Mondhatom igen különös és nehéz időket élünk meg mostanság. Autószalonok és bemutatók maradnak el igen változatos okok miatt, a gyökeresen megváltozó autóipar pedig egyre mélyebb gödörbe ássa magát. Sokat gondolkoztam már azon, hogy vajon erre az időszakra, hogyan fogunk visszagondolni 10 vagy 20 év távlatából, de csak a felejthető ürességre tudok gondolni. Mivel a rovatunk címe Álmok a múltból, és nem Álmok a jövőből, ezért inkább ugorjunk vissza a dicső múltba. Az idén elmaradt a Genfi Autószalon, azonban 50 évvel ezelőtt még igazi benzinillatú volt a seregszemle, ahol egy különleges bajor koncepcióautó volt az egyik sztár. 1970-ben mutatták be a BMW 2002ti Garmisch-t, amelyet a Bertone sztártervezője, Marcello Gandini fémjelez.
Különös, vagy sem, de talán erre az autóra kevesen emlékeznek, még az ősi BMW rajongóknak sem feltétlen ugrik be elsőre. Valahogy ez a járgány az idők során a feledésbe merült, méghozzá olyannyira, hogy az eredeti koncepció hollétét sem tudják. 2018 nyarán a BMW úgy döntött, hogy újjáépítik a Garmish koncepcióautót. A müncheni központban is nehezen tudták előkeríteni az eredeti terveket és maketteket, végül Adrian van Hooydonk, a BMW designfőnöke megkereste Marcello Gandinit, hogy segítsen nekik az újraépítésben. Szerencsére az idős mester kiváló memóriájának, a BMW Classic munkatársainak és számos esetben a 3D nyomtatás adta lehetőségeknek, sikerült teljesen újraalkotni az eredeti autót.
Az olasz mester a ’60-as évek közepén piacra került 02-es széria műszaki alapjaira építette ezt a kétajtós kupét. Akkoriban még a gömbölyded, kerek formák voltak a meghatározó designelemek. Ezzel szemben a Garmisch egy merőben más irányzatot követ, sokkal élesebb és szögletesebb, megvannak rajta a tipikus Gandini jegyek.
A legmarkánsabb talán az autó eleje, főként a cápaorr kialakítás, amely később évtizedekre meghatározta a BMW-k formáját. Ezen a modellen volt először közös búra alatt az fényszórópár, amely majd csak jóval később jelent meg szériában. Ugyan a Garmish esetében még szögletes lámpatesteket alkalmaztak,mégis remekül illik ez a teljes formai egységbe. Nem lehet szó nélkül elmenni a túlméretes, és hatszögalakúra formázott légbeömlő vesék mellett sem, amelyek szintén a márka védjegyei közé tartoznak. Manapság eléggé megosztó a BMW-k egyre nagyobb és ormótlanabb veséi, mégis itt még ügyesen játszott vele Gandini, és egyáltalán nem tűnik tolakodónak.
A beltér szintén sok finom apró részletet rejt. Egyrészt remekül harmonizál a fekete plasztik a fehér bőrrel és a minimális fa dekorációval. Másrészt a formai megoldások jóval meghaladták az adott kort, elég csak rápillantani a kormány kialakítására, különösen a küllőkre, vagy ott van például a vékony középkonzol, amelybe állítva illesztették be a rádiót.
Össze lehet hasonlítani a mai autók belterével, én ebben jobban érezném magam.
A géptető alatt található szív vélhetően senkinek sem okoz meglepetést, a kétliteres 119 lóerős M05 kódjelű motor, amelyet két Solex karburátor lát el üzemanyaggal. Ehhez egy négyfokozatú manuális váltómű kapcsolódik, az egész a 2020ti-ből származik. Az autó az elmúlt évben lett kész, a Komói tó partján májusban megrendezett Concorso d’Eleganza Villa d’Este autós szépségversenyen mutatták be. Az eredeti az idén lenne 50 éves. Hogy mivé lett az eredeti példány, azt nem tudni, de az biztos, hogy a későbbi E12 formája sokat örökölt ebből az autóból. Gondolom azt már kitaláljátok, hogy azt ki rajzolta.
Forrás: Bertone
Örülök, hogy ezt a khm. „autót” [szörnyszülött ládaipari terméket] Garmischról nevezék el és nem a szomszédos Grainauról – ui. onnan származnak az őseim.:)