Ó, igen, az ezredforduló környéke! Hát volt annál csodálatosabb? Megannyi újdonság, reményteli fejlődés és az új évezredbe átlépés okozta izgalom! Igen, akkoriban még a TV-shopban is mindent kétezernek hívtak… Azok az autók, amik ebben a korszakban születtek, még itt vannak velünk az utcán, ám hamarosan youngtimer korba lépnek és elkezdenek eltűnni. Rájuk szeretnénk felhívni a figyelmet az YT2K (a korabeli Y2K-pánik és a Youngtimer rövidítéséből jött létre a rovat címe) rovatunk segítségével.
1997-ben a Ford szalonokban az autó méretű autók közül (azért sem írom le, hogy „C” szegmens, mert az száraz. Erre beírom zárójelben, basszus…) az Escortot lehetett megvásárolni. Most próbáld meg elővenni az akkori éned és úgy nézd: vállalható, normális autó volt. Itthon, Magyarországon meg fullextrásnak számított, hiszen a buszmegállóban várakozva, 45 Ladát számoltam meg,szóval nyüzsögtek még a KGST extráktól mentes produktumai.
Ám a Ford vezetősége nem így látta a dolgokat, meg a piac szerencsésebbik fele sem. Nekik az Escort egy elavult termék volt, amit le kellett váltani, mert minden tekintetben alulmaradt a riválisoktól. Ráadásul a minőséggel és a megbízhatósággal is akadtak problémáik, így olyan utódra volt szükség, ami nagyot szól a piacon. Német és brit mérnökeiket bezárták egy nyirkos pincébe, és kenyéren-vízen élve addig tartották őket rabláncon, amíg meg nem tervezték a minden tekintetben kiváló utódmodellt. Na jó, nem egészen így történt.
Szóval valóban összefogtak a németek és az angolok, aztán nekiláttak a tervezésnek, de komfortos körülmények között, nem egy hintázó tíz Wattos izzó alatt egy pincében. A projektet Richard Parry-Jones vezette. A feladat adott volt: egy vonzó megjelenésű, élvezetesen vezethető, előremutató tervezésű autóra volt szükségük, hogy az eladások ismét emelkedjenek.
Richard Parry-Jones A Ford fejlesztési részlegének főmérnöke Észak-Wales-ben született, bányász családba. Az autózás akkor ragadta magával, amikor gyerekként a közelükben elhaladó RAC Rallye-t megnézte. Egyetemi hallgatóként, 1969-ben csatlakozott a Ford mérnökcsapatához, majd karrierje tudásának, és kommunikációs készségeinek köszönhetően egyre magasabbra ívelt. Egyik legfontosabb munkája a Ford Mondeo volt 1993-ban, e modell sikerének köszönhetően bízták meg a Focus tervezésének vezetésével is.
50 méteres teszt Talán elárul valamit a hozzáállásáról az, hogy azt mondta mérnökeinek, hajtsanak az adott autóval nagyon lassan, 50 méteren keresztül, mert nem nagy sebességnél, hanem ilyenkor érzékelnek többet az adott járgány tulajdonságairól. Szeretek az okosabbra hallgatni, bizony Isten, a legközelebbi tesztautónál magam is kipróbálom!</p> Parry-Jones már nincs közöttünk. 2021 áprilisában, farmján érte a halál.
Forma
A formai előtanulmányokat az akkoriban a Ford által tolt New Edge jegyében készítette egy teljes tervezőcsapat, alapmintaként a Ka és a Mondeo szolgált. A tervezők vért izzadva próbáltak valami igazán friss formát összehozni, mintául a Mazda 323F sportosan fiatalos megjelenése volt példaként állítva eléjük, főként a hátsó traktusát tekintve. Képzeletbeli zárójelben jegyezném meg, hogy a 323F formáját egykori Porsche-tervezők készítették. Parry-Jones azt is meghatározta, hogy az autó belső tere legyen tágasabb széltében és a magasságot tekintve is. Ezzel feladta a leckét a skiccek készítőinek, hiszen egy magas autót kellett alacsonynak láttatniuk úgy, hogy közben még friss és fiatalos is legyen a végeredmény.
„A trendek a sportos stílusú családi autók irányába mutattak, ebben kellett valami kiemelkedőt készítenünk. Minden héten bementem a stúdióba, de semmi kiemelkedő vázlatot nem találtam. Félő volt, hogy kifutunk az időből, amikor az egyik tervező egy olyan vázlatot készített, amiben a hátsó lámpát felülre helyezte és vonalait keverte az ablakok éles vonalaival. újnak és dinamikusnak hatott. Megtalálta a módját, hogy ne tűnjön magasnak, ez nagyszerű!” – emlékezett vissza a forma születésére Parry-Jones.
Műszaki tartalom
„Tudtam, hogy olyan autóra van szükség, amit élvezetes vezetni. Ehhez a jó motorok mellett remek futóműre is szükség volt. Ragaszkodtam a hátsó futómű lengőkaros kialakításához, ami rengeteget hozzátesz a vezetési élményhez. Ez 50 Dollárral megdobta az autó gyártási költségeit darabonként, így nehéz volt meggyőznöm a vezetőséget. Ez egy reklám, ami nem azonnal térül meg. A vásárló elmeséli mindenkinek, hogy milyen jó a futómű, aminek köszönhetően újabb vásárlók érkeznek. Nevezzük ezt befektetésnek.” – fejtette ki Parry-Jones.
Végül annyira új modellt alkottak, hogy típusnévből is újat választottak az Escort-utódnak. Megszületett a Ford Focus.
Már nem emlékszem pontosan, de nagyjából 1997 decemberében hozhatta haza édesanyám azt a fekete-fehérben nyomtatott lapot a Ford gyárból, ahol dolgozott, és ahol diákként én is végigdolgoztam a nyarakat. Egy három- és egy ötajtós éles vonalú, eszméletlenül modern autó képei voltak a lapon. Ez lesz az Escort helyett, Focus lesz a neve! – újságolta.
Focus? Morzsolgattam a nevet a fogaim között, miközben a szuperjó formájú hátsó lámpákat nézegettem. Érdekes névnek találtam, akkoriban volt egy hasonló nevű új TV-műsor is. Mindenesetre szerelem volt első látásra, azóta is úgy tekintek rá, mint akkor, 16 évesen.
Akadt még egy kis perlekedés is a típusnév miatt – egy német magazin csinált magának így reklámot. A vihar végül elcsitult, és 1998 márciusában, Genfben megtörtént a hivatalos bemutató. Ettől fogva a még a csapból is a Focus folyt, bármelyik konkurens mellé állítva annyira újnak és jónak hatott.
A belső tér formája volt inkább megosztó, de Richard Parry-Jones utólag azt mondta erről, hogy ha nem költ darabonként 50 dollcsit a hátsó lengőkarokra, akkor az is mindenkinek tetszett volna. A hamutartót sokan emlegetik, hogy milyen közel került a kormányhoz, de ha beteszek ide egy fotót az egyik tervezőről, Claude Lobo-ról, mindenkinek kitisztul a kép:
Nekem személy szerint tetszik a belseje is. Na igen, annak a generációnak vagyok a tagja, akiknek a Focus nem csupán egy fiatalos családi kocsi, hanem a mai napig valahányszor meglátok egyet, egy név és egy rövidítés jut róla eszembe: Colin McRae és WRC. Nevezzetek bolondnak, de ez a reflex a Colin McRae Rally 2.0 nevű játéknak (amivel a mai napig játszom néha, a megjelenése óta) és a rallye VB-nek köszönhető. Bár az első Focus soha nem lett világbajnok a rallye-ban, számomra mindig az lesz. Mondhatjuk, hogy nemcsak a tervezők, hanem a marketingesek is kiválóan végezték a munkájukat.
Korabeli sajtó
A lelkesedés nemcsak rajtam, de a korabeli sajtón is érzékelhető volt.
„ Lenyűgöző a könnyű beszállás az alacsony küszöbnek és a nagy, ámde könnyű ajtóknak köszönhetően. Az utastér nagyon tágas, különösen a hátsó utasok tágas láb- és fejtere volt ismeretlen eddig ebben a szegmensben. A Golf ismét fájdalmas pontokat veszít ebből a szempontból. Még a Renault Megane (a Scénic-re, az 1997-es Év Autója győztesre utalt az író)is gyengébb a Focus mellé állítva.”
„A Ford tesztpályáján tett tesztvezetés során a Focus megmutatja nagyszerű képességeit, tűéles és pontos a kormányzás az autó helyzetétől függetlenül, csendes futású az úthibákon. A Focus kategóriaelsővé emelkedett ezen a területen, megelőzve a régóta vezető Peugeot 306-ot és az új Opel Astrát.”
„Hosszú évek óta várunk egy tökéletes családi autóra. Minden alkalommal csalódtunk, mert túl sok a kompromisszum az ilyen típusú autókban. A költségvetés rengeteg korlátot szab. A stílus egy másik dolog, mivel mindenki a komfortzónában akar játszani. Nagyon csodálom Ford elszántságát és bátorságát, amelyet ebben a projektben tanúsított. A Mondeo-hoz hasonlóan a cég rengeteg pénzt költött a Focusra, hogy a stílus, az irányíthatóság, a motorok, a kifinomultság, a kényelem, vagyis minden téren a legjobb legyen. Sikerült. Kívánjuk, hogy a Focus olyan sikeres legyen a piacon, mint ahogy azt a Ford tervezte.”
A Focus végül 1999-ben az év autója lett Európában (második: Opel Astra, harmadik: Peugeot 206 – róla ugyanebben a rovatban olvashattok majd), majd 2000-ben Észak-Amerikában is. Az Újvilágban 1999 októberében indult a forgalmazása, még könnyebb kormányzással és kissé lágyabb futóművel.
A Focusból világsiker lett, megérte Richard Parry-Jones-nak elkölteni rá a Ford 3 milliárd dollárját. „Családi autót nehezebb tervezni, mint sportkocsit.” – mondta. Neki és csapatának sikerült maradandót alkotnia.
2022 márciusában már 24 éve lesz, hogy bemutatták a típust, közeledik a magazinunk szempontjából is fontos youngtimer-kor. Akinek megkíméltebb, vagy érdekesebb példány van a birtokában, annak a helyében lassan elkezdenék vigyázni a gépre. Most még sokan felkacagnak ezen, de a Focus most éppen Pannonia-szindrómás, ahogy mondani szoktam. Minden bokorban akad egy, fillérekért, mint annak idején a magyar motorból. Aztán egy pillanat alatt eltűnnek, a maradékért pedig marakodnak majd azok, akikben felébredt az ezredFORDulós nosztlagia.
Források: carmagazine.co.uk; Ford Motor Company; netcarshow.com; favcars.com