Álmok a múltból: szögletes vadmacska

1977-ben, azaz kereken negyven évvel ezelőtt sok érdekesség történ a világban, többek között létrejött az Apple Computers és piacra dobta az első számítógépét, a mozikban tarolt az első Star Wars, a légi személyszállításban megjelent az első szuperszonikus repülő, a Tupolev Tu-144, vagy becenevén a Concordski, megalakult a Toto együttes, hó esett a trópusi Miami-ben, illetve elindult a Voyager űrprogram. Azaz számtalan elképzelés és csoda valósult meg, köztük az angol autóipar egyik legszögletesebb modellje is, amelyet valójában olaszok álmodtak, ez volt a nemes arisztokrata, a Jaguar Ascot. 

Innen nézve akár Lamborghini is lehetne

A híres olasz formatervezők munkái leginkább a hazai autómárkák vonatkozásában lettek világhírűek, Bertone is főleg az itáliai sportautómárkák csodáival vált ismertté, azonban ők sokat dolgoztak az angoloknak is. Persze a mai napig nehéz elképzelni az olasz temperamentumot az angol hidegvérrel keverve, nem volt ez évtizedekkel ezelőtt sem máshogy. A mediterrán lobbanékonyság és az északi kékvérűség nehezen fér meg együtt, de azért sikerült néha jól is keresztezni a dolgokat. A ’60-as években a Bertone már kapott megbízásokat a Jaguartól, az egyik első munkájuk a ’66-os Genfi Autószalon közeledtével az észak-olaszországi Jaguar importőr, Ferruccio Tarchini által adott megbízás volt, amelynek eredményeként született meg az FT 420 Coupé, ennek nevében az FT az importőr monogramjára utal. Ezt a modellt is Marcello Gandini mester tervezte, ez volt az egyik első munkája a Bertone stúdiónál. Az évek során Gandini a Bertone berkein belül számtalan más autót is tervezett az angoloknak, többek között a Pirana-t, amely később Lamborghini Espadaként vált ismertté. 

Egyike azon kevés Jaguarnak, amelyen bukólámpa van

Ugorjunk egy nagyot az időben, 1976-ban a Bertone is beszállt abba a versenybe, amely a Pininfarina és az Italdesign között alakult ki, a fő cél az volt, hogy megalkossák a lehető legjobb formát az angol nagymacska legújabb nagyméretű szedánjának, az XJ40-nek. A Project XJ40 számtalan változatát elutasította a Jaguar, végül a Bertone-féle tervek egyes részleteit mégis felhasználták a végleges változat megalkotásakor. A ’70-es évek végére Marcello Gandini is a legtermékenyebb, mondhatni fénykorát élte, hiszen 1977-re olyan autókat alkotott, mint az Alfa Romeo Carabo, a Lancia Stratos Zero, vagy éppen a Lamborghini Countach. A vonalzó mentén rajzolt szögletes formák mindegyike nagy hatással volt az autótervezésre, és ezen éles vonalak által határolt szögletesség jegyében született meg a négyüléses kupé koncepció, a Jaguar Ascot is.

A svédeknek is túl vad volt, bezzeg a franciák meglátták benne a lehetőséget

Ívet szinte ne is keressünk a formán, hiszen minden annyira szögletesen éles, talán még a kerekeket is sokszögletűre tervezték volna. Az Ascot műszaki szempontból az XJS-s 20 cm-rel rövidített platformjára épül, a lemezek alatt pedig a Jaguar 5,3 literes V12-es motorja lapul, amelyhez stílszerűen automatikus váltóművet társítottak. Az autó orrán büszkén ugrik a jaguár sziluettet ábrázoló vadmacska, hasonlóan mint a mai Jaguar modelleken, csak azokon már nem jobbra, hanem balra ugrik. 

Élek és szögek harmóniája, a H alakú domborítás látványos a géptetőn

A hátsó kerékjáratív „ívek”, vagy nevezzük ezeket inkább szögleteknek pedig egyenesen futnak a kupé hátsó részéig, ez amolyan Gandini-féle stílusjegynek is mondható. Az Ascot meredeken lejtő háta kissé emlékeztet az E-type hasonló kialakításához, ugyanakkor érdemes megfigyelni a tetőoszlopokat is, amelyek leginkább repülőgépszárnyakra hasonlítanak. Az autót 1977-ben a Torinói Autószalonon mutatták be, akkor még fehér színben pompázott, a ma is ismert arany fényezést később kapta meg. A karosszéria egyébként teljesen kézzel és alumíniumból készült.

Tipikus Gandini-féle szögletes űrhajóforma

A beltérben már némi visszafogottság érhető tetten, itt sokkal inkább kijön az Ascot angolsága, cserzett és szarvasbőr keveréke az üléseken, valamint az ajtópaneleken. A műszeregység, számos kapcsoló, valamint az automatikus váltó előválasztó karja is egyenesen az alapokat adó XJS-ből jött. Az utasteret a korszak talán egyik csúcsluxus extrájának is nevezhető autótelefon dobja fel igazán, ami szintén olyan szögletes, mint maga az autó külseje. 

Csak innen belülről tűnik angolnak

Ugyan az Ascot soha nem mozgatta meg annyira a Jaguar korabeli menedzsmentjének a fantáziáját, hogy gyártásba vigyék, azonban a forma mégsem maradt teljesen álom, hiszen a Reliant FW11 koncepción is visszaköszönnek a vonalak, amelyeket aztán a két évvel később bemutatott Volvo Tundra Concepten is felfedezhetünk, mindezt a svédek túl vadnak és merésznek gondolták, így végül az egész formai elgondolás a Citroënnél nyert zöld utat, méghozzá a BX által, a franciák voltak annyira bátrak, hogy felvállalják.