Nem olyan régen a Reggeli rozsda rovatunkban feltűnt egy De Tomaso Pantera. A ritka olasz-amerikai sportautó nagyon népszerű volt az olvasóink körében, több ezren olvastátok a cikket. A facebook poszt alatt az egyik olvasónk is megosztott velünk egy fotót, amelyen ő és egy csodaszép kék Pantera látható. Felvettük a kapcsolatot és igen jót beszélgettünk az autókról. Új rovatunkban „Bagoly” mesél arról, hogy egyszer volt egy Panterája.
Amikor két igazi benzinvérű beszélget, akkor talán az első kérdések között mindig ott van, hogy ki hogyan keveredett az autók-motorok világába. Természetesen én is kíváncsi voltam arra, hogy „Bagoly”, vagy ahogy a v8cars fórumon ismerik Bagheera, hogy került kapcsolatba a járgányokkal.
Egyszer volt... Új rovatunk célja, hogy olvasóinknak teret és lehetőséget adjunk arra, hogy bemutassák életük legkülönlegesebb járgányait. Elsősorban olyanok jelentkezését várjuk, akik egykoron valamilyen nagyon érdekes, egzotikus vagy ritka autót, motort birtokoltak. Ha neked is volt ilyen járgányod és megosztanád az olvasókkal a történeted, akkor írj nekünk privát üzenetben a facebook oldalunkon, vagy a vancello@vancello.hu e-mail címre.
Mikor csapott meg először a benzingőz illata?
A történet vélhetően ott kezdődött, hogy hatévesen beleestem a szerelőaknába és szívtam egy kis benzint. De ténylegesen a volán mögé 1983-ban ültem, amikor is az általános iskola elvégzése után vettem egy Trabantot. Persze csak titokban, nem mertem hazavinni, mert a nevelőapám agyonütött volna. Még egy segédmotoros kerékpárt sem engedett meg. Persze sose fogadtam szót, ennek örömére mindig kergettek a rendőrök.
Aztán 1987-ben sajnos meghalt a nagyfater, a temetése után pedig valakinek be kellett volna állnia a 105-ös Skodával a helyére. Én megoldottam a dolgot, persze a nagy parkolásból egy kétórás autózás kerekedett ki. Szóval valahogy így kezdődött a sztorim. Egyébként cukrász a szakmám, amit leginkább a nevelőapám erőltetett, mondván, hogy legyen egy nyugis szakmám, de engem mindig is az autók érdekeltek.
Gyanítom, hogy a Skodánál nem álltál meg, és nem hinném, hogy beálltál tortákat sütni. Mi jött ezután?
Ezután jött a sereg, ahol szintén járművekkel foglalkoztam, hiszen sofőr voltam. Persze voltak ott is kalandos történetek. Egyszer elkötöttünk egy Krazt és egy parancsnoki Uazt, ezekkel Únyról (Komárom-Esztergom Megye) átmentünk a szomszéd faluba kocsmázni. Ez még nem is lett volna akkora nagy szám, de az Uazzal felborultunk és még aznap éjszaka le kellett festeni, hogy másnap reggel lehessen vele menni.
Mi történt a katonaévek után?
A sereg után egy ideig cukrászkodtam, aztán felültem egy Zukra ételt hordani. Persze ezt sem csak úgy szokványosan. Sokszor felkaptam háromkerékre a dobozos Zukot, ami egy kicsit fel volt tuningolva. Szereltünk rá nagyobb karbit és beépítettünk egy gázszettet is. Ez utóbbi nem volt teljesen legális, ezért a tartályt úgy rejtettük el a raktérben, hogy mindig két tejeskanna takarta.
Ezt követően egy bontóban dolgoztam Esztergomban, majd egy barátommal csináltunk egy autókozmetikát, itt már 1995 írunk, egy rövid ideig nepperkedtem is. Hirtelen jött a nagy ötlet. Azt találtam ki, hogy elmegyek Ausztráliába opált bányászni. Meg ott amúgy is nagyautók,széles és hosszú egyenes utak vannak. Dolgoztam, mint egy őrült, hogy kimehessek oda, de az élet közbeszólt.
Ausztráliába nem jutottál ki, de merre vetted mégis az utad?
Adódott egy lehetőség Franciaországban, egy kastélyban kellett mindenféle dolgokat csinálni, amolyan ezermesterként. Nem terveztem sokáig itt, de két hét után annyira megtetszett, hogy maradtam, így ma is itt élek. Itt aztán kalandosabbra fordult az autós életem is. Ekkoriban a franciáknál rengetegen jártak műszaki és biztosítás nélküli járgányokkal, nekem is kijutott egy. Az első francia kapcsolatom egy szívódízel Citroën AX volt. Nem sokkal később elkezdtem autók javításával foglalkozni, majd belekeveredtem az amerikai autók világába.
Nem egy mindennapi sztori, Franciaországban USA vasakkal foglalkozni. Hogy történt mindez?
Még itthon vettem egy Oldsmobilt, amit kivittem a franciákhoz. Ezzel a géppel belekeveredtem az egyik USA autós klubba, aminek az alelnökévé választottak. Elkezdtünk egyre több találkozót szervezni. Idővel szereztem egy Cutlass Ciera-t is, magyar rendszámmal jártam vele a franciáknál. Az autó eredetileg belga volt, a rendszám pedig egy Lanciáról jött. Utána volt AMC Matarodom, Ford LTD kombim, majd egy Crown Victoria, ez már megvan bő 13 éve, és van még egy Trans Am is, olyan mint a Smokey és a banditában.
Ez is igen impozáns felhozatal! Hogyan jutottál a Panterához?
A Pantera egy idős úré volt, aki nagyon nehezen akarta eladni. Időközben leromlott az egészséges, és ekkor tudtam megvenni tőle nagy alkudozások árán. A járgány teljesen fel volt újítva, igazából csak bele kellett ülnöm és menni vele. Ez 2008 körül volt, már nem emlékszem pontosan.
Milyen volt vele az élet, milyen volt vezetni?
Nagyon ment, nagyon nagyon. Félelmetes egy dög volt, ott raktad kereszetbe, ahol akartad. Akkoriban mindent elolvastam róla, oda-vissza tudtam a típus történetét. Eredetileg a Maserati korabeli V8-as motorját szerették volna belarakni, azonban a franciák megvették a szigonyos márkát, így ez a buli ugrott. Majd jött a Ford hatalmas V8-as motorja, amit akkoriban szinte csak rendőrautókba és taxikba építettek.
A De Tomaso-nál nem gondoltak az amerikai motor erejére, ugyan nagyon meg akarták mutatni a Ferrarinak és a Lamborghininek, hogy milyen jó sportautót tudnak építeni, de azért spóroltak is, ami sok helyen visszaütött. Először a legócskább, legvékonyabb szén nélküli acélt használták a karosszéria megalkotásához, ráadásul a keresztmerevítőkből sem volt elég.
A bivalyerős motor rendesen tekerte az egész karosszériát. Körforgalomban tempósabb haladásnál lehetett látni, ahogy az ajtóknál nyílnak a lemezek. Mindez persze odavezetett, hogy irtó módon rozsdásodtak. Akkoriban járta az a mondás, hogy ha valaki felújított egy Panterát és ment vele két kört, majd beállt egy klimatizátl garázsba, ahol volt egy pohár víz, nos egy hét múlva tuti rozsdás volt valahol a gép.
Hozzám ugyan egy teljesen restaurált példány került, azonban a motorjával akadtak gondok. Motorcraft karburátor volt rajta, amit borzalmas volt beállítani. Ezért ezt lecseréltem a szívósorral együtt egy Edelbrock gyártmányra.
Egyszer volt egy Panterád, mi lett az autóval?
Van itt Champagne megyében egy pezsgőgyáras cimborám, akinek nagyon tetszett. Mondtam neki, hogy úgysem tudsz annyit fizetni érte, amit gondolok. Nos, tévedtem. Megadta az árát, azóta is nála van.
Köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk és az olvasókkal is a Pantera sztorid!