Ötven évvel ezelőtt az 1967-es Világkiállításnak a kanadai Montréal adott otthont, ahol számos ország képviseltette magát. Az Expo 67-nek a mottója az volt, hogy Man and his World, azaz a férfi és az ő világa, ebből adódóan a kiállításról nem hiányozhattak az autók sem. Mivel Olaszország is képviseltette magát ezen a rendezvényen, így nem meglepő, hogy a világkiállításra elhozták a híres autóiparuk legújabb üdvöskéjét is, itt mutatkozott be az Alfa Romeo akkori legújabb koncepcióautója is, amelyet ugyan név nélkül állítottak ki, azonban a nagyközönség a Montreal nevet ragasztotta rá.
Csodálatos vonalak, jól áll neki a vörös szín
Az Alfa Romeo Montrealt a híres olasz tervező, Marcello Gandini rajzolta a Bertone stúdiónál. A márka mérnökeinek és a híres designernek mindösszesen hat hónap elég volt, hogy a működőképes koncepciókkal elkészüljenek. A Montrealt a 105-ös széria platformjára építették, ezt használta akkoriban többek között a Giulia és az 1750 is. A koncepcióba még a Giulia Ti változatában használt 1,6 literes négyhengeres motort építették, később ezt a széria változatban V8-ra cserélték, így a Montreal volt a patinás olasz márka második V8-as típusa.
Ez volt az eredeti koncepció 1967-ben
A látványos 2+2 üléses kupé azonnal a közönség kedvence lett, a lapos orr és a meredeken lejtő C oszlopon lévő légbeömlők azt sugallták, hogy az autó középmotoros. Ez azonban megtévesztő volt, hiszen az Alfa Romeo újdonsült kupéja a klasszikus orrmotoros hátsókerékhajtás elrendezést kapta. Szerencsére Montreal nem csak egy álom maradt a múltból, hanem a gyár a szériaváltozat kifejlesztése mellett tette le a voksát.
Csak úgy vonzza a nőket
A ’67-es expót követően három évbe telt, hogy az Alfa Romeo előálljon a széria sportautóval, amely a Tipo 105.64 gyári kódnevet kapta. A bemutatóját az 1970-es Genfi Autószalonra időzítették, a széria formailag nem sokat változott a korábbi koncepcióhoz képest, azonban a géptető alatt kicserélték a motort és a váltóművet is. A Montreal megkapta a 33 Stradale kétliteres V8-as blokkján alapuló motort, amelynek a hengerűrtartalmát 2,6 literesre növelték és a SPICA mechanikus befecskendező által 200 lóerőt hoztak ki belőle. Ehhez kapcsolódott a ZF-féle ötfokozatú manuális váltó, amely jóval masszívabb szerkezet volt, mint az Alfa sajátja, így ezzel a sportautóval könnyedén el lehetett érni a 220 km/h csúcssebességet, ami akkoriban nagy szó volt.
Csak mert szeretjük az ilyen ábrázolásokat
A gyártás beindítása azonban nem volt zökkenőmentes, a ’70-es évek elején az olasz ipart visszavetette, hogy megnövekedtek a sztrájkok az erőteljes szakszervezeti nyomás hatására, ezért a Montreal csak 1971 végétől volt elérhető a vevők számára. Az autó gyártása sem volt egyszerű, a Giulia GTV kupé alvázát és számos más alkatrészét használták fel, az alapokat az Arese városában lévő Alfa Romeo üzemben kezdték el gyártani, majd az alvázat Caselle-be, a Bertone központjába küldték, ahol elkészült a karosszéria, innen Grugliasco-ba szállították a félkész autókat, ahol a zsírtalanítást követően cinkbevonatot kaptak, majd kézzel fényeztek minden egyes példányt, végül beszerelték az utastér elemeit. Ezt követően a még mindig félkész autókat visszaküldték az Alfa Romeo üzemébe, ahol megtörtént a végső összeszerelés. Ez persze meglátszott az árcédulán is, hiszen a Montreal kétszer annyiba került mint például egy 2000 GTV, de még a Jaguar E-type és a Porsche 911 típusokat is túlszárnyalta árban. Ezen felül javítani sem volt egyszerű, sok speciális szerszámot igényelt a karbantartás során.
A gyártása is művészet volt
Az értékesítés eléggé lassan indult be, ráadásul ’73-ban beütött az olajválság is, ami nem tett jót a luxus és sportautók eladásainak szerte a világban. 1977-ig szinte változtatások nélkül gyártotta az Alfa Romeo a Montrealt, amelyből egyes források szerint 3 917, más adatok szerint 3 925 példány készült, így valóban ritkaságszámba menő típusról van szó.
Az Autodelta készítette a versenyváltozatokat, 370 lóerő, de a siker elmaradt
Hiába a névadó kanadai város, az Alfa Romeo sohasem forgalmazta a típust az észak-amerikai piacon, ennek legfőbb oka az ottani szigorú környezetvédelmi szabályozás volt, amely szintén az olajválság eredményének tudható be. A Montreal mindenesetre érdekes színfoltja az autós világnak és az Alfa Romeo történelmének is, nem mellesleg felejthetetlen a Gandini-féle formaterv. Az eredeti két koncepcióautó szerencsére még megvan, ezek a gyári múzeumban találhatóak, de csak az egyik látható a kiállítási térben, a másikat a raktárban őrzik immáron 50 éve. Végezetül egy híres jelenet A marseille-i szerződés (The Marseille Contract) című filmből, amelyben John Deray (Michael Caine) és Rita (Alexandra Stewart) kergetőznek egy 911-es Porsche és egy Montreal volánja mögött.