A 60-as évek elején a bolgár Bulet nevű vállalat elhatározta, hogy autógyártásba fog. Meg is kezdték a tárgyalásokat nyugati gyárakkal, több márka és típus is számításba került, végül a Renault lett a befutó. 1966-ban szerződést kötöttek a 8 és a 10 nevű típusok gyártására, 1967-ben pedig megindulhatott a gyártás Plovdivban, egy erre a célra épített üzemben.
Az autók Franciaországból, CKD ládákban érkeztek. Ez egy olyan csomag, amiben az autó összes alkatrésze megtalálható, így az összeszerelést kell csak a címzett üzemben elvégezni. Úgy tervezték, hogy az alkatrészek egy részének gyártását fokozatosan átveszik majd a helyi vállalatok.
A tervekben évi 100 ezer autó összeszerelése szerepelt, de néhány ezernél több sajnos nem készülhetett. A Nagy Testvér – a Szovjetunió – leszólt Bulgáriába, hogy be lehet fejezni a hanyatló nyugat termékeinek gyártását, hiszen érkezik tőlük majd a remek Zsiguli, ne rontsák a piacot. A Bulgarrenault névre keresztelt, ígéretes jövővel rendelkező márka így 1970 év elején megszűnt létezni.
Itt véget is érhetne ez a rövid kis történet, de volt egy nagyon érdekes típusa is a Bulgarrenaultnak. A hatvanas évek végén Jean Rédélé, az Alpine atyja is tiszteletét tette Bulgáriában, és megegyeztek, hogy az A110-es típust is gyártásba veszik Plovdivban. A korszak egyik legjobb sportkocsijáról volt szó, amivel Monte-Carlo Rallye-t is nyertek, így elég komoly technikát kaptak a Bulgarrenaultnál. A típus neve Bulgaralpine A110 lett. Az autó néhány apróbb módosítást kivéve azonos volt a francia változattal, és a Bulgaralpine márkanév is csak az autók irataiban és az adattáblán volt megtalálható, az autón kívül a hagyományos Alpine és Renault jelek díszelegtek.
A feltételek is egyszerűek voltak: megkapnak mindent, de csak helyben értékesíthetik az autókat, a minőséget pedig francia mérnökök ellenőrzik, akárcsak a 8 és a 10 esetében. A spéci műanyag karosszériát helyben építették, ehhez megkapták a szükséges nyersanyagot és a szerszámokat is.
Az első példányok 1966-ban készültek el. Kereskedelmi forgalomban nem árulták őket, csak autóversenyzők és a kor híres személyei vásárolhattak a kapitalista jövevényből. Sem a hírességek, sem a pilóták nem kérették magukat, aki tudott, vásárolt egyet a bolgár-francia sportkocsiból. Az 1968-as Monte-Carlo Rallye-n már ott is álltak a rajtnál a gyönyörű, sárga Bulgaralpine A 110-esek, az egyiket Ilya Chubrikov vezette, aki Bulgária legismertebb autóversenyzője volt. A 68-as évet követően még két alkalommal voltak ott a Monte rajtjánál, de sajnos egyszer sem sikerült célba érniük, ellenben 1971-ben például megnyerte a hazai Arany Homok Rallye-t, mégpedig a 110-es volánjánál.
A 82 éves Chubrikov még ma is őrzi egykori versenyautóját, napjainkban is gyönyörű állapotban van a sokat látott sárga vas – khm – műanyag.
Egyes adatok szerint 100, míg más források szerint összesen 120 Bulgaralpine készült, így iszonyúan ritka és különleges autó, az amúgy sem nagy szériában készült A110-esek sorában.
Vegyél Moszkvicsot. Az célba ért a Monte Carlo Rallyn. Második lett.
@David Bowman: Inkább Ladát, abból is elrajtolt egy, de nem ért célba. A Moszkvicsokat csak távolról csodálom, akárcsak ezeket a francia szépségeket.