XXI. Egri Régijármű Találkozó és Túra
Ritkán adatik meg nekünk, a vancello.hu szerkesztőinek, hogy egy veteránjárműves találkozón résztvevőként, és nem szervezőként veszünk részt. Ebben a hónapban azonban kétszer is lehetőségem volt erre. Egerben szeptember 10-12. között rendezték meg a XXI. Egri Régijármű Találkozót és Túrát, valamint a X. Gulf Kupát a Régi Járművek Egri Egyesülete szervezésében. Szeptember az indián nyár jegyében telik, így szerencsére kiváló időjárási körülmények között zajlott a bő 130 kilométernyi túra és a vasárnapi kiállítás a Dobó téren.
Krisztián barátom pár héttel ezelőtt hívott, azzal a kérdéssel, hogy mit is csinálok szeptember 10-12. között. Mondván veterános összejövetel lesz a szülővárosomban, Egerben, ahol szeretné, ha navigálnék a túra során. Természetesen azonnal igent mondtam, nem csak azért, mert résztvevőként megyek egy autós rendezvényre, hanem azért is, mert tudtam, hogy jönnek a rég nem látott ismerősök, barátok, és természetesen a szebbnél szebb autók és motorok.
Egy kis csapattal kerekedtünk útra Dunakesziből, hogy a régi 3-as úton végigrobogva elérjük Egert és beguruljunk a szálláshelyül, illetve a másnapi rajt helyszínéül is szolgáló felsőtárkányi üdülőkomplexumba, ami még egy nagyon régi rendszerből maradt meg. A regisztrációt követően leparkoltuk az autókat és elfoglaltuk az alvóhelyül szolgáló építményt, ami stílszerűen passzolt a régi járművek korához.
Este megtörtént az eligazítás, majd a vacsorát követően elindultak a beszélgetések, a teraszon a hétvégi itiner böngészése. Az éj leszálltát követően a tábor lakói és a közel 130 jármű nyugovóra tért, leszámítva a csehszlovák szomszédokat, akik még este 10 után is húzták a Babettát. Másnap reggel korán ébredés, illetve ébresztés, amit egy benzinmotoros fűkasza segítségével tettek meg a szervezők. A reggeli tápanyagbevitelt követően mindenki felélesztette hőn szeretett autóját, vagy motorját és felsorakozott a rajthoz. Kis csapatunk is hasonlóan tett, a három Bayerische Motoren Werke gyártmányú automobil és az Automobilwerks Eisenach üzeméből kigördülő kelet-német csoda, azaz egy Wartburg 312 típusú személyautó társaságában megkezdtük a túrát, amely az egész szombati napot kitöltötte.
Az első célállomásunk Bükkzsérc volt, ahová erdei utakon keresztül jutottunk el. A szeptemberi napsugarak a délelőtti órákban a fák lombkoronái között áthatolva ragyogták be utunk. Ez még éppen az az időszak, amikor a élettel teli zöld színből a levelek átfordulnak az ősz színeibe. Igazi, kellemes autózós/motorozós idő volt.
Érdekes, színes autók kavalkádja.
Bükkzsércről a szomszédos Borsod megyébe vezetett a túra útvonala, ahol a célunk Bogács elérése volt. Újabb feladat, amelynek részeként megszámoltam a babamúzeumban található összes babát, mind a 152 darabot. Bogácsot elhagyva utunk Noszvajon át ismételten Egerbe vezetett, hogy Felnémet felől elhagyva a várost, célba vegyük Szilvásváradot. Kis konvojunk nyugodt tempóban szelte a kanyargós utakat, elöl a 2002 Baur, mögöttük mi mentünk az E28-ban, minket pedig egy igazán különleges BMW 700-as és a jó öreg Varjú követett.
A szilvásváradi Lipicai Éttermnél az ebéd előtt még újabb feladat várt a résztvevőkre, aminek az első része még könnyedén is ment, hiszen zömében F1-es és Le Mans-i kérdésekre keresték a választ a rendezvényt támogató Gulf kollégái. A második feladat már jóval több kihívást jelentett, célba kellett lőni egy íj és egy pár tapadókorongos nyílvessző segítségével. Bevallom őszintén, hogy a szőke leányzó annyira elvette a figyelmem, hogy egyszer nem találtam el a táblát. De szerintem ezzel voltak így egy páran.
Mi az, ami nyugaton nedves, de keleten száraz? Nos, a válasz a Balaton. Úgyhogy ebéd után a mezőny a Balaton irányába eredt, persze nem a tóhoz ugrottunk le, hanem a Heves megyében található ugyanezen nevű kistelepülésre. Itt a mézzel és a méhészettel kapcsolatos tudását kellett mindenkinek tesztelnie.
A balatoni kiruccanás után következett az egykori bányásztelepülés, Egercsehi. Az odavezető szerpentinen egy kicsit meghajtottuk sorhatos paripánkat, és leteszteltük az újonnan alákerült futóművet is. Csehiben egy kis múzeumban lehetett megismerni a helyi szénbányászat történetét, majd az erősebbek bizonyíthatták rátermettségüket a csilletolásban. Ekkor már túl voltunk a túra háromnegyed részén, az itinerben lapozva az utolsó állomás következett, visszatértünk Obentárkániba….akarom mondani Felsőtárkányba. A délután baráti beszélgetésekkel zajlott, a téma természetesen az autók és motorok körül forgott. Ki, mit épít, vett, szerzett be, bújtat a barátnő/feleség/anyós elől. Megtudtam például azt, hogy hogyan lehetett sportdobot szerezni egy 850-es Fiatra, úgy hogy azt az asszony ne tudja meg, vagy legalábbis ne azonnal derüljön ki a turpisság. Illetve a szakavatottak elárulták azt is, hogy egy jól összerakott Citroën kacsa motorja esetében az teljesen normális, ha az egyik oldalnak szelephangja van, majd a téma a Bugatti Royale-re terelődött, amit én igazán a magaménak éreztem.
Az este vacsorával és egy kis ünnepléssel telt. A X. Gulf Kupa tiszteletére óriási torta, majd pedig a tombolahúzás következett. Én szert tettem egy szakácskönyvre, aminek még lehet hasznát fogom venni. A fődíj nyertese egy Singer típusú varrógéppel lehetett gazdagabb, aminek bizonyára talált egy jó négyzetméternyi helyet a garázsában. Az est további része ezután már a buliról és a további sztorizgatásokról szólt.
A csapat éjfél után azért már elcsendesedett. Másnap következett az egri kiállítás a Dobó téren, ahová a várost tarkító lezárások miatt kicsit városnézős úton jutottunk el. Azonban az árnyékos kis utca közepére behúzott kávéházi asztalok köré gyűlve a különféle formában elkészített fekete nedű minden kis kellemetlenséget feledtetett.
A magam részéről egy kellemes benzingőzös hétvégét tudhatok magam mögött. Krisztiánnak köszönöm az invitálást, a szervezőknek a rendezvényt. Én a magam részéről pár új baráttal lettem gazdagabb, és sikerült megismernem egy-két igazán különleges jármű tulajdonosát, akikkel és az autóikkal még biztosan találkozni fogtok magazinunk oldalain.
