A Chrysler a 70-es évek elején 15%-os részesedést vásárolt a Mitsubishiből azzal a céllal, hogy kompakt méretű autókat is tudjon kínálni vevőinek. A gyártás természetesen továbbra is japánban folyt, az újvilágba érkező autókat csak átcímkézték. Ez az együttműködés igencsak hosszú életűnek bizonyult, hiszen főként az olajválság utániidőkben egyre nagyobb igény mutatkozott a takarékosabb autók iránt. A befektetés sikeresnek mondható, hiszen a 80-as évek elején már évente 110 ezer Mitsubishi került amerikai gazdához, a Chrysleren keresztül. A mai bemutatónk főszereplője már az ötödik generáció sarja volt, amit 1985-től forgalmaztak Amerikában.
Az 5gen Colt egyik 1987-es évjáratú, ritka és spéci változatára egy eldugott Veszprém megyei utcában bukkantam a napokban. Szerencsére a tulajdonos készségesen kinyitotta az autót és elindítani is megpróbáltuk, ám nem jártunk sikerrel.
A Plymouth Colt Premier néven futó járgány az 1986-tól forgalmazott, 1,6 literes, 103 lóerős, 165 Nm-es nyomatékkal rendelkező turbós motorral volt szerelve egykoron, ám ettől az – időközben tönkrement – ékességétől jópár éve megfosztották, a helyébe egy fiatalabb szívómotor került, átalakítási engedéllyel.
Az öreg, „japán-amerikai” gép meglepően jól tűri a ridegtartást, a belseje pedig egészen jó állapotban maradt meg. A maga korában is csak tanulmányautó-szerűnek nevezett műszerfal, a fantasztikus formájú és kényelmes ülések is megőrzésre érdemesek, a karosszérián persze már fellelhető a múló idő pecsétje, a rozsda.
Nem nevezném szépnek, inkább kedvesnek és érdekesnek, de talán különlegessége végett megérdemelne az 1991-ben, hazánkban forgalomba helyezett Plymouth-Mitsubishi egy rendberakást és egy fedett helyet. Talán egy eredeti motor is kerülhetne bele, hogy újra 9,6 másodperc alatt tudjon 100 km/h-ra gyorsulni és kiélvezhető legyen a független hátsó felfüggesztés minden előnye is egy kanyargósabb úton. A tulajdonost ismerve nem nyeli el az olvasztótégely ezt a darabka történelmet, ebben biztos vagyok.
