Az év utolsó hónapjában járunk, már a Mikulás is körbejárta a világot, itt a tél, bár a hó még csak mutatóban érkezett meg ide-oda. Szóval olyan igazi hűvös idő van, ilyenkor már a klasszikus autók, a féltve őrzött kincsek, és a nyári gépek, a kabriók és a roadsterek is a garázsok mélyén szunnyadnak, várják a tavaszt. Ennek ellenére mi most egy kabriót mutatunk be nektek, méghozzá egy Opel Kadett GSi Cabriolet, amelyet anno az olasz Bertone stúdió tervezett és gyártott a német hot hatch alapjait felhasználva. Ráadásul ebben a példányban némi Lexmaul fűszerezés is van, hogy egy kicsit forróbb legyen ez a decemberi idő.
Az 5443. Bertone sorszámú Kadett GSi Cabriolet.
Hogyan is akadtunk rá az ország talán legeredetibb Kadett GSi kabriójára? Aki követi a Kincsek a garázsból című rovatunkat, akkor az tudja, hogy ott éppen az egyik autó, aminek a felújítását nyomon követjük, az egy csepp Kadett GSi. Azt a gépet a tulaja, Tóth Szabi igen nagy gondossággal építgeti, és ő említette, hogy az egyik ismerősének van egy nagyon szép és érdekes kabrió változata is. Szabi hozott minket össze Englert Sándorral, aki már a gyerekkora óta szintén vérbeli Opeles. Az élet pedig úgy hozta, hogy a szeptemberi fóti Roncsvadászok találkozóra elhozta a fehér sportkabriót, amelyet egy kellemes beszélgetés közepette alaposan szemügyre is vettünk.
Ilyen nincs, és mégis van: gyári tetőcsomagtartó egy kabrión!
Sándor mindig is nagy Opel fan volt, nagyon sokáig a Calibra tetszett neki, majd 2001-ben úgy döntött, hogy vesz egy példányt a híres Opel kupéból. Azonban közbeszólt a Bertone-féle fehér GSi Cabriolet, amelybe egyből beleszeretett, nem is tétovázott sokat, a Calibra helyett a ’90-es évek egyik legmérgesebb középkategóriás kabrióját választotta, amelynek a szívét a híres C20NE motor adja. Az autó bár szerkezetileg ép volt, nem volt törve, ami igen ritka dolog a Kadett GSi-k világában, azonban a fekete vászontető nem volt a legjobb állapotban, ezért csináltatni kellett egy újat. Azzal viszont az időjárás szórakozott sokat, melegben tágult, hidegben összehúzódott és emiatt sorra törte a tetőnyitókat. Garanciában cserélték, kapott egy kék vásznat, ami bár passzol a fehér színhez, de mégsem az igazi. A tetőmizériának 2002-ben lett vége, amikor egy német bontóból sikerült egy jó állapotú fekete vásznat szerezni, legutóbb 2008-ban varrtak rá újat, azóta is azt viseli az autó.
Az évek során megújult és csinosabb lett a gyárilag is fehér színű Opel.
Ahogy az lenni szokott a vásárlást követően az akkor 107.000 km-t futott Bertone-féle Opel kabrióban számos fő alkatrész cseréje megtörtént, többségében azért, mert már régiek voltak. A teljesség igénye nélkül gyári alkatrészekkel lett felújítva a fékrendszer (hátul is tárcsára lett átépítve), az üzemanyagrendszer, a Kadett kapott egy új hűtőt, és a vízcsöveket is kicserélték benne. 2007-ben kapott egy teljes fényezést az autó, és ekkortól kezdte levetkőzni a fapados mivoltát, aki újként megrendelte, az vélhetően nem nagyon adott az extrákra. A tulaj utólag szépen felextrázta az autót; szervókormány, tetőhidraulika, elektromos tükrök és ablakok, ülésfűtés. Ezek mindegyike egy-egy bontásra ítélt Kadett kabrióból származik.
Irmscher hátsó lámpák, amelyekben ugyanúgy megtalálható a gyári jelzés.
A felújítást követően elsősorban a jó időben falja a kilométereket a GSi Cabriolet, de Sándor télen is megjáratja olykor-olykor. Mivel műszakilag megbízható a már 30 éves járgány, így a hosszabb utaktól sem retten vissza, Németországot többször megjárta már hiba nélkül. Egyszer volt vele külföldön egy kisebb műszaki gond, a jobb hátsó kerékcsapágy, de azt gyorsan orvosolni tudták. Ezen kívül egyszer idehaza Pécsnél állt meg az autó, mert nem töltött a generátor, de akkor épp Szabi sietett Sándor segítségére és egy cserével megoldották ezt a malőrt is.
A motortér ékessége a piros színben pompázó Lexmaul szívósor.
Minden szögből jó ránézni, a tulaj a gyári állapot maximalistája, a középkonzolon pedig egy igen ritka és ma már kincset érő Opel alkatrész trónol.
>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK <<<
Időközben a karosszériaelemek elkezdtek rozsdásodni, de a küszöböket leszámítva eddig még minden menthető volt a gépen, így jelentős részben még a mai napig eredeti a kaszni, amely kapott teljes alváz- és üregvédelmet is. A gyári kipufogórendszer viszont tönkrement, 8 évet bírt, azt egy rozsdamentes szett váltotta fel. Sándor elmondta, hogy a legnagyobb bosszúság az ilyen és ehhez hasonló kabrióknál, az a beázás. Ezt szerencsére sikerült orvosolni, és mivel szigetelt tetőről van szó, így télen is komfortosan lehet benne utazni.
A kocsiban most van 216.000 km, ez már a duplája annak, amivel megvette, így nagyon kiismerte ennyi idő alatt. Az autó idén májusban lett 30 éves, és reméli még nagyon sokáig meglesz, mert nagyon szereti, és soha nem válna meg tőle. Mi pedig reméljük, hogy ismét találkozunk Sándorral és az autóval a legközelebbi találkozónkon.