Reggeli rozsda: a hiányzó Porsche 901

Ma már alig van olyan autómárka, amely ne rendelkezne saját múzeummal, ahol kiállítják a történelmük szinte minden egyes darabját, de legfőképpen a különleges automobilokat. A nagy múltú gyártók természetesen a múzeumok terén sem fukarkodnak; a Ferrarinak például kettő is, az egyik legmonumentálisabb múzeum pedig a Mercedes-Benzhez köthető. Stuttgart ugyanakkor helyet ad egy másik híres autómárkának is, ez pedig a Porsche, amelynek az egész története bővelkedik különleges sportautókban, így az ő múzeumuk is legalább olyan különleges hely, mint a fent említett másik két márka szentélyei. 

A Porschét mindenki a híres 911 típussal azonosítja, ami a mai napig meghatározza a márka identitását, a sziluettje pedig összetéveszthetetlen már a legelső széria létezése óta. 1964 szeptemberében indult a legelső 911 generáció gyártása, amelyet kezdetben 901-nek hívtak. A nevet azonban nem használhatta sokáig a Porsche, mivel minden három és négyjegyű számot, amelynek a közepén 0 szerepelt, levédetett magának a Peugeot. Ezért a jogi hercehurcát elkerülve a németek a rövidesen 911-re keresztelték át az új sportkupéjukat. A gyártás első évében még csak 235 autót készítettek, ráadásul ezek közül csupán az első 82 példány viselte a 901 nevet, így ezek az autók mondhatni aranyat érnek. 

Olyannyira ritkaság számba megy az ős 901-es, hogy még a Porsche sem rendelkezett egyetlen egy példánnyal sem, így ez hiányzó része volt a múzeumnak. Azonban valahol Brandenburgban egy eldugott pajtából előkerült egy példány, ami a Porsche múltjának egy véletlenül felbukkanó darabkája. Hosszú évek megfeszített kutatásának végére tettek pontot, és került a helyére a cég történelmi kirakójának utolsó eleme is. 

Az 57. legyártott példány került elő pár évvel ezelőtt, amelyet a Porsche a második tulajától 125 ezer dollárért vásárolt meg. A volt tulajdonos a márka nagy fanatikusa volt, az autót sokáig használta, azonban miután megházasodott hátrébb került a prioritási listáján, hiszen a gyorsan növekvő családját már nem tudta kiszolgálni a szűk sportautó. Később vett egy másik 911-et is, amelynek a felújítását elkezdte, a 901 pedig leállításra került egy pajtába, ahol szépen rárakódott évtizedek pora és persze a rozsda is megkezdte, ahogy annak rendje és módja. 

A Porsche szakemberei, amikor is tudomást szereztek az autó létezéséről, azonnal felkeresték a brandenburgi pajtát és a tulajt, majd nagy meglepetésükre először egy 1968-as aranyszínű 911 L-t találtak ott, amely eléggé romos állapotban volt. Vélhetően ez volt a megszállott tulaj második autója, amelynek a felújítása szintén félbeszakadhatott. A pajta hátsó részében azonban rábukkantak az igazi kincsre is, a piros 901-es maradványaira. Mindkét autó első karosszériaelemei hiányoztak, rozsdától hervadó állapotban várták a csodát, hogy valaki egyszer talán rájuk talál és megmenti őket. Talán egyik autó sem gondolta, hogy a teremtőjük lesz a megmentőjük is.

Mindkét Porscheban szerencsére megvolt a műszerfal, a motor, a fékek beálltak, de ennyi év, inkább évtized egy helyben állás után ez talán nem meglepő. A Porsche szakértői a tüzetes helyszíni vizsgálat során átnézték és ellenőrizték az alvázszámokat is, ekkor már semmi kétség nem fért hozzá, hogy a 82 legyártott 901-es egy példányát találták meg. Az aranyszínű 911-et sem hagyták ott, azért 17 ezer dollárt fizettek, mindkét autó a Porsche gyári restaurátoraihoz került, akik hosszú évek munkáját követően nem olyan régen készültek el a teljes felújítással. 

A restauráció során kiderült, hogy a 901-es motorja már nem az eredeti, de típusazonos, továbbá sajnos az autó sok komponense már használhatatlanul rozsdás volt. A futómű szinte teljesen elpusztult, a küszöbök hiányoztak, ezeket újra kellett gyártani. Ezzel ellentétben az autó belterében sok minden épen maradt, például a váltószoknya, amelyet ebben a formában csak ez az első széria kapott. 

Az autókkal együtt Zuffenhausenbe két hatalmas láda is érkezett, amelyek a pajtában fellelhető alkatrészeket és az ott fellelt egyéb kiegészítőket tartalmazták. Volt köztük két ülés is, amelyről először azt gondolták, hogy a 901-es tartozik, azonban kiderült, hogy ezeknek a hátlapja csak „ötcsöves”, amelyek az üléspárna függőlegesen varrt részeire utalnak. Mint kiderült az első nyolcvankét példányba „hatcsöves” ülések kerültek, így ezeket is újból le kellett gyártani. 

Mindkét autó felújítását a teljes szétszedéssel kezdték, amit csak lehetett, azt a mesterek megpróbálták megmenteni. Az üres karosszériatorzókat a lehető legkíméletesebben kezelték, a rozsdát és a maradvány festéket nem mechanikailag távolították el, hanem kémiai fürdőben úgymond alaposan megmosdatták őket. Kuno Werner, aki a márka típusainak nagy szakértője a tetőn lévő varratok csiszolási felületéből megállapította, hogy a 901-est még soha sem újították fel, az a pajtába kerülésekor is teljesen gyári állapotban volt. A váz hosszanti, valamint függőleges tartóelemeit is teljesen kicserélték, a fűtés csöveit is teljesen újból le kellett gyártani táblalemezből. A karosszéria teljes felújítása 12 hónapot vett igénybe, ezt követte az igazi finommunka; üvegezés, lökhárítók és a zárak beállítása, valamint a díszítőelemek felhelyezése. 

A 901-es talán egyik legérdekesebb eleme a szélvédőn lévő „Polizei-Sport-Verein Berlin”, azaz a berlini rendőrség sportegyesületét hirdető matrica, amelyet még az első tulaj ragaszthatott fel. Ezzel aztán anno bárhová leállhatott, ugyanis fizetnie egyszer sem kellett a parkolásért. Azt nem tudni hogyan, de ezt a matricát is sikerült átmenteni a felújított szélvédőre, így egy igazán autentikus eleme megmaradt az autónak. 

A Porsche Classic restaurátorainak egyik legnagyobb kihívás az autó hamutartójának a helyreállítása volt. A csúszórész hátsó harmada teljesen megsemmisült, a krómozott tartórész, amelyben a cigarettának volt egy négyszögletes lyuk, az pedig teljesen hiányzott. Ezt a kiegészítőt végül az eredeti terveknek megfelelően sikerült felújítaniuk, vagyis inkább újból felépíteniük. Ez a fajta hamutartó ugyanis szintén csak az 1964-ben gyártott autókban volt elérhető. 

A beltérben azonban a kárpitok is feladták a leckét a restaurátoroknak. A tetőkárpit négyzet alakú perforációját a Porsche szintén csak a korai modelleken alkalmazta, később ezt gyémántalak váltotta fel. Az autó szétszedésekor a tetőkárpit legjobban megmaradt részét félrerakták, majd az ezen lévő mintázat kialakításához szükséges eszközt kutatták fel. Szerencsére az 1960-as években alkalmazott eszközből, amely egy tüskés henger, megmaradt néhány példány a Porsche szerszámbankjában, így a teljes tetőkárpitot az eredeti mintázattal tudták újragyártani. 

A boxermotor 120 munkaórát követően kezdett el újra énekelni, a hengerfejet és a vezérlést viszonylag könnyen el tudták távolítani, a dugattyúk azonban beszorultak a hengerekbe. Ezeket a rozsda eltávolítása, majd a blokk melegítése és némi türelem árán sikerült leválasztani a főtengelyről. A forgattyús mechanizmust teljesen felújították, csakúgy mint a jobboldali vezérműtengelyt, a bal viszont annyira kopott volt, hogy azt cserélni kellett egy teljesen új darabra. 

Hiába azonban a gyári szakemberek által végzett teljes felújítás, az autentikusságnak is van egy határa. A korrózióvédelem és a fényezés esetében már ugyanazokat a megoldásokat használták, amelyeket a legújabb 911-es típusok gyártása során is. A 901-es színe ugyanaz a Signal Red, amelyet anno eredetileg is kapott a gyárban. Ugyanakkor a kábelkorbács egy későbbi 911-ből való, ezt ugyanis már nem tudták teljes egészében legyártani, az eredeti pedig mintha nem is lett volna, úgy semmisült meg az évtizedek állása alatt. 

A hosszas felújítási munkálatok fénypontja 2017 nyarán volt, ekkor történt meg az úgynevezett házasítás. A felújított motor újból elfoglalhatta méltó helyét a teljesen restaurált karosszéria farában. A finomhangolást és teszteléseket követően pedig az idei év végére teljesen összeállt a nagyon ritka Porsche 901 #57 számú példánya, amely ezentúl a gyári múzeum egyik igazi ékköve lesz.