Négy évtizeddel ezelőtt más volt a világ, mint amiben ma élünk. Hogy jobb, vagy rosszabb, azt döntse el mindenki maga, de főleg azok, akik éltek is abban a korban. 1979-ben számos újdonság lepte meg az emberiséget és sok érdekes dolog történt a világban. Jobb helyeken akkor már a Dallas, vagy a Charlie Angyalai számított menő tévésorozatnak, a Sony ekkor mutatta be az első Walkmant, amely aztán meghódította a világot. A mozikban a Moonraker hódított, Rocky pedig már a másodjára szállt ringbe. Az autóiparban éppen egy nagy változás zajlott le, mint amilyennek most is tanúi lehetünk. Viszont az abból az időszakból származó modelleknek még ma is örülünk, de hogy például a maiaknak fogunk-e 40 év múlva, az már egy jó kérdés. Abban az évben az európai gyártók egyre inkább az elsőkerékhajtású modellek bemutatására helyezték a hangsúlyt. Megjelentek az olyan új és modern kompakt, illetve kisméretű autók, mint a Renault 5, a Lancia Delta, illetve németek új üdvöskéje, a Golf akkori fő riválisa, az Opel Kadett D.
Összetéveszthetetlen kocka forma, ez itt az SR.
A ’79-es Frankfurti Autószalonon (IAA) debütált az Opel teljesen új fejlesztésű, már a számítógép által segített tervezési eljárásban készült negyedik generációs Kadett. Az új kompakt teljes mértékben szakított az elődeivel, új padlólemezre épült, és a kor szellemében sokkal inkább a szögletes vonalak határozták meg a formatervét. Innen adódik a beceneve is: kocka Kadett. Ez az autó volt a rüsselsheimi márka első olyan típusa, amely az első kerekeit hajtotta, valamint ebben az autóban debütált a GM új fejlesztésű négyhengeres motorcsaládja, a Family II is. A szürkeöntvény blokkok már alumínium hengerfejet kaptak, amelyekben a vezérlést is elhelyezték. A sort az 1,3-as motor nyitotta, amelyből az N verzió 60 lóerőt, míg az S 75 lóerőt produkált. Később elérhető volt a 90 lóerős 1,6-os motor is, valamint a szintén 1,6-os dízel is. További érdekesség, hogy az Opel kínálatában a Kadett volt az első kompakt méretű dízel személyautó is egyben. Ugyanakkor a kínálatban tartották a régi egyliteres és 1,2-es motorokat is, ezeket olcsó modelleknek szánták, főként az olaszokhoz és a spanyolokhoz kerültek ilyenek.
40 évvel ezelőtt azért még volt élet az IAA-n, bezzeg idén.
A sportosabb vevők kedvéért készült belőle SR változat, amely az 1,3 S és 1,6 S motorokkal készült. Ezek a modellek szolid optikai toldatokat is kaptak, valamint alufelnivel szerelték őket. A csúcsot azonban az 1983-ban piacra került GTE változat jelentette, amelynek 1,8-as 115 lóerős, Bosch LE-Jetronic befecskendezős motorja olyan szélsebesen repítette a tonna alatti kasznit, hogy azzal bizony könnyedén lehetett borsot törni a Golf GTI orra alá.
A karosszériaváltozatok tekintetében is széles volt a paletta. Készült kétajtós „szedán”, ami ma már nagyon ritka, anno még volt egy családban, amit azóta is sajnálok, de van helyette másik, igaz több ajtóval. Ugyanez a változat gyártásban volt négyajtósban is. Volt belőle három és ötajtós, valamint kombi, szintén három és öt ajtóval, sőt még korlátozott számban kabrió is készült belőle. Nem beszélve a számtalan egyedi változatról és átalakításról, amelyet a különféle cégek készítettek. ’79-es piacra kerülését követően egészen a Corsa 1982-es megjelenéséig ez volt a legkisebb autója az Opelnek.
Egyszerű, de nagyszerű autó, amely többféle változatban volt elérhető. 1980-ban majdnem az év autója lett, a Lancia Delta előzte meg.
Alapvetően a tágas helykínálat és a megbízhatóság jellemezte, a magasabb felszereltségi szintekhez még ülésfűtést is lehetett rendelni, illetve opció volt a háromfokozatú automatikus váltómű is. Az ötéves gyártási periódusa alatt öt üzemben készült a Kadett: a németországi Bochum, a belgiumi Antwerpen, Angliában az Ellesmere Port-i gyárban készültek, de onnan 1981-től már Vauxhall Astra néven gurultak ki az autók. Illetve gyártották a kis Opelt a volt Jugoszláviában (IDA-Opel) és Dél-Afrikában is. Hozzám a tavalyi évben került egy ötajtós példány, amely színben megegyezett azzal, ami a ’80-as években állt a családunk szolgálatában.
A Zöld Kocka nekem sokat jelent, és lassan újból a régi fényében fog ragyogni.
Kadett D 400
A ’80-as évek elején az Opel Motorsport részleget Tony Fall vezette, akinek eltökélt szándéka volt, hogy a Group 4 csoportból az Opel átnyergeljen a B csoportba. Az egykoron sikeres Ascona 400-at a Manta 400 rally autóval kívánták felváltani. A Manta fejlesztésével párhuzamosan azonban elindították a Kadett D 400 projektet is. A céljuk az volt, hogy a meglévő versenytechnikát egy sokkal kompaktabb és könnyebb autóba szuszakolják bele. Az alapot a háromajtós GTE adta, amelynek a kaszniját a Manta 400 padlólemezére szerelték rá. Így gyárilag ezek voltak az egyetlen hosszmotoros és hátsókerekes Kadettok. Az autók szíve a Cosworth által fejlesztett 2,4 literes 220 lóerős motor volt, amelyet két Weber karburátorral láttak el. Kívülről irtózatos kerékjárati szélesítéseket és aerodinamikai elemeket kapott, amelyek kompozit anyagból készültek. A szélvédőt polikarbonátra cserélték és alumínium bukókeretet építettek be. A rally Kadettek építését a Matter végezte, és állítólag csak három prototípus épült, amelyből kettő ma is létezik. Főként dél-afrikai versenyeken tesztelték, de igazán jelentős sikereket soha nem értek el vele. Tony Fall is igazából csak egy fejlesztési mérföldkőnek tekintette, és a ’80-as évek közepén már a WRC felé kacsingatott, amelynek az E Kadettből épített összkerekes 4S projekt volt az eredménye.
A kocka Kadett talán legfőbb ellensége a rozsda volt. Emlékeimben még élnek azok a ’90-es évek elejei utcaképek, ahol bizony szép számmal feltűntek ezek az autók. Mára azonban idehaza ritka, mint a fehér holló. Külföldön a szép példányok bőven 3 ezer euró fölött indulnak, a sportváltozatok pedig még ettől is többet érnek, főleg, ha az adott példány egy GTE.
Ritka és egyedi változatok sokasága. A Corsához szerencsére nekem is közöm van egy kicsit.
Az Opel egészen 1984 szeptemberéig gyártotta a Kadettet, amelyből öt év alatt több mint 2,1 millió példányt értékesítettek, zömében Európában. A többi társával egyetemben ez az autó ma már egy letűnt kor lenyomata. Így akinek van a birtokában egy, az szerintem már őrizze meg jól. Már csak azért is, mert mivé is lett az Opel negyven év alatt, sőt mivé lett az autógyártás?
Opel, sose kop el! Ezt én is alá tudom támasztani, volt egyszer egy GTE-m és nagyon szerettem. Később GSi-m is volt, állva is hagytam vele mindenkit. Amikor még nem volt rajta rendszám, nem bírtam ki és kimentem vele a városba. Kicsit bennem volt, mi lesz ha, de aztán rájöttem, hogy nincs rajta rendszám és sose érnek utol. De visszatérve a GTE-re, annak az autónak volt stílusa is és hangulata is.
A VW Golf I mellé állítva ez az Opel Kadett D azért közel se annyira kultikus.
Használható autók voltak, Magyarországon a Skodákból, Daciákból átülve persze minőségi ugrást jelentettek, de hamar elavultak, elrohadtak.
Faterom hitt az Opel, sose kop el mondás igazságában. Unokatesómnak volt Opel Asconája, a Zastava után persze tágas autó volt, de mai szemmel egy nagy rohadó vacak.
Ugyanezt tudom elmondani a haverok összes 80-as évekbeli autójáról. Fiat Regata, Fiat Ritmo stb. mindre onanizál a mai negyvenes, ötvenes generació, mert a fiatalabb korában ezek voltak az első nyugati autók a látókörükben, de azért elájulni nem kellene tőlük.
„sőt mivé lett az autógyártás?”: miért, mivé lett? nekem volt d kadettem, szerettem, csúfos véget ért (ellopták). utána volt g astrám, a legjobb autó sok szempont szerint, olyan szuper első lámpát terveztek rá, hogy a merci ellopta és feltette a c osztályra. van vectrám, nem a formatervezés csúcsa, a gyártó miatt egy hülyegyerek se akar folyton versenyezni vele, annyi esze meg nincs, hogy felismerje, milyen motor van benne. első generációs insigniám nincs, nem szerettem se a formáját, se a tömegét. második generációs insigniám van, jó autó.
szóval mivé lett az autógyártás? tud az opel működő vezetés-segítőket csinálni? tud az opel olyan motort faragni, ami takarékos és jó?
ja, közben eszembe jutott, mivé lett az autógyártás. megvették az opelt a franciák. na, ezé lett 🙂
Lépsz a blog.hu-ról?
Ha valami faces baromságot csinálsz, akkor ég veled. Követni sem fogják az írásaid.
Kadett D:
Tágasabb, mint az Astra.
A terepes verzió meglepett.
Nekem Kadett E-m volt, kb. a legfaszább autóm volt. Viszonylag keveset evett, jól gyorsult, jól nézett ki, nem rohadt, és olyan hangja volt a motorjának mint az óramű. Persze nem volt még benne légkondi, szervokormány, tolatóradar, és lehet hogy törésteszten is rosszabbul viselkedett volna mint a mai Ford Focus, viszont sokkal fürgébb szerkezet volt.
Wahh, életem első autója. Dög tágas, hatalmas hintó volt annak idején, amikor mindenki elsőgenes swiftekkel meg daewoo matiz/maruti jellegű szappanosdobozokba nyomorítva közlekedett (nem is beszélve az akkor még egészen jelentős számú mindig futó kispolszkiról).
Sajnos tényleg nagyon szerette a rozsdát, és a rozsda is szerette őt. De átment mindenen.
Mondjuk nem követtem az útját, miután eladtam, de valszeg mára már szarabbul néz ki, mint a Titanic az óceán alján.
@gigabursch: Nagyjából egy 50+ ezer fős követői tábora van az oldalunknak. Nem függünk a blog.hu-tól. 😉
@Bambano: Húúú a G Astra, attól igénytelenebb és unalmasabb középkonzolt még nem láttam autóban. Abból egyedül a Bertone tudott szép autót faragni. Műszaki oldalról is sokat romlottak az Opelek, Ecotec motorok, stb. Az Insigniáról nekem mindig is a szép, de cserébe jó nehéz és szűkös autó jut eszembe. És hogy mivé is lett az autógyártás? Feleslegesen túlbonyolított alkotóelemek, amelyek javíthatatlanok, csak drágán cserélhetőek. Az Opel és a PSA, az meg viccnek jó. 🙂
@Pár dollárral többért: mindig ezt mondják, hogy ha beüt a krach… ha beüt a krach, akkor *MINDEN* autón hívhatod a trélert, nem csak az insignián. Nekem volt már, hogy beütött az elektronikus krach egy g astrán, tréler lett a vége, pedig csak egy riasztó adta fel. a vectrámról is azt gondoltam, hogyha beüt az elektronikus krach, ottmarad, soha nem ütött be, pedig 14 évig jártam vele. úgyhogy a vészmadárkodókat meg az opelek minőségét leszólókat egyszerűen kiröhögöm.
@M_Ali:
Majd rájössz…