Az idén 12 éves a vancello.hu, az oldal, amely a benzingőzös mámor legjavát szeretné nyújtani az olvasóknak. Az elmúlt pontosan egy tucat évben számtalan érdekes autót, és mostanában már motort is bemutattunk nektek. Az utóbbi években pedig már találkozókat is szerveztünk, ahol több száz oldtimer és youngtimer autó, illetve motor és más egyéb jármű gyűlt össze. A 12 év kapcsán úgy gondoltuk, hogy ehhez illően a csúcsgépek csúcsmotorjait, azaz a V12-es erőgépekből készítünk egy válogatást. A V12-es motorok igazi kuriózumnak számítanak mind a mai napig, sajnos mára kihalófélben vannak, de az autós világban számtalan területen alkalmazták őket, nem csak közúton, de a versenypályákon is bizonyítottak. Az alábbi válogatásban mi az utcai gépekre fókuszáltunk. Íme a V12-es szimfóniák!
Aston Martin DB7
A kedvenc brit autómárkám még a Ford égisze alatt, a ’90-es években épített először V12-es motort az autóiba. A DB7 típus még 1994-ben került piacra, a V12-es változat öt évvel később jelent meg. Az 5,9 literes motor 420 lóerővel repítette az Aston Martin DB7-et, a GT változat majdnem 300 km/h-val tudott repeszteni, az némileg erősebb, 435 lóerős volt. Persze egy gran turismo nem a száguldásról szól, itt is inkább a technika és a motor finomsága adja meg az alaphangulatot.
BMW 850CSi – Alpina B12 5.7
A ’90-es évek csúcs BMW-je vélhetően sokak vágyálma a mai napig. A legek legjét a bajoroknál az Alpina követte el a B12-vel. Ez az átirat a 850CSi-n alapul, benne az 5,7 literes S70B56 motor, amelynek 12 hengeréből 412 lóerőt csaltak elő, amelyhez manuális váltót társítottak.
Bugatti EB110
Egy nagyon vágyott autó a Bugatti EB110, amely nagyon kevés példányszámban készült. A prototípust még Marcello Gandini tervezte, az autó szívét pedig egy 3,9 literes V12-es motor adta, amelyre négy turbófeltöltőt szereltek, így 560 lóerőt préseltek ki belőle. A Super Sport változat még ennél is többet, 612 lóerőt tudott. Egy példányt még a Brabus is tuningolt, de ennek a specifikációi nem ismertek. Az autó további érdekessége, hogy ez az egyetlen Bugatti, amelyet Olaszországban gyártottak.
Ferrari 250 GTO
Az olasz sportautómanufaktúra életében tradicionálisnak mondható a V12-es motorok használata, hiszen az első Ferrari a 125S is már egy ilyen motorral kelt életre. Szerencsére a mai napig kitartanak a szívó V12 mellett, ami igazán dicséretes ebben a fura elektro-hibrid világban. Nyilván a márka palettájáról nem könnyű választani a csúcsgépek közül, de talán abban egyetértünk, hogy a V12-es szív legstílusosabb elhelyezése mindenképpen egy 250 GTO-ban a legjobb. Legutóbb két éve volt szerencsém a csúcs gran turismóhoz, még Londonban, igazi ritkaság, hiszen csak 36 példány készült belőle. A Colombo-féle Tipo168/62 V12-es motor mondhatni igazi iparművészeti remekmű, nem csak, hogy erős (300 lóerő), de szemet gyönyörködtető is.
Jaguar XJ
Még a klasszikus formájú vadmacskák közé tartozik a Jaguar XJ, egészen pontosan az X300 generáció, amely szintén a Ford égisze alatt született. Az angol királynő, II. Erzsébet is használt egy ilyet a ’90-es években. De nem is ez az érdekessége, hanem az, hogy az 1994 és 1997 között gyártott limuzin volt az utolsó Jaguar, amelybe még V12-es motort szereltek. A hatliteres V12-es változat volt az XJ12 kiadás, amely Daimler Double Six néven is futott, a csúcs pedig a Vanden Plas felszereltségi szint volt, igaz ezt a legnagyobb motorral nem forgalmazták. Ez a motor ebben az autóban 322 lóerőt teljesített. Ez a motor adta az alapjait a Jaguar Le Mans-i versenygépeiben használt szíveknek is az XJR-6-tól az XJR-12-ig, de még a Lister Storm-ban is ezt használták.
Lamborghini Miura
Nagy kedvencem a minden szupersportautó őse, a Marcello Gandini keze nyomát viselő Lamborghini Miura, amelyhez eddigi autós újságírói pályafutásom során már többször volt szerencsém. Egyszer a szülőföldjén, Sant’ Agata-ban, legutóbb pedig Torinóban. A Bizzarrini-féle négyliteres V12-es keresztben beépítve, mondhatni szokatlan, de igazi remekmű, ami kitartott egészen a Lamborghini Murcielago típusig.
Lister Storm
Nem egy kifejezetten szép autó a Lister Storm, azonban a ’90-es évek első felében igazi színfoltja volt a szupesrsportautók ligájának, mondhatni viharként csapott le. A hétliteres V12-es motor, ahogy föntebb már említettem, a Jaguartól érkezett. Az XJR-9 versenyautóban használták. A Lister Storm orrában dühöngő gépezet 546 lóerőt adott le, amely bőven elegendő volt a 335 km/h csúcsebesség elérésére. Még a versenypályákat is megjárták ezzel a szörnyeteggel.
Maserati MC12
A 2000-es évek talán legszebb szupersportautója, amely bár műszakilag egy az egyben a Ferrari Enzo alapjain nyugszik, mégis a körítés összetéveszthetetlenül Maserati. Frank Stephenson-nak köszönhető ez a csodálatos design. Mivel a Maserati a hosszútávú GT versenyek világába kívánt visszatérni, ezért a homologizáció miatt született meg az utcai változat, amelyből összesen 50 példány készült. Az autó szíve a 630 lóerős Ferrari F140 kódjelű V12-es motor, amelyhez a hatfokozatú Maserati Cambiocorsa félautomatikus váltót társították.
McLaren F1
Bizonyára felemelő élmény lehet középen ülni a világ egykoron valaha volt leggyorsabb utcai autójában, miközben mögötted a BMW-től származó 6,1 literes V12-es motor 618 lóereje üvölt. Még a nagy elektromosautó őrültnek, Elon Musknak is volt ilyenje, hiszen tudja jól, hogy villanymotoros autóban ilyen csodás hangokat maximum csak a hangszóróból hallhat.
Mercedes-Benz SL73 AMG
Minden idők legnagyobb V12-es Mercedes motorja, amelyet először az SL73 AMG-ben használtak. Bizony, 7,3 literes, 525 lóerős és 750 Nm-nyi forgatónyomaték gyötri a hátsó kerekeket. Mondanom sem kell, hogy ez a legritkább R129-es Mercedes. Később ugyanezt a motort a Pagani Zonda 7.3 S modellben is használták, mint ahogyan az olasz márka azóta is a Mercedes-AMG motorjait használja. Igazi motorpornó!
Pagani Huayra
Imádom a Pagani filozófiáját és a formákat, amiket alkotnak. Sokan túlzónak tartják ezeket a csúcsgépeket, számomra formatervezési műremekek. Ha már fentebb szó esett a Zonda S-ről, akkor most jöjjön a Huayra, amelyben a hatliteres duplaturbós Mercedes-AMG motor süvít. Hallgassuk csak, ahogy Chris Harris dirigálja az olasz utakon.
TVR Speed 12
Nyugodtan állíthatom, hogy az egyik legőrültebb angol autó, nem is autó, egy igazi szörnyeteg. A TVR Speed 12 sztorija igen kusza, és a fejlesztése sem volt zökkenőmentes. A versenypályákra szánták, ugyanakkor erősebb és gyorsabb autót akartak építeni, mint akkoriban a csúcsot jelentő McLaren F1. Nos, a puszta számok tükrében: 7,7 literes V12-es motor, 800 lóerő fölött teljesítménnyel, egyedileg fejlesztett hatfokozatú manuális váltómű, mindezek által 386 km/h. Életveszélyes volt!
A végére egy bónusz! Ez az igazi V12-es szörnyeteg, 47 liter, amelyből 500 lóerőt préseltek ki, de átmenetileg akár 750 lóerőt is képes magából kiadni. BMW Brutus, hangerőt fel!!!
Ne maradj le semmiről! Kövessetek minket az alábbi felületeken!
Vancello a Facebookon: Katt
Kövess minket az Instagramon is: Katt
Ne maradj le a Roncsvadászok csoportunkról sem: Katt
Ha youngtimerek érdekelnek, akkor Roncsvadászok’90s: Katt
Benzingőzős zárosztály, egész évben nyitva – Vancello Café: Katt
Klassz összeállítás!
Én azért szétválasztottam volna a klasszikus vonalat a trendi, divatmodellektől.
A listán szereplők elég nagy része az utóbbiak közé tartozik, egy akkori trend miatt építették azokat 12 hengerrel.
Ugye az Aston is S6-tal hasított, később a Lagonda és a V8-as modellekkel már V8-al is készíttek autókat. Ahogy a jaguárnál is a S6 a klasszikus és a posztban is említett XJ12 volt a menő. A Jaguárnál szinte istenkáromlás volt a – dízel mellett – a V8…
OK,ez már a biznisz, a Ford és a két német „prémium” gyártó, a BMW és a Mercedes áldásos hatása… (A többi trendinél)
.
Miért maradt ki a boxer? Ezt használta a Ferrari is és az Alfának is a 12 hengeres boxer sorozata volt a legjobb!
A 250 GTO meg érdekes, hogy hirtelen ennyire kultikus lett a hazai sajtóban. Évekkel ezelőtt, amikor a hat minősített versenyautó-változat valamelyike aranyáron ment el az árveréseket (volt például 38 millió eurós biznisz is akkoriban), itthon a kutya sem foglalkozott a modellel.
Maga a 250 GTO nem különlegesség, klasszikus Ferrarit, a 6 versenyváltozat a kuriózum. De vajon, ha a 288 GTO Evoluzione nem lenne az, ha még nem lenne „friss”? Ezek közül egy-kettő vehető meg, és „még csak” 8 millió körül, és az utód F40 LM ára még nyomottabb, hiszen még rengeteg van belőlük. De majd 40 év múlva…(de ezek V8-asok)
.
A 250 GTO motorjának elhelyezése azért nem a legjobb, még a klasszikus GT-soroztanak felel meg, azaz frontmotoros, míg a mostani 812-es már fron-középmotoros, transaxle hajtással…
A Maserati mai motorja meg ugye nem Ferrari, hanem a Ferrarival közösen fejlesztett sorozat, ez kerül már évek óta a Ferrarikba is (a 812-esbe is.)
.
De a lista remek, én azonban maradok a klasszikusoknál…
@szepipiktor: Azért maradt ki a boxer, mert az nem V motor, ha csak nem a 180 fokos „hengerszögű” motorokra gondolsz, de azok meg nem boxerek.