Egy aprócska brit falu a második világháborút követően az autósportok szerelmeseinek az egyik kiemelkedő zarándokhelyévé vált. A Northamptonshire területén található Silverstone a mai napig töretlen népszerűségnek örvend, évtizedek hosszú sora óta évente több, mint százezren látogatnak el ide a Brit Nagydíj idején, amelynek a története egybeforrt az F1 históriájával. 70 évvel ezelőtt ugyanis itt rendezték meg a legelső F1-es futamot, a pálya története azonban egy kicsit tovább nyúlik vissza az időben. Az idei Formula-1-es naptár a világ jelenlegi helyzetében igencsak csonkára sikeredett, több helyen az idén kétszer is rendeznek futamokat, igaz nagyközönség nélkül. A hétvégén az idén már a második brit futamot rendezik, azonban ez a második egy különleges alkalom is egyben. Hiszen az F1 az idei szezonban ezt a versenyt tekinti a 70. évforduló emlékfutamának. Ennek apropóján egy kicsit visszatekintünk a múltba és felelevenítjük a pálya történetének legérdekesebb pillanatait.
Repülőtérből versenypálya
Az F1 történetében van pár igazán híres-neves aszfaltcsík, ott van például az utcai száguldást kínáló Monaco, vagy a dimbes-dombos Spa-i pálya Belgiumban. A legtöbb pálya direkt versenyzési célokból épült, kivétel Silverstonet, amely eredetileg a Brit Királyi Légierő katonai reptereként született még 1943-ban. A légibázison az akkor megszokott elrendezést követve három kifutópályát alakítottak ki, amelyek delta alakzatban keresztezik egymást.
Az első , még nem hivatalos versenyt 1947 szeptemberében rendezték. A faluban élő Maurice Geoghegan és 11 másik pilóta nagyon jól tudta, hogy a reptér elhagyatott. A nagyjából két mérföldes pályán a verseny addig zajlott, amíg Geoghegan elütött egy pályára tévedő birkát, aminek következtében az autója totálkáros lett. A futamot Mutton Grand Prix-ként jegyezték fel a történelemkönyvek.
A háborút követően a Royale Automobile Club (RAC) elkezdte a lehetőségét keresni annak, hogy a brit motorsportot újraélessze, és ehhez megfelelő szárazföldi helyszínt kerestek. Ugyan a csatornaszigeteken rendeztek már futamokat, de azok sok nézőt nem vonzottak, ráadásul ott könnyedén megoldhatták, hogy közúti szakaszokat is lezárjanak a verseny idejére, míg erre a brit szárazföldön nem igazán volt lehetőség. Új pálya építése pedig szóba sem jöhetett, hiszen a világégést követő gazdasági sokk erre szintén nem volt megfelelő időszak. Mindenképpen valami kevésbé költséges megoldást kellett találniuk. 1948-ban a RAC bérleti szerződést kötött a reptérrel, hogy ott hivatalos futamot rendezzenek. Még ebben az évben szerződtették James Brown-t, hogy alig két hónap alatt tervezzen egy versenyzésre alkalmas pályát a reptér nyomvonalát is felhasználva.
1948 október 2-án rendezték meg Silverstone-ban az első hivatalos Brit Nagydíjat, bár valójában ez még RAC International Grand Prix néven futott. A pálya nyomvonalát gyakorlatilag a kifutópályán és a környező szervizutakon jelölték ki szalmabálák és olajoshordók segítségével, a hosszú és gyors egyeneseket pedig éles hajtűkanyarokkal törték meg. A futamot 65 kör megtétele után Luigi Villoresi nyerte meg a Maseratival. A versenyre már ekkor nagyjából százezer néző volt kíváncsi.
A pálya azonban nem maradhatott így, szükséges volt az átépítése. Pontosabban fogalmazva a reptérből valahogy versenypályát kellett csinálni. 1950-ben építették meg az első összekötő utakat, az így kialakult nyomvonalat használták kisebb változtatásokkal majdnem 35 éven át.
Az első F1-es futam
1950. május 13. nagy nap volt az autósportok világában. Ekkor rendezték meg a világ első F1-es versenyét, amelynek a helyszíne Silverstone volt. Ez volt egyben az ötödik Brit Nagydíj, habár a rendezvényt hivatalosan Európa Nagydíjként jegyezték be. A futamot az Alfa Romeo versenyautói, az Alfetták uralták, brit földön először versenyeztek ezekkel a gépekkel. Giuseppe Farina bizonyult a leggyorsabbnak, aki meg is nyerte a 70 körös versenyt. Őt követte a pódiumon Luigi Fagioli és a helyi versenyző, Reg Parnell, akik szintén az Alfa Romeo színeiben versenyeztek.
Az első Formula 1-es versenyen még olyan híres pilóták vettek részt, mint Louis Chiron, illetve kékvérű úrvezetők, Toulo de Graffenried, svájci báró, illetve Bira, thaiföldi herceg. Az eseményen a brit uralkodói család is a legmagasabb szinten képviseltette magát, a nézők között ott volt VI. György király és Erzsébet királyné, valamint Margit hercegné. Soha a brit motorsportok történetében a király családból ilyen magas rangon azóta sem vettek részt egyik másik versenyen sem.
Ezt követően brit földön minden évben rendeztek F1-es futamot, 1955 és 1986 között a versenynek felváltva volt a helyszíne Silverstone, Antree és Brands Hatch, 1987-től már csak az egykori reptérből kialakított pályára tér vissza a száguldó cirkusz.
Átépítések, érdekességek
Silverstone egy rendkívül gyors pálya, ahol könnyű eldobni az autót, főleg akkor, ha még egy kis eső is bejátszik. Az egyik leggyorsabb kanyar a ’70-es évek közepéig a Woodcote volt. Ronnie Peterson a Lotus versenyautójával itt bő 240 km/h-val kanyarodott. Mivel az autók is egyre jobbak és gyorsabbak voltak, ezzel párhuzamosan a veszély is egyre nőtt. Ebből kifolyólag a Woodcote kanyarba beépítettek egy sikánt.
1987-ben épült meg a pálya Bridge elnevezésű része, amely a Woodcote előtt került kialakításra, a derékszögű balosból lehetett ráfordulni a Woodcotera. Ez a módosítás már jelentősen lecsökkentette a versenysebességet, hozzávetőlegesen 200 km/h-ra. Viszont a jellemzően esős körülmények között megrendezett futamot csak így tudták biztonságosabbá tenni.
1988-ban volt Silverstone egyik legdrámaibb és leglátványosabb versenye. A szinte monszunhoz hasonló időben zajló futamon nagy meglepetésre a Ferrarik indultak az első sorból. A McLaren-Hondával versenyző Senna azonban gyorsan megelőzte Alboretot, majd a 14. körben a futamot vezető Gerhard Bergert is, végül a kockás zászlóig meg sem állt, brilliáns vezetéssel nyerte meg nagydíjat. További meglepetésre a 11. helyről egészen a pódium második fokáig küzdötte fel magát Nigel Mansell, aki a jóval gyengébb Williamsszel versenyzett.
A ’90-es években többször is megváltoztatták a pálya vonalvezetését, valamint a pálya területén az F1-es futam fenntartásához szükséges fejlesztéseket is végeztek. 1991-ben a Woodcoote és Abbey közötti szakaszon megépült az új stadion rész, a Becketts kanyart pedig kanyarkombinációra alakították át. 1994-ben Senna és Ratzenberger halála miatt mindössze 18 nap alatt építették át az Abbey kanyart, amelybe egy sikán került beépítésre, valamint néhány kanyar profilján is változtattak, hogy fokozzák a versenybiztonságot.
A ’94-es futamot Damon Hill nyerte meg a Williams-Renault pilótájaként. Ez a futam talán arról a legemlékezetesebb, hogy a felvezető körben Michael Schumacher megelőzte Hillt, ami szabálytalan volt. Ezért tíz másodperces büntetést kapott, amelyet figyelmen kívül hagyott és folytatta a versenyt, így belengették a fekete zászlót, amit később visszavontak. Schumacher ugyan megtarthatta a második helyezését, de a Hockenheimben tartott futam előtt törölték a pontjait és a fekete zászló figyelmen kívül hagyása miatt két versenytől eltiltották a Benetton-Ford versenyzőjét.
Az 1998-ban megrendezett Brit Nagydíj is igazán emlékezetes. Ettől az évtől kezdve az FIA bevezette azt a szabályt, hogy az összes rajtrácsnak egyenes szakaszon kell elhelyezkednie. A Silverstone Circuit esetében az üzemeltető RAC valamelyest előrébb helyezte a rajtrácsot, de a célvonalon nem változtattak. Ez némileg kavarodást okozott a futam végén, amely a tervezett 60 körös helyett végül csak 59,95 kör lett. A körök időmérését szerencsére a célvonaltól számították, ami szerencsés volt a Ferrari számára, hiszen az ő garázsuk a két vonal között helyezkedett el. A második helyről rajtoló Schumacher egy tíz másodperces „stop and go” büntetést kapott, amelyet az utolsó kör végén a boxutcában töltött le. A futamot leintették, és mivel a szabálykönyv szerint az az autó a győztes, amely elsőként halad át a kockás zászló alatt, így az Schumacher autója volt. Hiába is ért a célegyenesbe először Mika Hakkinen, a futamot végül Schumacher nyerte.
A 2000. évi futam szintén egy érdekes fejezete az F1 történetének. A Brit Nagydíj ekkor húsvét vasárnapra esett, a váltóproblémákkal küzdő David Coulthard pedig alig 1,5 másodperces előnnyel, de tartani tudta az első helyét a csapattársa, Mika Hakkinen előtt.
A pálya megszokott vonalvezetésének utolsó időszaka volt a 2000-es évek. A tervek szerint 2009-ben lejárt Silverstone szerződése az F1-es futam rendezési jogára, 2010-től Donnington Park adott volna helyet a Brit Nagydíjnak. Ez azonban nem valósult meg, hiszen a másik pálya üzemeltetőjének pénzügyi nehézségei adódtak. 2010-re teljesen átépítették az addig megszokott versenypályát. Ekkor épült meg az Arena nevű új szakasz, a mely máig meghatározza Silverstone vonalvezetését.
Az F1-en túl
Nem csak a száguldó cirkusz látogat el évről évre Silverstoneba, hanem más versenyszériák pilótái is megfordultak már itt. 1952 és 2017 között minden évben, akár évente négy futam erejéig is versenyeztek a pályán a Brit Túraautó Bajnokság (BTCC) versenyzői. 1996-ban még DTM futamot is rendeztek Silverstoneban, amelynek első versenyét Klaus Ludvig nyert az Opel Calibrával, a második versenyt pedig Gabriele Tarquini az Alfa Romeo 155 volánja mögött….azok voltak még az igazán szép idők. 1970 és 1988 között itt rendezték az Európai Túraautó Bajnokság egy-egy futamát.
1995-től kezdődően egészen 2011-ig az FIA GT szériája is megfordult a pályán. Ugyanakkor rendeznek/rendeztek itt F2-es és F 3000-es versenyeket is. Azonban nem csak a négykerekűek, hanem a kétkerekűek is igénybe vették már versenyzésre ezt a helyszínt. A Superbike Világbajnokság 2002 és 2013 között versenyzett ezen a pályán. Illetve napjainkban is itt versenyeznek a MotoGP lovagjai.
