Belegondoltatok már abba, hogy ha a kénköves pokolból az ördög egyszer ellátogatna e világba, akkor vajon milyen autóval érkezne? Talán valami hörgő, csattogó, füstöt és lángokat okádó gépszörnyet tudok elképzelni, amelyet eszeveszetten hajt Mefistofele. A napokban úgyis Halloween ünnepe volt, ma Mindenszentek napja van, holnap pedig halottak napja lesz. A démonok és ártó szellemek ezen időszakban jönnek újra vissza a földre, hogy kísértsenek. Ez így volt már bő 100 évvel ezelőtt is, amikor az ördög megbízta a földi halandó, Ernest Arthur Douglas Eldridge-et, hogy alkossa meg a járművét. E. A. D. Eldridge az 1920-as években híres autóversenyzőnek számított Angliában, megkísértette az ördög.
Mefistofele, az ördög autóba bújtatva.
A szóban forgó jármű nem más, mint a Fiat SB4 versenyautója, amelyet 1908-ban készítettek. A ’20-as években egy Brooklands-ben rendezett futamon összetörték a szörnyeteget, ezután szerezte meg viszonylag olcsón Eldridge, aki sebességrekorder gépet (land speed recorder) faragott belőle. A legfőbb átalakítás a motorcsere volt, az eredetileg tízliteres motort egy jóval nagyobb szívre, méghozzá egy Fiat A.12 típusjelű repülőgépmotorra cserélte. Ehhez nem volt nehéz hozzájutni akkoriban, hiszen az első világháborút követően rengeteg sérült repülőt selejteztek ki. Az óriási motor, – mert, hogy tényleg hatalmas -, 21,7 literes soros hathengeres, amely gyárilag 245 lóerőt teljesített, de az átalakítások után ebben a járgányban 320 lóerőre volt képes.
Egy hengere jóval nagyobb, mint a mai tejesdoboz méretű turbós motorok.
Eldridgenek nem ez volt az első tapasztalata repülőgépmotor hajtotta versenyautóval. Korábban egy Maybach motoros Isotta Fraschinit vezetett, amellyel Brooklandsban nyert is. Majd egy ismeretlen franciának eladta a gépet, hogy belevágjon ebbe a nagy projektbe. Az óriási motorra négy karburátort szerelt, a motorhoz egy 65 lemezből álló tengelykapcsolón és egy 80 kg tömegű lendkeréken keresztül egy négyfokozatú váltómű csatlakozott. Mivel Eldridge kizárólag versenycélokra szánta az autót, ezért hátramenet nem volt, később ebből adódott is némi bonyodalom, és egyben ez adja az autó legnagyobb rejtélyét is. Féket is csak a hátsó kerekek kaptak, pontosabban a differenciálműn volt egy fék, ami azért eléggé bátor dolog volt, hiszen egy 1,75 tonnás fémtestet kellett megzabolázni, ha a helyzet megkívánta.
Egyetlen egy fék fogja ezt az óriást, amely bő 230 km/h sebességre képes.
Személy szerint az idei év februárjában volt szerencsém a már 101 éves géphez, amelyre a Mefistofele, azaz az ördög becenevet ragasztották. 1923-ra készült el, akkoriban még nem volt találékony marketingesek, és nevet sem adtak az autónak. A legenda szerint, amikor beindították, akkor valaki a motor mennydörgő hangja után azt mondta, hogy ez Mephistopheles (angolul), a démon autója.
Sok szép és érdekes autó van a Fiat Múzeumban, de ez a gép mindenek felett áll.
Már önmagában a méretei is démoniak, hosszú és keskeny, óriási drótküllős kerekeken áll, a bal oldalán szinte teljes hosszában végigfut a kipufogó, ami egy teljesen nyitott rendszer. Nincs ám rajta semmilyen okosság, katalizátor, ilyen-olyan szonda és hasonlók akkoriban még nem mérgezték az autógyártást. A sötétzöldek manapság nyilván tűzzel vassal üldöznének egy ilyen gépet, ami nem is csoda, hiszen 3200 g szén-dioxidot ereget ki kilométerenként. De ez még így is jóval környezetkímélőbb, mint mondjuk egy hajó vagy repülőgép.
Azonban nem is az a lényeg, hogy mit fújnak a zöldek és hogyan teszik tönkre az EURO 6 szabályozással a mai autóipart, hanem az, hogy 1924-ben Eldridge sebességrekordot állított fel Mefistofele malomkeréknyi volánja mögött. A franciaországi Arpajon közútján először július 6-án futotta meg a bő 234 km/h-ás sebességet. Ezt azonban az akkori szabályok szerint nem ismerték el hivatalosan. Itt jön a történetben a csavar, ugyanis elvárás volt, hogy az autók rendelkezzenek hátramenti fokozattal, ennek pedig ez a szörnyeteg Fiat nem felelt meg. Egy héttel később Eldridge visszatért az immáron átalakított váltóval rendelkező autóval és sikerült beállítania a 234,98 km/h rekordot.
A rekorddöntés nagy napján.
Szerencsére az autó máig működőképes, párszor megfordult Goodwoodban is. A Fiat 1961-ben vásárolta meg az autót, amely azóta is a tulajdonában áll. A ’60-as években a gyári mérnökök többször is átvizsgálták az autót, de nyomát sem találták annak, hogy a váltóművet valaha is ellátták volna hátrameneti fokozattal, így máig rejtély, hogy miként is vált hivatalossá a rekorddöntés. Ez talán az ördög műve. Öt éven keresztül restaurálták, jelenleg a torinói Centro Storico Fiat, azaz a Fiat Múzeumban van kiállítva. Van ott persze sok érdekesség és szebbnél, szebb autók, azonban a Mefistofele mindenen túltesz. Hatalmas méreteivel, feltűnő piros színével egy réges régen letűnt korszak öröksége. Azé az időszaké, amikor még a versenyzők halált megvető bátorsággal ültek az ilyen és ehhez hasonló gépszörnyek volánja mögé, hogy a minimális biztonsági feltételeket is mellőzve váljanak hősökké.
