Az elmúlt bő egy évtizedben a restomod kultúra szépen elkezdett virágozni. Gondoljunk csak az olyan nevekre, mint a Singer, az Eagle, a GTO Engineering, az Automobili Amos, vagy a Mechatronik. Egyre nagyobb a célközönsége a modernizált klasszikus autóknak, ebben a szellemiségben már újjászületett pár igen érdekes autócsoda. Persze itt most csak a jó ízlés határain belül maradjunk, hiszen vannak igazán megbocsáthatatlan félrelépések is, mint például az elektromossá átalakított E-Type és hasonló társai. De ezt nem tartom többnek, mint a klasszikusok meggyalázásának. Ami most következik, az nem más, mint egy legendás rallyautó újragondolása a Kimera Automobili műhelyéből.
A Lancia 037 típust gondolom nem kell külön bemutatni. A középmotoros autó az egykori „B csoportban” hódított a rally versenyeken még a ’80-as évek elején. A volánja mögött Markku Alén, Attilio Bettega és Walter Röhrl is ült. Az 1983-as WRC szezonban sikerült megnyerniük az Audi elől konstruktőri világbajnoki címet, így ez volt az utolsó hátsókerekes rally versenygép, amelyikkel bajnokságot tudtak nyerni.
Az akkori homologizációs szabályoknak megfelelően 200 utcai példányt is építeni kellett a Pininfarina, Abarth, Dallara triónak Sergio Limone vezetése alatt. Az alig 1170 kg-ot nyomó, zömében kevlár és üvegszálas karosszériaelemekkel burkolt szörnyeteget a Lancia kétliteres négyhengeres motorja hajtotta, amelyet az Abarth Volumex kompresszor izmosított 205 lóerőre.
Ezt a remek autót és a műszaki alapjait gondolta újra a Kimera Automobili, megalkotva az egykori 037 Stradale továbbfejlesztett és modernizált változatát, az EVO37-et. A csapat megpróbálta összeszedni a lehető legtöbb embert, akik anno az eredeti autón dolgoztak. Így került a projektbe Claudio Lombardi, aki egykoron a motor születésében működött közre. Az ő segítségével és az Italtecnica hathatós közreműködése által az eredeti motorblokkot felhasználva az utolsó rally 037-es versenyautók hengerűrtartalmára fúrva (2111 cm3), és már elektronikus vezérléssel ellátva a sornégyes kompresszoros szívet még egy turbóval is megfejelték, amelyet a Delta S4 inspirált. Ez az átépítés bő 500 lóerőt eredményezett, ami a tonna alatti tömeget is figyelembe véve igazán komoly fegyverré teszi az autót. Arról nem is beszélve, hogy ezt a lóerő/tömeg arányt még a Bugatti is megirigyelné.
Az EVO37 többi elemének megalkotása is jelentős mérnöki munkát igényelt. A Kimera csapata nem csak az autentikusságra helyezte a hangsúlyt, hanem a legmodernebb megoldásokra is. Egy eredeti 037-est és egy Delta S4-et is háromdimenziós szkennelés alá vetettek, hogy azután az EVO37 komponenseit gondoson megtervezzék. Ahogyan az eredeti típus, úgy az újragondolt kiadás alapját is a Lancia Montecarlo donorra építik, amelyhez a Delta S4 ihlette csővázas szerkezetet illesztik. Az autó különféle kevlár, karbon, titán, alumínium és némi acél felhasználásával készül egy 18. századi olasz villában, amelyet Kimerának neveznek. Itt alakította ki a csapat a műhelyét.
A külső megjelenésében értelemszerű a kapcsolat az ős 037-es és a modern átirat között. A Kimera Automobili leginkább csak finomította a formát, mindemellett sokkal szebb illesztési hézagokat alkalmaztak, mint anno. A beltérben megtartották az eredeti műszerfalat és a kardánalagút kialakítását is. Azonban sok karbon és Alcantara burkolatot használtak, valamint olyan szintű összeszerelési minőséget ígérnek, amely a mai hipersportautókra jellemző. A fejlesztésben egyébként még a kétszeres bajnok, Miki Biasson is közreműködött. Azt hiszem, hogy kellő alapossággal és kiváló szakembergárdával valami rendkívül maradandót alkottak a Kimera Automobilinál.
A járgány hivatalos bemutatója az idei Festival of Speed rendezvényen lesz Goodwoodban. Az árát 485 ezer euróra lőtték be, ami pontosan megegyezik a Ferrari SF90 árcédulájával, csak attól sokkal jobb és egyedibb autóról van szó. Összesen 37 példányt fognak készíteni, amelyet 10 összkerekes Integrale változat követ majd, nyilván ez utóbbi még drágább lesz.
