Az 1960-as években a legjobb és legszebb sportautókat Európában készítették. Gondoljunk csak az olyan különlegességekre, mint a Jaguar E-type, a Lamborghini 350 GT, vagy minden szupersportautó őse, a Miura, illetve a Ferrari különleges modelljei. Ezeket a sikereket irigyelhette meg anno a Toyota is, a márka a ’60-as években arra vállalkozott, hogy elkészítik Japán első, igazán ütős sportautóját, amely legalább olyan jó, mint az európai márkák autói, és legalább olyan különleges is, mint egy vérbeli gésa. Most visszatekintünk az 50 éves Toyota 2000GT történetére, amely a japán márka talán valaha is készült legszebb autója.
A japán E-type
A 2000GT típust a Toyota nem egyedül alkotta meg, a csodaszép szupersportautó megalkotásában jelentős szerepet vállalat a Yamaha is. Az új japán sportautó megalkotásának ötlete legelőször is az 1964-es Japán Nagydíjat követően merült fel, ekkor ugyanis robbanásszerűen megnőtt a szigetországban a motorsportok és az autók iránti érdeklődés. A Yamaha ekkor már több autóipari megrendelést teljesített főként a Nissan számára, így nem volt számukra ismeretlen a négykerekűek világa. A hangvillás márkától Satoru Nozaki volt a megbízott, ő vezette a tervezési munkálatokat. A Toyota egyértelműen megjelölte Nozaki számára a célt: „Tegyen meg mindent, amit csak kell, hogy a 2000GT ne csak az egyik legjobb, hanem kifejezetten a legkiválóbb autó legyen a világon.” A Yamaha Motor Co-nál szerencsére nem a nulláról kellett kezdeni a munkát, a cégnél ekkor dolgozó sztártervező Albrecht von Goertz,korábban a Nissan Silvia CSP311 típus tervezéséért volt felelős, ezt követően egy újabb megbízást kapott a Nissantól, a projekt célja egy kétüléses sportkupé megalkotása volt. Ennek eredményeként született meg a Nissan 2000GT prototípus, azonban a típus fejlesztését végül befagyasztották. A tervek azonban éppen kapóra jöttek a Toyota megbízásához és megkönnyítették Nozaki munkáját is, így azokat felhasználva készült el a 280 A1 prototípus, amelyet az 1965-ös Tokiói Autószalonon mutattak be.
A ’65-ös bemutatón
A gyönyörű alumínium karosszéria igazi szenzációnak számított a premierjén, a nagyközönség azonnal beleszeretett az új sportkupéba, a tehetős vásárlók pedig szinte azonnal akartak is egyet maguknak. Erre persze még jócskán várniuk kellett, hiszen az autó széria éretté csak két évvel később vált. A Toyota azonban addig sem ült a babérjain, a prototípusból hat példányt készítettek és 1966-ban már a versenypályákon is feltűnt a 2000GT, amely igen szép sikereket ért el.
Yatabe és Shelby
A Toyota nem csak egy kiváló utcai sportautót szeretett volna létrehozni, hanem egyúttal egy olyan autót is, amelynek a képességeit a versenypályán is kihasználhatják. A 280 A1 prototípusból összesen hat példány készült acél és alumínium karosszériával egyaránt. Az első versenyprototípus a Fuji versenypályán sajnos az egyik teszten kigyulladt, ez azonban nem vette el a kedvét a Toyota Technocraft és a Toyota Sports Corner műszaki szakembereinek. Az 1966-os Japán Nagydíjon harmadik helyezést értek el, majd megnyerték a Fuji 1000 km-es versenyt, ezt követően elővették a kiégett példányt és megépítették a Yatabe rekordautót. Ezzel a változattal számos FIA rekordot állítottak be, többségében a Yatabe versenypályán, többek között a 72 órás megbízhatósági csúcsot is itt állították be. Sajnos a Yatabe 2000GT egy felvezető autóval történő ütközés során végleg megsemmisült. Az autóval beállított rekordok azonban nem voltak túl hosszú életűek, többségüket a Porsche döntötte meg a 911R által.
Bizonyára kevesen tudják, de a híres amerikai versenyző, illetve később autóépítő mester, Carroll Shelby is versenyeztetett két darab 2000GT-t az amerikai SCCA széria CP kategóriájában. Itt ugyan csak egy szezont futottak (1968), de a tengerentúlon is megmutatta a Toyota, hogy mit tud az új autója. Shelby csapatának egyébiránt volt egy harmadik tartalékautója is, ezek közül egyet a Toyota visszavásárolt és később ebből építették meg az elpusztult Yatabe autó replikáját.
Minden példány a Yamahánál készült többségében piros vagy fehér színben
Nozaki formatervét nem titkoltan az 1961-ben megjelent rendkívül áramvonalas Jaguar E-type ihlette, amely a mai napig egy igazi designikon az autók világában. A Toyota 2000GT alapformája is rendkívül áramvonalas és gördülékeny vonalakból épül fel, ami illik is egy ilyen szép kupéhoz. Az orr részen rendkívül hangsúlyosak a plexi búra mögé bújtatott lámpák, amelyek a T alakú hűtőmaszkot fogják közre. A karosszéria harmóniáját semmi nem töri meg, így a géptető alatt nem csak a motor bújik meg, hanem a fényszórók is, valamint a lökhárítók is csak minimál jelzésértékűek. Szemből egyébként úgy néz ki, mintha a Sports 800 felnagyított mása lenne az autó.
Szemből a Sports 800 nagytestvére
A meredeken álló A-oszlopra szinte rásimul a hajlított első szélvédő, illetve a hátrafelé lejtő oldalüvegek is követik a kupé tetővonalát. A hosszú orr, a hátratolt utaskabin, valamint a rövid farrész kifejezetten arányossá teszik a karosszériát és az igen alacsony magasság – mindössze 116 cm – is optikailag előnyössé teszik az autó megjelenését.
Magnézium felnik, négy tárcsafék, független kerékfelfüggesztés
A beltérben a korabeli gran turismóknak megfelelő színvonal fogadta az utasokat, bordázott bőrülésekben lehetett helyet foglalni. A sofőr a viszonylag nagyméretű háromküllős kormánykerék mögül két óriási kerek műszerrel nézett farkasszemet, az egyikről a sebességet, a másikról a fordulatszámot leolvasva. A középkonzolon öt további kisebb visszajelző informált az autó további adatairól, mint például a feszültség és az olajnyomás. A középkonzolt, valamint a váltókar gombját valódi rózsafával borították. Ezt a belteret a mai hibrid Toyoták műanyag belsejével össze sem lehet hasonlítani.
A beltér is az egyik legszebb, amit valaha japán autóban láthattunk
A típus pályafutása során csak egy alkalommal esett át ráncfelvarráson, 1969-ben módosították a plexik mögötti két első lámpa méretét, valamint megnövelték a hátsó irányjelzőket. Ugyanakkor az utolsó példányokhoz már lehetett rendelni légkondicionálót, illetve opcióként automatikus váltóművet is.
Csak kétszer élsz
A Toyota 2000GT világhírnevét részben James Bondnak is köszönheti, őfelsége titkos ügynöke az 1967-es You Only Live Twice (Csak kétszer élsz) című filmben ült az autó nyitott változatában. Albert R. Broccoli, a film producere nem sokkal az autó hivatalos premierje előtt járt Japánban, hogy egyeztessen a készülő filmje kapcsán. A producernek megmutatták az autót, aki azonnal beleszeretett és meggyőzte a Toyotát, hogy szállítsanak neki két példányt a filmhez. A japán márka persze azonnal meglátta a remek reklám lehetőséget és nem a szimpla kupé változatot biztosították a filmhez, hanem nyitottá alakították az autót. Erre főként azért volt szükség, mert a 190 cm magas főszereplő, Sean Connery nem biztos, hogy elfért volna az igen alacsony autó szűkösre szabott utastérében.
Az autót természetesen mindenféle ügynök kütyüvel felszerelték, így például került bele hangvezérlésű magnetofon, színes monitor, adó-vevő, valamint rádiótelefon is. A nyitott sportautót legtöbbször a 007-es barátnője, Aki vezette. Kereskedelmi forgalomba soha nem került ilyen változat, csupán a filmhez készült két példány, amelyet a Toyota mérnökei mindössze két hét alatt építettek át.
A Toyota csodaszép gran turismójának műszaki tartalma is említésre méltó volt a kor színvonalán. A kétliteres soros hathengeres motor a Crown típusban alkalmazott 3M egységen alapult, amelyet a Yamaha vett kezelésbe. A mérnökök dupla felülfekvő vezérműtengelyt és három darab kéttorkú Solex 40 PHH karburátort alkalmaztak, amelyek által 150 lóerős teljesítményt értek el. Mindez 8,6 másodperc 0-ról 100 km/h-ra történő gyorsuláshoz és 220 km/h végsebességhez volt elegendő az ötfokozatú manuális váltón keresztül. Igazi ritkaságnak számít az MF-12 kódú változat, amelyekből csak kilenc példány készült, ebben a Crown 2,3 literes 2M SOHC motorját építették. A 2000GT további újítása volt a japán autóiparban, hogy a helyi gyártók közül először ezen alkalmaztak négy darab tárcsaféket, amelyek szervós rásegítést kaptak.
A ’90-es évek közepéig szolgált ez a blokk a Toyotánál és a Lexusnál is
1967 és 1970 között mindösszesen 351 példány készült a Toyota 2000GT-ből, mivel a Toyota standard gyártósorain nem tudta volna gazdaságosan gyártani ezt a kis szériát, ezért az autókat kézi összeszereléssel készítették a Yamahánál. A 351 példányból 233 MF-10, 109 MF-10L (facelift utáni) és a már említett 9 db MF-12 modellváltozat készült. A teljes sorozatból 14 autót készítettek fel pályaversenyzésre, amelyek így tovább növelték az amúgy is igen ritka japán szupersportautó pedigréjét. A Toyota a 2000GT megalkotásával nem csak egy nagyon magas színvonalú szupersportautót hozott létre, hanem a japán autógyártás egy új fejezetét is megnyitotta, amely immáron 50 éve íródik. Ja igen, Bond valójában sohasem vezette a filmben ezt az autót. 🙂
Tetszetős darab. De,mi a fene az a két nagy ablak az első sárvédőkön. Nagyon rontja a képet.Muszáj volt??!!
@badboy70: Az egyik mögött az akkumulátor van. i.pinimg.com/originals/21/95/35/219535eed389ddeb75db47a8e62389bb.jpg