Emlékeztek még az első generációs Ford Escort kólásüveg-sziluettjére? Az Escort valaha a Ford egyik legnépszerűbb típusa volt, 37 éves pályafutása során négy kontinens 18 helyszínén gyártották a különféle változatokat hat generáción keresztül. Népszerűsége szinte végig töretlen volt a vásárlók körében, ugyanakkor a rally pályákat is meghódították vele. Ötven évvel ezelőtt gördült le az első ilyen autó a Ford halewood-i üzemének szerelőszalagjáról.
Az első, immáron 50 éves generáció
Az Escort nevet a Ford már korábban is használta a Ford Anglia 100E kombiváltozataként árult Squire fapados változatát hívták így az ’50-es években. Pár évvel később pedig a név visszatért az új alsó középkategóriás típuson. Az első generációs Ford Escortot 1967 végén mutatták be az Egyesült Királyságban, míg a szélesebb közönség előtt az 1968 januári Brüsszeli Autószalonon mutatkozott be. A Ford európai részlege a hosszú időn át gyártott, sikeres Anglia leváltására tervezte a modellt. Az Escort gyártása elsőként Angliában, a halewood-i gyárban kezdődött meg 1967 utolsó hónapjaiban, míg az Európa kontinentális részére szánt bal kormányos változatok gyártása 1968 szeptemberében indult be, a belgiumi Genkben. Az Egyesült Királyságban gyártott darabok eleinte némileg eltértek az Európa többi részén forgalmazottaktól, például az első futómű hangolása és a kormányáttétel is más volt, továbbá a Genkben készülő Escortok dupla hidraulikakörös fékeket kaptak és szélesebb felnik kerültek rájuk. 1970-től a kontinensen értékesített modellek gyártása áttevődött Németországba, az új saarlouis-i gyárba.
A Ford legnépszerűbb európai modellje volt
A szedán kialakítású, hátsókerekes Escort gyorsan népszerűvé vált Európában, különösen Angliában, ahol a ’60-as évek egyik legnépszerűbb autójává vált a vásárlók körében. A szigetországban olyan konkurensekkel versenyzett, mint a Vauxhall Viva vagy a Hillman (Chrysler) Avenger, míg Európa többi részén az Opel Kadett, később a VW Golf és a Fiat 128 voltak a legnagyobb ellenfelei. 1974 júniusában a Ford bejelentette a kétmilliomodik Escort elkészültét. Ezt a mérföldkövet korábban egyetlen Egyesült Államokon kívüli Ford modell sem érte el, ráadásul mindezt az első generációval érték el. Kezdetben csak kétajtós változatban lehetett megrendelni, de két éven belül jött a négyajtós, illetve készült belőle kishaszon változat is, amely a kombin alapult.
A Twin Cam, amelyhez még a Lotusnak is köze volt
A motorkínálat 0,9 litertől egészen a kétliteres változatig terjedt, ez utóbbit az RS2000-be építették be, ugyanakkor a legkisebb motor is vígan repítette a 767 kilós autót. De nem csak a hétköznapok autójaként volt sikeres az Escort, hanem a versenypályákon is bizonyított. Kezdetben az Escort Twin Cam-ekkel versenyeztek, az ezekben található 1,6-os motort a Lotus mérnökeivel közösen fejlesztette ki a Ford. 1968 és 1969 között a British Saloon Car Championship szériában is versenyeztek vele, ’68-ban Frank Gardner meg is nyerte a bajnokságot az Escorttal. Az első generáció leghíresebb győzelme azonban Hannu Mikkola és Gunnar Palm nevéhez fűződik, a páros 1970-ben megnyerte a több mint 25 ezer km hosszú London-Mexikó rally versenyt. A győzelem tiszteletére a Ford még ugyanezen évben kiadta a csupán 10 352 példányban készült Escort Mexico szériát.
A rally pályákon is nevet szerzett magának
1974-ben érkezett el a generációváltás, az év végén kezdték meg a második generáció gyártását, amelyet már az angliai és a német Ford központok közösen fejlesztettek ki. A Brenda kódnéven futó új generáció szögletesebb formájú lett, ugyanakkor számos alkatrészt az előző generációból is átemeltek. Megtartották a legkisebb motort, amelyet már csak az olasz piacon forgalmaztak, mivel ott kedvezőbb adóbesorolás alá tartozott. A kombi és az abból készült kisáruszállító változat hátsó része teljesen megegyezett az előddel, csupán a második generáció orrát és a belterét illesztették hozzá.
Továbbra is hátsókerék meghajtással készült az Escort, amely az előd sportsikereit is továbbvitte. A Cosworth hathatós közreműködésének köszönhetően elkészítették az RS1800-at, amelyben a motor már befecskendezős volt. A versenyváltozatok nagy újítása volt a folyékony szilikont alkalmazó központi differenciálmű alkalmazása, amelynek köszönhetően egy automatikusan nyomatékvektorozó összkerékhajtási rendszert sikerült létrehozniuk. Ezt a megoldást még ma is számos összkerekes autóban alkalmazzák, így mondhatni, hogy anno Tim Howard maradandó megoldást alkotott. 1979-ben az 1,8-as motort a kétliteres szintén Cosworth alumínium blokk váltotta fel, amely már 253 lóerőt teljesített, ehhez már a jóval erősebb ötfokozatú ZF váltóművet társították, valamint a rally autókat számos más ponton is megerősítették. ’75 és ’79 között minden évben megnyerték a RAC Rally-t, ’79-ben Björn Waldegård, ’81-ben Ari Vatanen világbajnoki címet is szerzett az Mk II-es Escorttal. A második generációs Ford Escort versenyautókkal összesen húsz világbajnoki futamot nyertek.
Mikkola-Hertz páros, Portugál rally (1979)
1980-ban érkezett meg a harmadik generáció, amely Erika kódnéven futott a fejlesztési idő alatt. Ennyi női név után már nem csodálom, hogy Escort volt a típusnév, már ha értitek mire is gondolok. Az Mk III a ’80-as évek fő autótervezési stílusirányzatához igazodva kellően szögletes kockaforma lett és már jóval modernebb műszaki tartalom jellemezte, mint az elődeit. Ugyanakkor ez a típus már az első kerekeit hajtotta, amellyel a Ford szintén a modern kor irányzatának próbált megfelelni, hiszen ekkoriban már a piacon volt az Opel első olyan típusa, amely szintén elöl hajtott, ez volt a D Kadett. További újdonságnak számított, hogy ebből a generációból már készült hatchback karosszériaváltozat is három, illetve öt ajtóval. A négyajtós változatot már Orion néven forgalmazták tovább.
1981-ben Az év autója címet is megszerezte
A motorpaletta 1,1 litertől 1,6 literig terjedt, a régi Kent motorokat folyamatosan váltották fel az új fejlesztésű CVH blokkok, illetve a típus történetében először már kínáltak dízel változatot is. Szintén a modern idők hatására olyan extrák jelentek meg az autóban, mint az alacsony üzemanyagszintre, olajnyomásra, hűtőfolyadékra és ablakmosó folyadékra figyelmeztető visszajelzőlámpák, ezek az alap és az L felszereltségű modellek kivételével mindegyik változatban elérhetőek voltak. Ugyanakkor ezekben az időkben még igazi extrának számított a napfénytető, a központi zár és az elektromos ablak is. Érdekesség, hogy az európai verzió soha nem kapott szervókormányt, ellentétben az amerikai változatokkal, ugyanakkor 1983-tól kezdve lehetett rendelni háromfokozatú automatikus váltóművet is, de csak az 1,6-os motorhoz. A harmadik generációtól kezdődően a kombi változat már ötajtósként is rendelhető volt 1983-tól, valamint szintén ugyanekkor jelent meg a Karmann által gyártott kabrió is, amely XR3i és Ghia specifikációkkal volt elérhető.
A harmadik generációból készült először kabrió
A sportos változatok körét a modellkínálatban kezdetben az XR3 képviselte, amelyben az 1,6-os motort egy dupla torkú Weber karburátor etette. ’82-ben ugyanezen motort már befecskendezővel szerelték fel, így született meg az XR3i. A leglátványosabb talán az RS 1600i volt, amely megjelenésében a versenyautókat idézte, az elektronikus gyújtásnak és a befecskendezőnek köszönhetően 115 lóerőre volt képes. Ebből a kiadásból csupán 8 659 db készült. Ettől is ritkább a csak 5 000 példányban készült RS Turbo, amely 132 lóerős volt, az összes példány Recaro üléseket és részlegesen záró differenciálművet kapott, mindegyik fehér színben gördült ki a gyárból egyet kivéve, amely fekete színben pompázott, ezt Diana hercegnő megrendelésére készítették.
Talán az RS Turbo a legszebb Escort
RS 1700T
1980-ban a Ford már javában készült a rally B csoportba, sokan talán nem tudják, de egy Mk III alapú versenyautót terveztek eredetileg. Ez volt az RS 1700T, amelyben Cosworth-féle 1,8-as turbómotort alkalmaztak 300 lóerő fölötti teljesítménnyel. A prototípusban még a Hart által fejlesztett 2,4-es motort is tesztelték, azonban számos probléma miatt végül a Ford dobta a projektet és helyette az RS200-as típus fejlesztésére összpontosítottak.
A negyedik generációt 1986-ban dobta piacra a Ford, az Erika-86 kódnéven futó utód valójában az előd erős ráncfelvarrásának tekinthető, némileg finomítottak a formán, az autó orra és a hátsó lámpa elrendezése az, amely leginkább megkülönbözteti az Mk III-tól. Újdonság volt az 1,4-es benzinmotor, illetve az 1,8-as dízel, majd 1988-ban a saját fejlesztésű elektronikus befecskendező rendszerüket Bosch K-Jetronicra cserélték az XR3i és az Orion Ghia felszereltségű változataiban. Az Orion esetében elkészítették az addigi legjobban felszerelt változatot, az 1600E-ből csupán 1 500 darabot gyártottak, ebből mindösszesen ezer példány készült bőrbelsővel. Európában 1990-ben fejezték be a gyártását a negyedik generációnak, kivitél volt ez alól az XR3i és az RS Series 2 Turbo, amelyeket még egy évig készítették, a világ többi részén 1992-ig készültek az MK IV Escortok.
Ez itt egy Mk IV Escort, a hátsó lámpa elárulja
Az MK V Escort 1990-ben érkezett meg, illetve ezzel párhuzamosan a harmadik Orion széria is. Az új típus jelentősen veszített az elődei szögletességéből, ugyanakkor a motorokat onnan örökölte. A szaksajtó nem fogadta kitörő lelkesedéssel a legújabb kompakt Fordot, valójában tényleg nem volt egy túl érdekes vagy izgalmas autó. A lagymatag teljesítményen sokat javított az 1991-ben bemutatkozó Zetec motorcsalád, amelynek tagjai már 16 szelepes hengerfejet kaptak. Az új XR3i változat is már az 1,8-as Zetec motort kapta kétféle teljesítményszinttel, a legerősebb kivitel azonban az RS2000 volt, ebben 1991-ben még a Ford Sierraból származó kétliteres 150 lóerős motor dolgozott, egy évvel később viszont már a Cosworth-féle 227 lóerős összkerekes változat is megjelent, amelyet még a rally pályákon is láthattunk.
Az amerikai változatok merőben eltérőek voltak, mint az európai társaik
A homologizációhoz 2 500 példányra volt szükség, azonban annyira népszerűvé vált az Escort Cosworth, hogy még 1995 után is készült belőle, igaz ezek a változatok már kisebb turbót kaptak, mint a korábbi 2,5 ezer homológ példány. Ennek a változatnak az érdekessége, hogy mechanikailag semmi köze a normál változatokhoz, ugyanis a Sierra négykerekes platformjára épült, valamint a motort is hosszában helyezték el. Argentínában a VW-vel közös Autoalatina üzemben készültek az Escortok, az itt forgalmazott XR3i kiadásba ráadásul kétliteres VW motor került, amely 115 lóerőre volt képes. 1993-ban a Ford megszüntette az Orion márkanevet, innentől fogva a négyajtós változatok is Escort néven futottak.
Még manapság is a leglátványosabb hátsó szárnyak egyike
Az utolsó generáció 1995-ben került a piacra, valójában ez is az előd átrajzolt és több ponton módosított változata volt. Sokan ezt az utolsó szériát hívják gömbölyű Escortnak is, új lett a fényszóró, a géptető, a lökhárítók, a tükrök és a kilincsek, ugyanakkor felszereltségtől függően négy különféle hűtőmaszkkal volt elérhető a típus. Még ebből a változatból is készült RS változat, amelynek a gyártásával 1996-ban hagytak fel végleg. Egy évvel később mutatták be az 1,8-as 115 lóerős GTi változatot, amely hatchback és kombi változatban volt elérhető. Máig ez az egyetlen európai Ford modell, amelyet GTi-nek neveztek.
Az Escort utódját a Ford a ’90-es évek végén mutatta be, a New Edge design jegyében született Focus váltotta a bő 30 éve piacon lévő modellt. Európában 1999-ben váltotta le a Focus az Escortot, azonban 2000-ig még gyártásban maradt, ekkor gördült le ugyanis a Halewoodban található üzem gyártósorán az utolsó ott gyártott Ford, ezt követően az üzemet átállították a Jaguar X-type gyártására. Európán kívül egészen 2004-ig gyártották a Ford Escortot, utoljára Argentínában. Az Escort nyugdíjazásával a Ford az utódból már nem kínált kishaszon változatot, ezt a piaci rést az újonnan megjelenő Transit Connect típussal töltötte be. A Focus érkezésével egy 1967 óta tartó fejezet zárult le a Ford történelmében, szerencsére még a legrégebbi változatokból is sok fut az utakon, így vélhetően még sokáig része lesz az életünknek az Escort.
Képek, háttérinfók: Ford Motor Company, Ford Magyarország
Remek írás!
Mindent megmagyaráz.
Az Escorton végig lehet vezetni a folyamatot, hogy züllött le az autógyártás napjainkra, hogy lett a valamikori mérnöki csodákból mára ócsak marketingtermék az autó.
Anno olyan gytárók, mint a Ford, az Opel és még sorolhatnám őket, mind egyéni jegyekkel rendelkeztek, mind egyéniségek voltak és a műszaki tartalmak fejlesztésével versenyztek a vásárlók kegyeiért.
Ma a különböző divatelemekkel, a félévente történő „facelift”-ekkel… (Hiszen egy féléves autón távolról látszik, hogy már „elavult”, tehát nem menő a gazdi, azaz kell venni az újból…
Apple-effektus.
Több autógyár elkövette az alaphibát (Alfa Romeo…), amikor a klasszikus autóikat (jellemzően a hátsókerék hajtást) felcserélték a trendi, divatos fronthajtásra. Most mind tér vissza, de már késő!
Ugyanez a hiba van ma a CR dízelekkel, már tudjuk, hogy a legkárosabbak, a világ a kivezetésükre hoz törvényeket, de a nagy gyártók még hirdetik hiszen akkor pénz öltek a fejlesztésükbe, hogy azt még vissza kell szerezni.
Az Escort gyakorlatilag ennek a folyamatnak az áldozata!
Egy remek műszaki alapú járművet lecseréltek egy marketing szempontból még sikeresebb, de műszakilag silány másikra.
De így az Escor ÖRÖK marad, és akkor is keresni fogják a gyűjtők, rajongók, amikor a Focus-t már senki nem ismeri… És az Escortok még akkor is működni fognak.
Puszta marketing az egész amiért a Focus Focus lett és nem Escort VII.
Ennyi erővel már rég kukázhatták volna a Fiesta és Transit neveket is.
Mondeo se lenne, hanem annak is Sierra lehetne a neve.
Illetve ha már a cikkben is felmerült az Opel, akkor az Astra sem Astra, hanem Kadett.
Ugye mivel kezdődik a kontinensen az Astra?
F Astra
Britanniában futott a Kadett Astra néven egészen a E Kadettig. Onnantól a kontinensen meg nem F Kadett van, hanem F Astra.
Buta marketing fogás ez semmi más.
@Tweed: Anno a fordos közegben sem volt egységes az álláspont, hogy az Escortnak hány generációja volt. Hivatalosan az 1990 utáni kasztni két további generációt élt meg: az első még egyenes beömlős maszk után a keskenyebb, de magasabb oválmaszkosat Mk6-nak hívják, az utolsót a lekerekített első lámpákkal és vékonyabb oválmaszkkal Mk7-nek hívják.
Az Mk6 belseje még a régebbire hasonlított, a 7-esé pedig a tipikus kilencvenes évekbeli agyongömbölyített rettenet.
Szerintem amúgy teljesen jó választás volt a nevet nyugdíjazni, az akkoriban (az is lassan 20 éve!) elég modern Focusnak olyan szinten semmi köze nem volt a dinoszauruszok korából származó Escorthoz köze, hogy még.
@Duplaxiii: Átérzem teljesen, viszont mi még elmondhatjuk, hogy éltünk egy olyan korban, ahol az autóknak még volt egyfajta egyénisége, ami már sajnos elhalványult.
@Grgabácsi: Igen, a Focus és az Escort már nagyon ég és föld kategória. Anno nagyon tetszett az első Focus, felkavarta az alsó középkategória egyhangúságát a formavilágával.