Az autóipar egykoron nagyszerű autók sokaságával kényeztette az autórajongó világközönséget. Akár az olyan tömeggyártók, mint a Ford, az Opel, vagy a Renault, akár az igazi luxusautók gyártóiról is legyen szó, mint mondjuk a Bentley, a Maserati vagy a Rolls-Royce. Tudjátok az a baj, hogy ma már megint szinte csak a felsőpolcos márkák készítenek igazán jó autókat. Ráadásul olyan autókat gyártanak, amilyenekre az ügyfeleiknek igénye van. Az Aston Martinnál tudják nagyon jól, hogy a vevőiknek V12-es motor kell. És, ha nekik az kell, akkor az új Vanquish orrában az lesz. De még mielőtt beleugranánk az új típusba, nézzük meg azt, hogy mi történik körülöttünk.
Napjainkra az autóipar már csak árnyéka egykori önmagának, különösen az európai gyártók vannak nagyon rossz helyzetben. Ma már politikusok határozzák meg, hogy milyen egyenautókat készítsenek a gyártók, amelyekben nem lehet belsőégésű motor, ráadásul jó drágán, hogy aztán a kutya se vegye meg őket. Azt se felejtsük el, hogy az európai tradicionális gyártók nyakán ott lihegnek a vörös sárkány kimondhatatlan nevű járgányai, amelyek nem rosszabbak, mint amit itt Európában állítanak elő. Nem, nem ők lettek jobbak, vagy fejlődtek hirtelen, hanem az európai gyártók zuhantak óriásit a minőség és a tartósság terén.
Ha ma élne Ferdinand Piëch és beleolvasna a Der Spiegel-be, akkor olyan cikkekkel szembesülne, amelyek arról szólnak, hogy egykori cégbirodalmának a fennmaradásért kell küzdenie, a világelső autógyártó vélhetően gyárakat fog bezárni Németországban és Belgiumban. Sztrájk az Audinál, a VW dolgozói elégedetlenek, a megélhetésük van veszélyben. Giovanni Agnelli, a Maserati fivérek, az Orsik, vagy Nicola Romeo és Vincenzo Lancia vajon milyen keserű szájízzel kortyolná a reggeli presszót, miközben a La Stampa, vagy az Il Resto del Carlino címlapján azt olvasnák, hogy az általuk egykoron létrehozott vagy irányításuk alatt lévő autómárkák fennmaradása veszélyben van. Van abban valami félelmetes, amikor az emberek által választott képviselők úgy döntenek, hogy 2035-ig tönkreteszik az európai autóipart. Azt az ágazatot, amely sok európai országban húzóágazat, amiben emberek ezrei, százezrei dolgoznak és szűk tíz éven belül a megélhetésük és a családjaik jövője válhat bizonytalanná, lehetetlenné. Persze ebben cinkosok a gyártók vezetői is. Ma már olyanok rombolják az ágazatot és kedvenc márkáinkat, mint Blume, de Meo, vagy Tavares. Gyárakat fognak bezárni Németországban, és vélhetően más európai országokban is, miközben mindent feltettek egy lapra, amit villanyautózásnak hívnak. Az eladások összeomlóban, a kínaiak olcsók, persze most próbálják a problémát elodázni védővámokkal, de tudja mindenki nagyon jól, hogy ez csak ideig óráig ez működhet.
Bezzeg, ha ma élne Lionel Martin vagy Robert Bamford, akkor az ötórai tea mellett elégedetten lapozgatnák a Top Gear vagy az Autocar Magazine újságokat, amelyek címlapján ott virít az új Aston Martin Vanquish. A ceyloni gőzölgő nedű mellett megbeszélnék, hogy vannak azok az autórajongók, akik bár kedvelik a DB12 típusukat és annak 671 lóerős V8-as duplaturbós motorját, de számukra az autózás csak V12-es szívvel képzelhető el. Az Aston Martinnál pedig tudják nagyon jól, hogy nem ők mondják meg az ügyfeleknek, hogy milyen autót vegyenek, hanem az ügyfél dönti el, hogy mit szeretne. És az ügyfél V12-est szeretne, amiben a prémium benzint az automobilizmus klasszikus szimfóniáivá alakítják át. Ugyebár Sting óta tudjuk, hogy „gentleman will walk but never run.” Mert egy V12-es autóval nem illik rohanni, azzal vonulni kell a Mayfair-en, a Piccadilly Circus fényreklámjai előtt.
Csodás gran turismo karosszéria, amely a szén megfelelő átalakításából nyerte el végső formáját. A karbon kosztüm azonban egy szupersportautót rejt.
- Látja Robert, minket nem gyarmatosított az egykori gyarmatunk autóipara, de vessen csak egy pillantást Coventry-re. Mi V12-es motort építünk, 5,2 liter, két turbó és 824 lóerő.
- Teljes egyetértek önnel, Lionel, és elég csak 1000 példányt gyártanunk belőle évente, hogy fenntartsuk az exkluzivitást, ráadásul bő 400 ezer dollárért adhatjuk darabját, szóval bőven fog még telni a legjobb teákra és a kiváló ginekre.
- Igaza van Robert, ráadásul a mi vevőink nem drive in-be járnak hamburgert zabálni, hanem a Michelin Guide-ot forgatják, amely ott lapul mindegyikük kesztyűtartójában.
Miközben a másik asztal mellől hallgatom a két angol gentelmant, én közben lapozgatom a gyár sajtóanyagát az új elegáns vadállatról. A korábbi DBS Superlegerra típushoz hasonlóan a nyolcfokozatú automatikus váltóművel társították az autó szívét, amelyet a hátsó tengelynél helyezték el, így transzaxiális a hajtáslánc, mint a Vantage vagy a DB12 esetében. 3,2 másodperc alatt gyűri fel maga alatt az aszfaltot a 100 km/h-ra történő gyorsuláskor, a vége 350 km/h. Ez már tényleg szupersportautós adottság. Kell is alá a négy Pirelli P Zero, elöl 275/35, hátul 325/30 méretben. Természetesen karbon-kerámia fékek gondoskodnak a lovak megzabolázásáról. A futómű fontos elemei a Bilstein DTX csillapítók.
A korábban mindig felrótták az Aston Martinoknak, hogy fakó és egyszerű belterük. Szerintem ezt a mai modellválasztéknál már egyáltalán nem igaz. Kiváló minőségű anyagválaszték, a középkonzolon fizikai kapcsolók, egy viszonylag nagy infotainment kijelző és nekem a legnagyobb bánatomra a központi műszeregység is egy digitális kijelző.
Összességében egy kiváló kontinentális utazójárgány, amivel nyugodtan be lehet járni Európa bezárt autógyárait.
Forrás, képek: Aston Martin
