A Ferrari szívvel ékesített Lancia felújítása újabb fejezethez érkezett, így ismét összefoglaljuk a történteket. Az első epizódban a motor kiemeléséig jutottunk, most viszont elveszünk a beltér és a műszaki dolgok részleteiben. Vágjunk bele, átadom a szót Attilának, a tulajdonosnak.
Kevés lakatosmunka volt rajta, a Themák karosszériája egész jól bírja az idő múlását.
„A motor kiszerelésekor még azt hittem, hogy ez lesz a legnagyobb hadművelet, de aztán a műszerfal ezt felülírta. Nem kicsit, ellenben nagyon. Ha választhatok, inkább kétszer kiveszem a motort, mint egyszer a műszerfalat. Nagy nehezen sikerült kibontani majdnem mindent, közben már ismerősökkel is konzultáltam, de valahogy mégsem akart kibukni a helyéről. A végén még 8 csavar volt a tűzfalon, azokat is kivettem, de nem mozdult. Azt mondták, hogy jó az, csak meg kell rántani, és kijön.
A műszerfal „pokla”.
Az az igazság, hogy annyira nem mertem megrántani, de mégis ez volt a titok nyitja, úgyhogy végül sikerült kiemelni. Viszont megérte a fáradságot, mert bebőrözték, és varázslatos lett. Olyan, mint az új.
A műszerfaltól eltekintve az autó szétszerelése kellemes meglepetés volt. Az 1989-es évjárat ellenére talán 5 csavart sikerült beleszakítani, de szerencsére mind orvosolható volt.
Minden kiszerelt alkatrészt címkézve, dobozolva raktam el. Ami szinterezésre vár, azt már elvittem, a karosszéria pedig már a fényezőnél van. A fényezésnél komoly problémát jelentett a csíkozás, vagyis hogy beszerezzem a csíkok színkódját. A Lancia Thema Club Italia csoportban megszólták az általam helyesnek vélt színkódot, és az egyik srác lefotózta nekem az eredeti színkártyát, ami segítségével ki tudtam kevertetni a tökéletes színt.
A csík vastagsága fontos az igényes restaurálásnál.
A történethez hozzátartozik, hogy eredetileg egy csíkozással foglalkozó emberrel szerettem volna ezt megcsináltatni, hiszen a gyárban is kézzel készítették ezeket a csíkokat. Ő viszont az autófestékkel nem tud csíkot húzni, csak speciális festékkel, amivel egy mártással több métert is kihúz. Autófestékkel csak 10 cm-enként tudta volna elkészíteni, az ő festékei pedig nem a megfelelő árnyalatúak voltak. Így aztán az a megoldás született, hogy a szín gyári lesz, és a fényező fújja rá majd az autóra. Ehhez sikerült venni 2 mm-es szalagot, mert nagyon fontos, hogy a két csík és a köztük lévő hézag is 2-2 mm széles.”
Egy restaurálásnál nagyon fontos az eredetiség megőrzése. Szerintem jól döntött Attila, hogy az eredeti színt választotta az eredeti technika, ám nem megfelelő szín helyett. Mindenesetre a csíkozás nehézségei jól szemléltetik, milyen feladatokkal szembesül az, aki igazán jól akarja felújítani a klasszikus autóját, míg mi a végén csak két szép csíkot látunk majd a Themán.
CSI: a restaurátor. 🙂
„A karosszéria alját előkészítettem és festettem, a futóműveket helyettesítettük, így került a fényezőhöz. A gyári futóművek, fékek nagyrészt rendben vannak – ezek egyébként is könnyen beszerezhető alkatrészek, a szintezős hátsó futóművet kivéve. A bontás során látottakból kiindulva teljesen hiteles az óra által mutatott 93 ezer lefutott kilométer.
A futóművek jó állapotban vannak.
Típushiba, hogy a hátsó lökhárító a meleg hatására deformálódik, így azt sajnos cserélni kell. Próbáltam lökhárítóssal megjavíttatni, elfogadhatóak lettek az illesztések, de nem lehetett tökéletesre megcsinálni. Szerencsére sikerült egy másikat szerezni, ami nem hullámos, de egy kisebb motoros modellről származik, így más volt a kipufogó nyílása, valamint egy vonóhorog kivágás is volt rajta. A műanyagos viszont olyan szép munkát végzett, hogy már minden ív tökéletesen megegyezik a gyáriéval.
Gyönyörűek a bőrülések, kényelmes díszei lesznek a nappali méretű utastérnek.
Közben a Poltrona Frau bőrbelső teljesen elkészült. Elvittem egy ismerősömhöz és ráncba szedte az öreg hölgyet. Nem volt olcsó, de makulátlan lett az ajtókárpit, a behúzó, a középkonzol és az ülések is. Most olyan, mintha új volna.
A fabetétek is gondoskodásért kiáltottak.
A másik feladat a beltérben, a fabetétek felújítása volt. Egy bútorokkal foglalkozó céghez mentem velük, és ott ajánlottak egy olyan szakembert, aki egyszerűen tökéletesre megcsinálta őket. Lefóliázva várják, hogy a helyükre kerüljenek. Várom már haza az autót, hogy végre elkezdhessem az összeszerelést.
A szőnyeggel lesz még gondom, mert van rajta egy folt, amit nem sikerült kárpittisztító géppel sem kiszedni.” (Közben már szóltam Péternek, a kifogástalan Xantia tulajdonosának, és azt mondta, talál rá megoldást. – Vancello)
„A szélvédő volt még nagy küzdelem, ez részben ragasztott, részben gumikéderes, és nagyon drága hozzá ez utóbbi, ha egyáltalán lehet kapni. Aki az autó hátulját lakatolta, ajánlott egy embert, aki idejött és reggel 9-től délután 2 óráig dolgozott az első és a hátsó szélvédő kiszerelésén. Szerencsére profin megoldotta, így az is már megtisztítva várja a beszerelést.”
Ismét a régi pompájukban ragyognak. Fontosak a jó szakemberek.
Abban erős az egyetértés közöttünk az autó tulajdonosával, hogy szereti őt a Jóisten, hiszen eddig mindig remek szakemberekkel találkozott a felújítás során. Bízzunk benne, hogy ez továbbra is így marad!
„A motor története most kicsit megállt, a vezérműtengelyek O-gyűrűit például nagyon nehéz volt beszerezni. Szét lett szedve, át lett nézve, teljesen rendben van, természetesen a vezérlést és egyebeket cserélni kell, meg a főtengely szimmeringeket szeretném még kicserélni. A váltót is a kuplungot is átnéztem, nagyon jó állapotban vannak. A kipufogó teljesen rendben van, a középső részt már cserélték benne, de nincs vele különösebb probléma.
A Ferrari V8-asa. Teljes felújítás nem kell, nagyszervizre viszont szükség van.
Közben a gyári vezérlésrögzítő szettet megkaptam az egyik ismerősömtől kölcsön, és azt lemásoltattam hozzá. Egyébként ez a szerkezet tök egyszerű, de mégis zseniális, aki kitalálta, az nagyon ott van. Valószínűleg ahogy a motor, úgy a rögzítő is a Ferraritól jöhetett. A feszességet úgy lehet vele beállítani, hogy egy meghatározott súllyal ellátott kar feszíti meg az egészet.”
Lesz majd kép a vezérlésrögzítő használatáról is, amikor sor kerül rá.
Érdekes, hogy ezekben az autókban nem jellemző a magas futott kilométer. Attila szerint nem szemfüles eladók állnak a háttérben, hanem a szervizciklus, ami 40 ezer km-enként írja elő a a vezérlés cseréjét, a Ferrari-motor hőterhelése miatt. Az első egy-két nagyszervizt talán még betartották, aztán már elhanyagolták a dolgot, végül pedig – gyakran motorhibával – parkolópályára kerültek ezek a különleges gépek. Ez egyrészt szomorú, másrészt pedig örömteli, hiszen így olyan kezekbe kerülhetnek a szerencsésebb állapotban megmaradt 8.32-esek, mint Attiláé, hogy aztán teljesen újjászülethessenek, mi pedig ismét gyönyörködhessünk bennük.
Felújított önindító és generátor is várja, hogy újra a 8.32-ben dolgozhasson.
A második rész is a végéhez közeledik, a következő epizódban pedig már egy szép, fényezett Lanciába kerülnek sorban be a felújított alkatrészek. Búcsúzóul nézzünk be a fényezőhöz, a cikk írásakor már zajlottak a munkálatok, aztán jöjjön egy kis extra. 🙂
Folyamatosan zajlanak a munkálatok. Legközelebb már sokkal színesebb lesz.
Leletek
Az ember már akkor is érdekes dolgokat találhat az autójában, ha alaposan kitakarítja, hát még ha darabokra szedi. Egyesek pénzt – többnyire aprót, mások gyufát, vagy Donald kacsás rágópapírt, rosszabb esetben mumifikálódott egeret, de szinte mindig találhatunk valami apró érdekességet. A 8.32 is rejtegetett meglepetést, egy 2004-es ÖKM magazint, amit kellő cenzúra után láthattok is. Mi nagyon viccesnek találtuk a csomagtartóban megbúvó leletet.
Szent őrültek. (Y)
atyaég
@Burgermeister: Aki ezt a 8.32-t építi, azóta vett egy másikat is. 🙂
szia, meg tudod adni bőrös és a bútoros elérhetőségét? köszönöm