Családi ereklye: id. Tóth János BMW edzőautója

Néhány szerencsés ember a garázsában őrizheti a nagyapja egykori autóját. A Zsigulik, Wartburgok, Skodák szép sorában itthon már egy VW Bogár is kitűnik, a BMW pedig abszolút ritkaságnak számít. Ákos a nagyapja BMW-jét őrzi ereklyeként, ráadásul nem is akármilyen BMW-t: id. Tóth János egykori edzőautóját! Az autó történetén keresztül megtudhatjuk, milyen volt a nyolcvanas években az élet itthon, egy BMW-vel.

Hogy került a családba a BMW?

A hegyi versenyző Tóth János használta, övé (pontosan a Shell-Interag-é) volt. Eredetileg edzőautó volt, ezért le is van ültetve 3 cm-el. Volt neki egy szerelője, egy bizonyos Makk Imre. Ő vette meg és szlalomozott vele, majd el kellett adnia. Egy litéri kocsmáros vette meg, tőle nagyapámék (ha jól emlékeznek, 1980 körül). Már elég leharcolt volt, csak hátul volt egy Koppány dob. AY-os rendszám, a forgalmiban Shell Interag beírva. Sajnos minden le lett adva… Megvétel után utánajártak a történetének, ekkor jutottak Tóth Jánoshoz és Makk Imréhez.

Gondolom, nem volt hibátlan az edzőautó, mit kellett rajta megcsinálni?

Nagyapám felhúzott egy garázst, ott darabokra szedték az utolsó csavarig, letisztították meg minden. Aztán, hogy hol kasznizták és festették, azt nem tudom, de kész lett.
Nagyapámnak ekkor egy 1300-as Zsigulija volt, egyszer dolgozott a Tóth-féle Shell kúton, ott hallotta, hogy jön valami, mint az állat. Id. Tóth volt a hegyi 02-vel. Pörgött egyet, majd megállt. Ekkor szeretett bele nagyapám a BMW-be. Persze nem erről a kocsiról beszélünk, az egy másik volt, de akkor kezdődött a „szerelem”. Szóval kész lett, nagyapám a mai napig emlékszik, hogy a műhely előtt szinte zenélt a motor (a szelephangú Zsiguli után nem csoda). Gondolták, hogy felmennek Budapestre nagypapám anyjának megmutatni, ekkor jött a baj. Ugyanis elszáguldott mellettük egy Playboy-nyuszis tuning Bogár. Mondta nagyapám, nehogy már letoljon, de ekkor elkezdett kopogni a motor. Hajtókarcsapágyas lett, jöhetett a tréler. 

Hol szerezték be az alkatrészeket?

Visszamentek az Interaghoz (hivatalos BMW márkaszerviz is volt akkoriban a külkereskedelmi vállalat repertoárjában, de a Shell benzinkutakat is ők üzemeltették – Vancello), a motorba kellő alkatrészekért. Már 80 ezernél tartottak, mikor megkérdezték, miért nem vesz egy gyárilag fűzött blokkot, 60 ezerért? (Ezt is kicsit bánja, mert volt a 2002 Tii blokkja, csak ahhoz más leömlő kellett volna, így maradt az 1600-as).

A  Zsiguli jól nézett ki a csomagtartóban a BMW motorral. Nem az Interag csinálta, mert mondták, hogy a Makk Imre is beszerelheti. Összerakták, de valami kopogott. Imre sem jött rá a bajra, így jutottak Ösküre, Barkához. Ő 20 méter után mondta a hibát (hátsó felfüggesztés tartógumi), ez az Interagnál nem volt, de Barkánál igen. Aztán kicsit „sírt” a diffi, ezt szintén Barkánál orvosolták, egy 2002 Tii diffivel (gyorsabb lett, de lassabban gyorsult), ott, helyben Barka garázsában cserélték ki.

Nagyapám leadta a győri Merkurnál a Ladát, kapott 50 ezret érte. Ebből lett a 4 könnyűfém felni a Bömösre. Megint kész lett. Mentek vele egyszer Budapestre és hátulról egy másik autó  belement, ekkor tettek rá vonóhorgot, a többi hasonló baleset megakadályozása végett. Majd valamiért festették a motorháztetőt is, ez az utolsó években sokkal mattabb, fakóbb volt, mint a kocsi többi része.

Nagymamám varrt bele kék BMW emblémás üléshuzatot, kárpitot, napellenző borítót, még Bécsben is csodálták!

Mikor nyerte el mai formáját az autó?

Pár éve, 2014-ben felújítottuk, jó kis családi program volt, egy kedves régi ismerőssel. 2015-ben rendeltünk hozzá sok dolgot, például a küszöbre díszlécet, új kipufogót stb.

Egy hibája van, már így vettük: nem körlámpás hátul (minden más stimmel)

A karosszériának látszólag nem volt sok gondja: ajtók alja, a két hátsó ív alja. De mikor megbontottuk, kellett két első sárvédő, az indexnél szinte semmi sem volt már. Egyébként nem volt baja, nagyapám figyel az autóira.