Marcello Gandini – Genio Nascosto

Január hűvös napjainak egyikén lettem figyelmes a Museo Nazionale dell’Automobile di Torino, azaz a Torinói Nemzeti Autómúzeum új időszakos kiállításának a felhívására, amely így szólt: „Marcello Gandini – Genio Nascosto.” Hirtelen bevillant a számos autócsoda, amelyet az olasz mester, Gandini alkotott, és amelyek közül sokat már bemutattunk nektek az Álmok a múltból rovatunkban. Mivel utam február végén Olaszországba vezetett és tervbe volt véve, hogy ellátogatok Torinóba is, ezért mindenképpen bevettem a programba a torinói múzeumot és e mellett persze a Centro Storico Fiat megtekintését is. Mivel a Fiat szentély csak vasárnap van nyitva, ezért az olasz autóipar központját ezen a hétvégi napon fedeztem fel. Már maga a Fiat múzeum is kellően letaglózó élményt nyújtott, de erről majd máskor, most következzen élménybeszámolónk Gandini életművét bemutató tárlatról.

A torinói mester ifjúkorában igazi „Meccano Boy” volt, aki mindig is alkotott, nem pedig tervezett. Autóipari munkássága során is sokszor ez jellemezte őt, gondoljunk csak a Lancia Stratosra, amelyet nem rajzolt, hanem egyből épített, hiszen a forma már ott volt a fejében. Genio Nascosto, azaz a rejtett géniusz, habár a „rejtett” szó nem helyénvaló, hiszen Marcello Gandini alkotásai azonnal felismerhetőek és a ’60-as, ’70-es években végzett munkássága fenekestül forgatta fel az autóipari formatervezést. A ‘rejtett” jelző talán csak a személyiségére utalhat, hiszen, aki látta a Davide Cironi által készített riportot, az tudhatja, hogy a mester valóban szerény ember, aki visszafogottan nyilatkozott az általa megálmodott autókról. Ebből a riportból néhány részlet egyébként egy óriási kijelzőn is futott a múzeumban.

A kiállítás a múzeum alsó szintjén várja a látogatókat, mondanom sem kell, hogy lenyűgöző az egész. Olyan, mintha a mester életnagyságú portréja lenne, de nem a szigorú értelemben vett kronológiai sorrendet követve, hanem a legérdekesebb járműveket felvonultatva. Zömében a különleges koncepcióautók dominálnak, illetve azon szupersportautók és gran turismók, amelyek az autós világ legszebb alkotásai. A bejáratnál azonnal az emberbe hasít a Lamborghini Countach, amelynek ék alakját és műszaki megoldásait évekig tökéletesítette Gandini, míg a ’70-es évek elején megszületett belőle az abszolút szupersportautó.

Az előtérben egy Miura villantja meg csodálatos testét, amely mögött egy kék Lancia Stratos hivalkodik, a központi terem felé haladva újabb letaglózó látvány, egy citromsárga első szériás Miura néz a látogatókra az óriási szemeivel és a csodás szempilláival. De ez még mind semmi, – egy frászt, a Miura a világ legszexibb autója -, a központi teremben elállt a lélegzetem. Itt pillantottam meg először a Lancia Stratos HF Zero koncepciót, a bronz színű csoda ott figyelt rám az alig 84 cm-es magasságával a pódiumon. 

Egy pillanatra elfordítottam a fejem jobbra és ott állt az Autobianchi Runabout, amelyről látogatásom előtt alig négy nappal írtam az Álmok a múltból rovatunkban. Hirtelen elkezdtem kapkodni a fejem, a Stratos mögött az Alfa Romeo Carabo pompázott. Az Alfa Romeo 33/2 alapjaira épült csodát Marcello Gandini 1968-ban alkotta, ezzel indult hódító útjára az ék alakú forma, amely a mester abszolút védjegye. A Párizsi Autószalonon bemutatott autó sokkolta a közönséget, középen elhelyezett motor, ollószerűen fölfelé nyíló ajtók, mintha csak egy bogár lenne, amelyre a neve is utal. Engem is sokkolt, hihetetlen élmény volt látni ezt a három csodát együtt, a klasszikus berlinetták radikális újragondolásai, amelyek kijelölték az új utat az olasz sportautók számára.

Ugyanakkor voltak itt még más csodák is, elhozták az eredeti Alfa Romeo Montreal prototípust, amelyet anno 1967-ben a Montreali Expóra készített a Bertone stúdió a márka megbízásából. Már a koncepció is annyira népszerű volt, hogy 1970-ben gyártani is kezdték a V8-as sportautót. A terem közepén egy narancsszínű Lamborghini Uracco állt, bár eredetileg itt a Marzal pompázott, vélhetően csak a kiállítás első pár hetére adta kölcsön a svájci tulajdonos. Erről sajnálom, hogy lemaradtam, de valahol a nagyvilágban még úgyis találkozunk. Az Uraccoval egy csodálatos Maserati Khamsin nézett farkasszemet, illetve nézett volna, de mindkét autó bukólámpái zárva voltak. 

Gandini munkássága azonban nem csak az autókra terjedt ki, hanem más egyéb járművekre is. A központi terem hátsó részében egy rally „Alitalia” Stratos versenygép és néhány motor társaságában ott áll egy CH-7 Angel helikopter, amelyet 1991-ben rajzolt az olasz művész. Az „Angel” nevet azért adta az alkotásának, mert előtte a Lamborghininek készítette el a Diablo prototípusát, így az ördög mellé szeretett volna egy angyalt is.

Egy fél napos program volt számomra a múzeum, de bevallom őszintén egy egész napos programnak is remek szórakozás a csodás automobilok között sétálni és megismerni a sztorijukat. Amit hiányoltam a tárlatról, a mester három kiváló alkotása; a Renault Magnum vontató, habár ez az egyik falon óriási kép formájában ott virított, illetve két elképesztő szupersportautó, a Bugatti EB110 és a Cizeta Moroder, ezekből igazán hozhattak volna egy-egy példányt. 

Aki szereti Marcello Gandini munkásságát, rajong az olasz autókért, vagy épp csak Torinóban jár, az mindenképpen térjen be a múzeumba, mert nagy élmény. A tárlat május 26-ig várja a látogatókat, én csak ajánlani tudom.

Torinói beszámolónk ezzel még nem ért véget, hamarosan jelentkezünk a múzeum állandó kiállításán szerzett tapasztalatainkkal és a Centro Storico Fiat élményeinkkel.