto/opel/tigra/opel_tigra-12780650
Szerintem a Peugeot 307 CC az egy borzalmas csúnya visszalépés a 306 Cabrio után (persze a „sima” 307 is az a 306 után). Ráadásul a 306-hoz kapható volt hardtop tető is, szerintem egészen szépen néz ki azzal is, nem csak vászontetővel.
Ezek közül szerintem a Mitsubishi és a Nissan az, amin elképesztően esetlen lett a lemeztetőt rejtő hatalmas farrész. A többi sem lemezbe öntött művészet, de azok azért nem fájóan aránytalanok. A részletekben valószínűleg mindegyiknél lehet találni furcsaságokat, nekem például a Focus és a Mégane hátsó lámpáján keresztülkanyargó illesztés nagyon fura.
@felső határ nincs: Milyen volt nalad? En imadon a 420-am 🙂 Telen coupe, nyaron teto nelkuli kocsi. A fiam is imadja. Motorom is van, tudom, hogy mas, de megse a sivarsag, egyenszarsag ami mostanaban megy. En pont a CC miatt vettem 4-est, mert a 2-es meg vasznas ugye, es en sokat hasznalom a kocsit, telen is (foleg akkor, jo idoben ha tehetem motor). En 8 foknal mar nyitom a tetot ha sut a nap, a szel nem er hozzam felhuzott ablakoknal es a szelfogo miatt, a kis huvosseg ellen meg ott a tarkofutes 😉
Tenyleg kivancsi lennek, hogy miert nem tetszett ehy „jobb” cabrio, mi volt a bajod vele?
– Én csak annyit mondanék, hogy akinek nem tetszik pl az opel, az kezeltesse magát!
– „Nem beszélve arról, hogy ezek a bonyolult tetőmechanizmusok a meghibásodások melegágyai is voltak” 11 év tapasztalatom van, egy kemény tetőssel, és nagyon szeretném, ha annyit kéne költeni bármelyik kocsimra, mint arra a bonyolult tetőre, büdös nagy 0 forintot!
Egyedül a micra vállalhatatlan. A többi szerintem faja.
@felső határ nincs:
hat valakinek ez jon be, valakinek meg a vonohorgos kombi. Magamnak tobbet biztos nem veszek mar csak kabriot, egesz jol nott a toleranziakoszubom, autopalyan 140-el osszes ablak lent mar sima ugy , az elejen meg 70-nel is zavart a szelzaj de mar egyenesen elvezem, mintha egy 1 Vh-s repulot vezetnek : ) Raadasul kb 80 felett enyhe esoben is porszaraz marad a belter csak ne kelljen megallni : )
Ja meg persze csak is roadsterrel mert ez a „vegyunk egy szeriaatutot es szedjuk le a tetejet” dolog eleg gyenge probalkozas, a dizel verzio meg mar tenyleg botrany.
Az autóipar bűneit úgy hívják, hogy dízel autók. Dízellel csak traktornak lenne szabad menni, legalább 10 kilométerre a legközelebbi településtől.
A Colt czc valami extrém perverz, de pont ez tetszik benne, egyébként az autóipar legnagyobb bűne az, hogy kinyírták a kétajtós sedan konfigurációt és az autó formájú autókat.
Oszt arról nem is beszéltünk még, hogy ezeket a szörnyellákat külsős cégekkel terveztetik, pl. Bertone. Innentől kezdve minden alkatrész, ami módosult a std. kasznihoz képest, arany áron van. És nem csak a nevet kell megfizetni, hanem a kis darabszám miatti felárat. Bármelyik szaros Opel kabriónál repkednek a többszázezrek, évjárattól függetlenül.
A dízelmotorok valóban csak buszba, kamionba, ilyenekbe valók.
Az autók amiknek amikor elromlik a teteje, úgy is marad. Nem érnek ezek már semmit.
Nem igazán szeretem az ízlésrendőrséget — ez a poszt pedig ennek a szerepét játssza.
A Mitsubishi CZC és a Nissan Micra nekem például kifejezetten tetszik.
MaCS
A példákból is látszik, hogy minél kisebb egy autó, annál nehezebb arányos CC-t csinálni belőle. A Volvo C70-ből már lehet. A békazöld Pug 206CC fotója hátulról pont, hogy szépnek mutatja a kocsit; de ugye ízlésről nem vitatkozunk.
@boom2: Egy autó nem autó
@M_Ali: „mindennap elsétálok egy 307 CC mellett, még nem láttam meg benne a szépet, ahogy a 308-ban sem. „
A 307 CC elavult, nem vitás (abból a kombi még most is vállalható, de amúgy ennyi), pont mint a 206CC. De a 308 formája mókás módon épp a CC-n jön ki a legjobban, abból egy ötajtós vagy egy kombi elég gáz (a kombi hátsó lámpái főleg brrrök).
De mondom, természetesen ha a formáról beszélünk, akkor az alap az, hogy tető lenyitva.