Renault 21-re lapot húzni

430 lóerős francia kocka

Olykor, amikor van időnk az oldallal foglalkozni, akkor sokszor órák mennek el csak azzal, hogy régi autókról, motorokról, vagy épp versenyekről keresünk fotókat és videókat. Mivel a vancello.hu-t abszolút úri hobbiból csináljuk, ezért sokszor ezek a lopott órák jelentik számunkra a kikapcsolódást, ezekből merítünk inspirációt, hogy mindig legyen erőnk tovább vinni az oldalt. Így akadt fenn a hálónkon a Renault 21 is, amiről sose gondoltuk volna, hogy lehet izgalmas autó is.

A Renault 21 talán egyike azon típusoknak, amire maximum azok emlékeznek, akiknek valaha volt ilyen, netán lapul náluk egy ma is. A Giorgetto Giugiaro által tervezett kocka családi autó az 1980-as évek Renault kínálatának volt egy fontos szereplője. Akkoriban kínálták kereszt- és hosszmotoros elrendezéssel is, némileg eltérő tengelytávval, no de a franciák mindig is furcsák voltak. Nagy múltja, vagy kultusza sosem volt, mégis az egyik változatából csináltak egy olyan versenyautót, amivel anno még Jackie Stewart és Jean Ragnotti is versenyzett.

Száguldó francia kocka.

A Turbo volt a legerősebb típusváltozat. A kétliteres nyolcszelepes turbós motor 175 lóerőt teljesített, amelyhez akár az összkerekes hajtásláncot is meg lehetett rendelni, ez volt akkoriban a Quadra. A Renault Sport vette a bátorságot és 1987-ben a 21-re lapot húzott. Ekkor alkották meg a 430 lóerős ‘Superproduction’ változatot. Ez volt a “B csoportos” autók elnevezése az akkori Championnat Français de Voiture de Tourisme, azaz a Francia Túraautó Bajnokságban, amely egyben új kategóriává lépett elő, megtartva a versenyben az “A csoportos” autókat is.

A Speedline felnik jól állnak rajta, a két cső inkább lángszóró, mint kipufogóvég.

A nagy kocka Renault alapos átalakításokon ment keresztül. Komplett bukócsövezés, szélcsatornában optimalizált karosszéria és a kellően felpiszkált turbómotor. A vízhűtéses Garrett T3 turbófeltöltő, valamint az F1-ből származó dupla töltőlevegő-hűtő és hővédő igazi vadállattá varázsolták ezt a látszólag békés szedánt. A lökhárítókon keresztül jövő kipufogóvégek gyakran okádtak lángnyelveket. Az autó annyira jól sikerült, hogy az 1988-as szezont Jean Ragnotti meg is nyerte vele.

Mint egy cserélhető borotvafej.

Az 1989-es szezonra a Francia Autósport Szövetség (FFAS) szigorított a szabályokon, ezért a Renault versenyautóját plusz súllyal látták el és a turbó nyomását is vissza kellett venniük két bárra. Ezt ellensúlyozandóan a Renault Sport mérnökeinek kapóra jött a hosszanti irányban beépített motor és az erősebb hosszú váltó. Ebben a szezonban Jean Ragnotti és a csapattársa, Jean-Louis Bousquet összesen 11 pole pozíciót és csak 5 győzelmet aratott, így másodikként zártak a bajnokságban. Ugyanebben az évben még saját márkakupát is indítottak a típusnak, ez volt a Renault Elf Europa Cup, majd 1990-ben átnevezték a Renault 21 Turbo European Cup-ra, amely két szezont élt meg. Mindkét évben az olasz Massimo Sigala szerezte meg az elsőséget.

A Renault 21 Turbo versenyautók fejlesztését a márka 1990 után befejezte. Ezt követően az autók privát csapatokhoz kerültek. Mivel összkerékhajtás volt alattuk, ezért előszeretettel használták hegyi versenyeken. A túraautó versenyekre a gyári versenyrészleg ezt követően a Renault 19 és az utód, a Laguna típusokból készített versenyautókat.

Forrás, képek: Jalopnik, Renault Sport, Goodwood Road & Racing

Total
0
Shares
Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share