Sokan vagyunk úgy, hogy éjszakába nyúlóan használt autós oldalakat bújva játszunk a gondolattal: mi lenne, ha meg tudnánk vásárolni álmaink járgányát? Feltárulna egy távoli garázs, vagy pajta ajtaja és ott állna félig leeresztett kerekekkel, porba burkolózva a nagy Ő, amit aztán trélerrel a saját garázsunkba szállíthatunk, hogy felújítsuk. A vancello.hu „Kincsek a garázsból” című sorozatában ilyen autókat, valamint tulajdonosaikat mutatjuk be, akik hosszú évek vágyakozása után megvalósították az álmukat. Végigkísérjük őket a keresés, vásárlás és felújítás zegzugos útvesztőin, és a végén együtt örülünk velük a kész remekműnek. Mi magunk is ezt az érdekes életformát választottuk, így tudjuk, hogy nem könnyű feladat a kitűzött cél elérése, de soha nem szabad feladni. Attila is megerősít minket ebben itt, a harmadik részben, mert ő sem az a feladós típus. Át is adom neki a szót.
A legutóbbi cikkben abban maradtunk, hogy a következő írás már a restaurálás befejeztével és sikeres OT vizsgával rendelkező 8.32-vel jelentkezik. De közben történt sok minden pozitív és sajnos negatív esemény is.
Az utolsó cikk 2018 nyarán készült. Az addigi lendületet sajnos egy családi nem várt esemény meg is törte, elvesztettem édesapámat, édesanyám után röviddel, két évvel. Ezt az autót vele hoztam kintről. Miután a garázsban pihent a jármű és a beindítása sorra került, akkor édesapám is ott volt velem, figyelte az eseményt. Miután meghoztuk és végig nézte az autót, csak ennyit mondott: „Ezzel nagyon meg vagyok elégedve!” Pedig ő nem ismerte ezt a típust, de a külső formája, a színe és a belső kialakítása (a bőr ülések, a fabetétes műszerfal) mind magával ragadta.
Ő még a Ladás korszak oszlopos tagja volt, ha mondhatom ezt, de Warszava és Polski Fiat is volt a kezei között. Visszatérve az indítási eseményre, szóval ott volt mellettem. Aztán elindítottam a 8.32-őt! Amikor ez megtörtént, videóztam a folyamatot és amikor elindult a motorja, majd járt egy picit, akkor édesapám csak ennyit mondott, ez hallható is a videón: „Ez a motor meg sem mozdul!” Vagyis nem vibrált, nem mutatott működési problémát.
Aztán 2018 őszén elvesztettem őt. Azt tudni kell, hogy közben az ő 2103-as autója is restaurálási folyamatban volt. A temetésen megfogadtam magamban, hogy az autóját mindenképpen befejezem. Így a 8.32 háttérbe szorult, illetve jóval kevesebb időt fordítottam rá.
Majd 2019 nyarán, a Lada 2103 sikeres OT vizsgát tett. Gondoltam, folytatódhat a 8.32 program, de az élet megint „közbeszólt”, ha lehet így mondani. Egy pozitív esemény következett az életünkben és 2020 márciusában megszületett a második kislányom. Nagy örömöt okozott és természetesen rá is kellett jó sok időt fordítani, de minden ilyen perc aranyat ér! Ennyit a magánéleti vonalról.
Tehát mi történt eddig? Az autó 2019 tavaszán megérkezett a fényezdéből, pompás Rosso Winner színben, szép két csíkkal az oldalán. A csíkok megfestésével voltak gondok, hiszen akivel szerettem volna megcsináltatni, ő sajnos nem tudta vállalni csak a saját maga által használt festékkel, ami viszont színárnyalatban abszolút nem volt megfelelő nekem. Utaltam is erre a második részben. Így az a megoldás született, hogy egy csíkvezető szalag felrakásával – amit én raktam fel- lett a megfelelő színárnyalatban felfújva a két csík az autó két oldalára és a csomagtartó ajtajára. Itt el kellet térnem az eredeti megoldástól, hiszen a gyárilag kézzel festették fel a lakk tetejére. Én a lakk alá tetettem, így nincs az az esély, hogy valamikor egy polírozással esetlegesen eltűnjön az autó oldaláról. Azt gondolom ezzel a kis módosítással jobb a kialakítás a gyárinál, pont a sérülékenység elkerülése végett.
Aztán elkészültek a felnik is, boldogan hoztam haza azokat is. A kilincsek fényezését magam csináltam, mint ahogy a futómű többi elemét is. Az elektromos állítású lengéscsillapítókat is sikerült felújíttatni. Beépítettem a gyönyörűen felújított műszerfalat a fantasztikus fabetétekkel és a szőnyeggel.
Jöhetett a motor. Visszabontottam, újra építettem. Az injektorok vizsgálatának költségét megspórolva csináltam egy ellenőrző készüléket, ami kimutatta a hibát. Cserélnem kellett is belőlük. Fényezésre kerültek a szelepfedelek, illetve a vezérlés takarói, a csavarok és fém elemek pedig felületkezelésen estek át. Az injektor csöveket tartó műanyagok már nem elérhetők, így azok 3D nyomtatással készültek. A vezérlés cseréje egy speciális gyári szerszám segítségével történt.
Közben a tetőkárpittal kezdtem foglalkozni. Sajnos az Alcantara borítás alatt lévő réteg az idők folyamán tönkrement, ezt helyettesíteni kellett más anyaggal, aminek felrakása után már visszarakható lett az eredeti, tisztított Alcantara anyag. Majd újabb problémára kellett megoldást találni. Ez pedig a kalaptartó alatti szivacsréteg volt, amely ugyancsak elfáradt az elmúlt harmincegynéhány év alatt. Ezt egy habosított gumival váltottam ki, ami jól illeszthető, gyárias hatású. Sikerült szépen felragasztani és ha már itt jártam a valamikor beleszabott hangszórókat is kicseréltem egy majdnem korhű új darabokra. Már a felújított hátsó futómű is teljes egészében az autó alatt van, de persze előtte az alváz alsó része is fényezésre került, amit szintén magam végeztem el. Felkerült az üzemanyagtartály, a tápszivattyú és az új szűrő is.
Jelenleg itt tart a projekt. Közben egy másik problémára is keressük Zoli barátommal a megoldást. Ez pedig a B oszlop és a hátsó ajtók közötti kábelátvezető csatorna. Ezt gyári megoldásként feltehetően műanyag és gumi keverékéből állították elő és az idő vasfoga teljesen megette. Ha hozzáérünk egy még ép részéhez, az valósággal azonnal eltörik, elroppan. Ilyen átvezetőt anno csak kábelkészlettel együtt lehetett kapni, ma pedig már így sem lehet találni. Nekem egyet sikerült felkutatni, majd azt megvéve azt gondoltam, hogy csináltatok ilyet, hiszen már van minta. Nem vállalták, főleg a kisszéria miatt. Így arra jutottunk, hogy megpróbáljuk legyártani. Készült egy program, majd az alapján egy sablon. Vannak már próbaöntéseink de még javítani kell az anyag összetételén és a csatorna belső kialakításán és ha ez jól sikerül, akkor mehet a gyártás.
Az ilyen jellegű problémák megoldásának keresésére, majd elkészítésére rengeteg időt és energiát kell ráfordítani, de azt gondolom, hogy az ilyenek nélkül túl egyszerű lenne a veterános élet és nem lennének igazi kihívások!
Jelenleg itt tart a 8.32 projekt. Megyünk tovább, folytatom a felújítást és a következőkben remélem, további érdekességekről írhatok.
