100 évvel ezelőtt még igencsak az autógyártás kezdetén jártunk. A ma ismert és még létező kivételes autómárkák zöme is ekkor jött létre. Pezsgő élet volt a motorizáció körül a németeknél, a franciáknál és a briteknél is. Lionel Martin és Robert Bamford 1913. január 15-én alapították meg az Aston Martint, amelyet én ma is nagyra értékelek az angol autógyártók közül. Ahogy akkoriban szinte mindenki, ők is az autóversenyzésben akartak sikereket elérni, hogy majd ebből az ismertségből az utcai autók értékesítésében is profitálhassanak. Első autójuk egy 1908-as Isotta Fraschini vázba szerelt négyhengeres Coventry-Simplex motorral született meg. 1915-ben sikerült egy telephelyet szerezniük, ahol 1915. márciusában kezdték volna meg a szériagyártást, de az I. világháború közbeszólt. A béke újbóli kitörését követően folytatták az autóipari tevékenységüket, továbbra is az autóversenyzés aktív szereplői akartak lenni. Ezért többféle versenyautót is készítettek, ezek közé tartozott az 1923-ban megalkotott Razor Blade (borotvapenge), amellyel sebességrekordot kívántak felállítani.
Ki lesz a leggyorsabb autógyártó? Ez a kérdés az autózás világának minden évben felmerülő kérdése, nem volt ez másként az 1920-as években sem. Akkoriban a szükség szülte az úgynevezett „light and cycle car” kategóriát. Ezek az autók könnyű építésű, általában bicikli/motorkerékpár kerekeken guruló járgányok voltak. Az egyik ezekhez kapcsolódó, úgynevezett 1 órás sebességrekordot akkoriban az AC Cars tartotta 163,17 km/h tempóval. Akkoriban a fő cél a 100 mérföld/óra tempó áttörése volt, ez az AC-nek 101,39-es eredménnyel sikerült is. Ez akkoriban olyan tempónak számított, mint ahogy manapság a Bugatti fut 400 km/h fölött.
Az Aston Martin eltökélt szándéka volt, hogy megdöntik ezt a rekordot, ezért 1923-ban erre a célra építettek egy teljesen egyedi autót. Az 1915. számú alvázra egy nagyon keskeny és könnyű karosszériát készített a de Havilland Aircraft Company, a legszélesebb pontján mindössze 47 cm volt. Eredetileg zárt kialakítású volt, de Lionel Martin nem talált olyan alacsony pilótát, aki elfért volna benne, ezért végül nyitott autóvá alakították. A Razor Blade orrában egy 1,5 literes motort találunk. A négyhengeres motor tulajdonképpen egy 1921-es háromliteres V8-as Ballot motor fele, amelyet a britek az 1922-es Francia Nagydíjra készítettek. Ez a kis 16 szelepes motor félelmetes 55 lóerőt produkált.
Sydney Charles Hoghton „Sammy” Davis az 1920-as és 30-as évek egyik legjobb és legismertebb brit autóversenyzője volt. 1922-től az Aston Martinnal versenyzett, majd később ő volt az egyik híres Bentley-fiú. Az Aston Martinnal akkoriban 32 rekordot állított fel. Ő vezette a Razor Blade-et is a híres Brooklands versenypályán a rekorddöntés céljából. Az autó remekül futotta a 103-104 mérföld/ óra (165-167 km/h) körüli köröket, azonban tartósan 160 km/h tempó fölött az első kerekek gumiköpenyét mindig ledobta magáról. Szerencsére nem történt tragédia, de a rekordkísérlettel felhagytak. Érezhették, hogy pengeélen táncolnak.
Ettől függetlenül az autóval az 1950-es évekig versenyeztek, a ’30-as évekig néhány futamot is megnyertek, illetve 1-2 rekordot is sikerült felállítani vele. Az ’50-es években az amerikai Harrah Motor Museum-nak adták el, amiből később a National Automobile Museum lett. Az 1980-as években került vissza Nagy Britanniába, az aktuális tulaja ez ideáig a Brooklands Museum-nak adta kölcsönbe, hogy ott kiállítsák. Illetve számos angol autós rendezvényen is részt vettek ezzel az autóval, többek között a Goodwood Festival of Speed autós pikniken is.
A különleges versenyautó, amely egyben a negyedik legidősebb máig létező Aston Martin, most új gazdát keres. 750 ezer angol fontért (közel 1 millió dollár) hirdeti az Autostorico. Van még egy érdekessége, rendszámos, tehát akár közúton is lehet vele közlekedni.
Képek, forrás: Autostorico
