Betiltott álom: Gruppe „S”

Az 1980-as években járunk. Európában pörög a Polip, a Derrick, a kezeken hétzenés Roamer kvarcóra, a Ford Scorpio még luxusautó, a Volkswagen még nem láttatja magát prémiumnak. Itthon még csak két televíziós csatorna van, mindenki banánért áll sorba, vagy Gorenjéért megy Ausztriába – Ladán, meg Wartburgon.

A rallye világbajnokságban ezekben az időkben olyan gépszörnyek állnak rajthoz, amiknek pár üvegen és lámpán kívül nem sok közük van ahhoz, aminek a típusnevét viselik. Ez a félelmetes „B” csoport.

Egy díszes-színes versenyautós kép nehezen adná értésünkre, miért is szűnt meg a gruppe „B”. Itt van helyette a rideg valóság.

A tervezőket nem igazán szorítják korlátok. Mindössze kétszáz példányt kell legyártani a homologizációhoz, a lóerők bődületes magasságokban járnak, messze megelőzték a kor biztonsági követelményeit. Középmotor, csőváz, vékony héj, turbo és kompresszor, Forma-1-közeli menetteljesítmények. Csak a legjobbak képesek úton tartani ezeket a szörnyetegeket, legalábbis egy ideig. Aztán Ari Vatanen majdnem belehal a lovak megzabolázásába, Toivonennek és Crestonak pedig már senki nem tud segíteni ’86-ban: egy lángtengerré vált Lanciában éri utol őket a halál. Nem ők az első áldozatok, de ők az utolsó csepp a pohárban, a „B” csoportot 1986 év végével betiltják.

Volt azonban egy időszak, amikor még a gyártók és a FISA (az FIA elődje) úgy gondolták, hogy a prototípus-szerű gépszörnyek kategóriáját tovább kell és lehet fejleszteni. Ebből lett volna az „S” csoport.

1985-ben már kidolgozott tervek álltak rendelkezésre ezzel kapcsolatban. A gyártók a magas költségekre panaszkodtak, ezért az új szörnycsoport gépeinél már 10 példány is elegendő a homologizációhoz, így a prototípus-szörnyek fejlesztése gazdaságosabbá (hahaha) vált. Néhány méretbeli határtól eltekintve az új csoportnak nem voltak lényeges korlátai. Az új „S” csoport bevezetését 1988. január 1-el tervezték elindítani.

A lehetőségre a kor legjobbjai – az Audi, a Lancia, a Peugeot – is ráugrottak, de fejlesztésbe fogtak olyan gyártók is, mint a Toyota, vagy a Mazda, sőt, még a Lada is előállt egy „S” csoportos prototípussal.

Az 1986-os évben aztán a FISA szigorított a jövőbeli „S” csoport szabályain. A teljesítményt például 300 lóerőben korlátozták volna, a minimális tömeget pedig 1000 kg-ban. A módosított „S” csoport 1987-ben debütált volna a „B” csoport helyén, de aztán mindent lesztornóztak a FISA emberei, az összes fejlesztés mehetett a raktárakba. A „B” és „S” csoportok helyett az „A” csoport lett az új csúcskategória 1987-től, de az már egy másik történet.

A gyártók közül a Peugeot fogadta a legkevésbé jól az egyébként ésszerű döntést, és beperelte az FISA-t.

A pletykák szerint azért az FISA is próbálta menteni a menthetőt. Gondolkodtak azon a lehetőségen, hogy az „S” csoportban csak kétkerék-meghajtással lehessen versenyezni, és még a 90-es évek elején is kaptak szárnyra hírek a csoport felélesztéséről.

Aztán a 90-es évek végén – részben az „S” csoport módosított koncepciójára építkezve létrehozták a WRC-ket. 300 LE-s korlát, 20 legyártott példány, ismerős a nagyságrend, ugye? A fejlődésnek azonban nem lehet örökre gátat szabni, a WRC minden idők legdrágább kategóriája lett, aktív hajtás, méregdrága és különleges alkatrészek stb. A WRC-ben újabb és újabb szabályokkal akarják a fejlesztők fejét a víz alá nyomni, jelenleg 380 LE a felső korlát, és ezeket már 1600 ccm-es motorokkal érik el a mérnökök, bevásárló autó-karosszériákba építve.

Hol tartana ma az „S” csoport, ha nem hoznak új szabályokat a biztonság érdekében? Mennyi hősi halottja lenne az autósportnak napjainkra? Szerencsére nem tudjuk meg soha.