A Chevrolet Corvette az amerikai autóipar egyik ikonja. Bármelyik generációját is nézzük, mindig a kor legnagyobbjai között tartották számon. A Corvette a kezdetektől műanyag burkolattal volt ellátva, ami egyrészt csökkentette a tömeget, másrészt olcsóbban lehetett gyártani. Van azonban három olyan példány, amit alumíniumból kalapált ki egy nagyszerű olasz mester. Erről a három példányról és a születésükben résztvevő emberekről szól a mai történetünk.
1959-ben három texasi fickó elhatározta, hogy különleges autót készítenek a Corvette alapjaira. Jim Hall, Gary Laughlin, valamint Caroll Shelby rendeltek is a GM-től három, karosszéria nélküli Corvette-t.
Shelby kapcsolatait kihasználva, az autókat behajózták, és átküldték Olaszországba. A pontos úticél nem más volt, mint a Carozzeria Scaglietti műhelye. A cél természetesen az volt, hogy a későbbiekben versenyzésre használják majd a GM támogatásával a gépeket.
Sergio Scaglietti 1920. január 9-én született egy Tre Olmi nevű kis faluban, a család legkisebb, ötödik gyermekeként. 13 éves volt, amikor édesapja meghalt, így munkát kellett keresnie. A Carozzeria Modenese műhelyében talált állást, ahol kitanulhatta a karosszériakészítés fogásait.
Négy és fél évig tanulta a mesterséget, majd egyik bátyjával, Ginoval egy karosszériás műhelyt nyitottak Modenában, nem messze a Scuderia Ferrari műhelyétől. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, gyakran voltak a műhelyben vendégek a sérült versenyautók.
A második világháború aztán jó időre megálljt parancsolt az autóversenyzésnek, de amint a fegyverek elhallgattak, a Scaglietti testvérek folytatták munkájukat ott, ahol abbahagyták. A cég történetének legnagyobb fordulata 1953-ban történt: Alberico Cacciari sérült Ferrariját bízta a Scaglietti műhelyre, akik kifogástalan munkát végeztek a sérült autón. Cacciarit annyira lenyűgözte a munka, hogy azonnal átvitte Ferrarinak. A Commendatorét szintén lenyűgözték a látottak, pedig őt tényleg nem volt könnyű elismerésre sarkallni. Be is hívatta magához Scagliettit, akivel megegyeztek, hogy a Ferrarinak fog dolgozni. A többi már, ahogy mondani szokták, történelem.
Scagliettinek nemcsak a gyönyörű munkái, hanem a munkamódszere is híressé vált. Saját elképzeléseihez ugyanis nem használt tervrajzokat, hanem rögtön élesben, lemezből kezdte el kikalapálni és hengeríteni az általa elképzelt karosszériát. Szobrászat? Művészet? Zsenialitás? Szerintem mindegyik, elég csak egy pillantást vetni a Ferrari 250 GT „Tour de France”-ra, ami a Scaglietti Corvette formáját is ihlette.
Sergio Scaglietti 2011. november 20-án, nem sokkal 92. születésnapja előtt hunyt el, modenai otthonában.
A mester 1960-ban adta át a kész műveket, a három darab Scaglietti Corvette ősszel elindult az újvilág felé.
A GM-nél aztán Harley Earl-t, Ed Cole-t és Zora Arkus Duntovot is lenyűgözte a végeredmény, ami nem is csoda, hiszen az egzotikus szépséghez képest egy eredeti Corvette igencsak szerény produktumnak hatott.
Aztán jött a feketeleves: a GM-nél a fejesek letiltották a projektet, Enzo Ferrari pedig nyomást gyakorolt Scagliettire, hogy ne segítse a yenkiket. Ez utóbbi bizonyára elég vaskos jelzőkkel teletűzdelt beszélgetés lehetett.
Shelby a Fordnál folytatta álmai megvalósítását, a három Scaglietti Corvette pedig megmaradt autóipari kuriózumnak. Szerencsére mindegyik példány a mai napig nagy becsben van tartva: az egyiket egy Japán gyűjtő vásárolta meg, míg a másik kettő Amerikában maradt.
Kedves és tartalmas írás, sok információval.
Ugyanakkor – mint Ferrari és Corvette fan mondom – elfogadhatatlan a két márka alá-fölé rendelése! Akár egy formaterv, egy zseniális formaterv kapcsán sem.
A Corvette nem Ferrari „másolat” típus, hanem egy valamikor az európai sportkocsikra adott amerikai válasz, önálló evolúcióval. Ma is megvan a csúcs Ferrarik Corvette párja. Ha a formatervet vizsgáljuk, akkor ma ez sokkal cikibb, mert akkor ma minden Audi, VW, Mercedes, Jaguár, Toyota stb. egymás másolatai, hiszen ma a marketingesek kilesnek egy formaelemet a másik gyártótól és egyszerű piacrombolás miatt azonnal bevezettetik náluk is. Ezért van félévente-évente a rácfelvarrási hullám. Azonos lámpák, „bajszok”, tükrök, kilincsek stb.
A Ferrari sajnos mára beleállt a sorba, a Corvette és a GM – a Cadillac-al – nem. De mi európaiak vagyunk, nekünk ez a természetes és az amerikai a hibás rossz. (És ez elég ahhoz, hogy atényeket is elhallgassuk, ne ismerjünk típusokat, ne írjuk le, kik tettek először HUD-ot az autójukba, ki épített először üveg-műszerfalat szériába a kocsijukba stb.)
A poszt egy zseniális tervezőnek állít emléket.
És abban a korban mág számtalan hasonló zseni volt, sok szintén jellemző formavilágú autó.
Mert az egy korszakra jellemző világ volt és ma csak sírunk utána.