Az 1967-es év meghatározó volt Enzo Ferrari és szeretett autógyára életében. Ekkor már a kereskedésekben villogott a világ első szupersportautója, a Lamborghini Miura. A dühöngő vad bika mérföldkő volt az autógyártás történetében, nem csak azért, mert középmotoros elrendezésű volt, hanem azért is, mert formai unikumnak is számított. A Commendatore sem tétlenkedett sokáig, még 1966-ban utasításba adta az alattvalóinak, hogy készítsék el a Ferrari 275 méltó utódját. Hozzátette, hogy az autó szívének továbbra is az orrában a helye, ezzel is dacolva a kibontakozó új trendek ellen. Ebből a zajos dühből született a világ talán legérdekesebb és legdögösebb sportautója, amely az ágaskodó lovacskát büszkén viselte az orrán. Bizony ez volt a Ferrari 365 GTB/4 Daytona, amelynek a prototípusa hamarosan eladó lesz. Erről az autóról szól jelen cikkünk.
A legtöbb valamire való autó élete működőképes formában valamiféle prototípusban ölt testet. A csodás formát Pininfarina jegyezte, mint akkoriban a Ferrarikat úgy általában. Nem volt azért egyszerű feladat leváltani az egyébként nagyon jól sikerült 275 GTB/4 típust.
A Pininfarina stúdiónál Leonardo Fioravanti vetette papírra a márka jövőjét. Bátor volt, hiszen szakított a Ferrarikra addig jellemző gömbölyded formavilággal, és sokkal inkább a szögletes vonalakat helyezte előtérbe. Ugyan ez még a prototípuson nem annyira látszik, hiszen a fényszórók jobbára az elődöt idézik, azonban ott a határozott oldalvonal, és a jellegzetes hátsó traktus. Érdekesség, hogy ezen az autón három-három kerek lámpa trónol hátul, míg a szérián ez 2-2-re módosult.
Az olasz tervezőstúdiónál hat darab prototípust építettek. Ugye azt érdemes tudni, hogy a szériaautók karosszériáját a Scaglietti gyártotta, ahogyan a prototípusokat is, de most nem mennék bele külön a széria járgány sztorijába, azt ebben a cikkünkben elolvashatjátok. Szóval visszakanyarodva a prototípusokhoz, a képeken látható Ferrari két dolog miatt is különleges. Az egyik az, hogy ez a legelső prototípus, a másik pedig a motorjában keresendő. Ez volt az egyetlen olyan továbbfejlesztett V12-es Colombo motor, amelyben hengerenként három szelepet alkalmaztak. Akkoriban egyetlen másik utcai Ferrariban sem volt hasonló, teljesítményben is ez állt a legközelebb a 330 P4 versenyautóhoz.
Az első prototípus 1967 elején készült el, és természetesen tesztelési célokra használták, a Modena-i Autodrome-ban rótta a köreit, hogy feladatát beteljesítve segítse a mérnöki fejlesztést. A 10287 alvázszámú autó először 1968 május 8-án , azaz pont 55 évvel ezelőtt vették nyilvántartásba és kapta meg a ‘Roma B 85391″ rendszámot. A római Ferrari márkakereskedőn, a Motor S.a.s. di Carla Allegretti e C. birtokába került, akik 8 millió olasz lírát fizettek érte. Ez akkoriban egy 275 GTB/4 árának felelt meg. Az autó első privát tulajdonosa Vincenzo Balestrieri gróf volt, aki egyébként gazdag iparmágnásként imádta a sebességet. Ennek elsősorban vízen hódolt, a tengeri motorcsónakversenyzés négyszeres bajnoka volt 1968 és 1970 között, nevéhez több rekord is fűződik. A fáma szerint rendelt magának egy 365 GTB/4 modellt, azonban az átvétel előtt nem sokkal megtudta, hogy készül a spider változat. Nem vette át a kupét, helyette rendelt egy GTS-t, azonban Enzo Ferrari addig kölcsön adta számára az első számú prototípust. Amikor megkapta a hőn áhított spidert, akkor az egyedi darab visszakerült Ferrarihoz.
Ezt követően ismételten Rómába, a FIMA S.p.A-hoz került az autó, majd a következő tulajdonosa egy bizonyos Ganpaolo Salgarella volt, aki 1972-ben vett meg a FIMA-tól. Nem maradt nála túl hosszú ideig a prototípus, még ugyanabban az évben eladta az USA-ba. Ott jó pár tulaj kezén megfordult az egyedi Ferrari, míg nem Victor N. Goulet vásárolta meg 1978-ban. Goulet Illinois államból Dél-Kaliforniába költözött, ahová magával vitte a Daytonát is, tőle végül 1989-ben vette meg egy holland, aki Svájcban tárolta. Később egy ott élő olasz autókereskedőhöz került ez a szépség, aki megfordult vele pár rendezvényen.
A számtalan tulajdonos követően végül 2003-ban Hollandiába került, állítólag akkor már eléggé leharcolt állapotban. A jelenlegi tulaj édesapja vette meg. Egy ottani klubtalálkozón meg is kérdezték a gazdájától, hogy ugye „tudod, hogy mi ez?” Csak annyit válaszolt, hogy „valami, ami nagyon sok munkát igényel.”
Természetesen azóta komplett restauráción esett át ez a ritkábbnál is ritkább Ferrari, ami a márka történetének az egyik legértékesebb darabja. Viszont 20 év után a tulajdonos úgy döntött, hogy megválik az egyedi olasz sportautótól. Az RM Sotheby’s szervezésében május 22 és 26. között zárt árverésen kerül kalapács alá az első Ferrari Daytona prototípus. Kíváncsi vagyok vagyok, hogy vajon hány millió dollárt adnak érte.
Képek, infók: RM Sotheby’s
