Nyirkos őszi reggel van, a ködfátyolon át halványan pislognak a napsugarak. Szombat van, ma elég némileg lazábban öltözni, egy chino nadrág, hozzá egy sportzakó, szigorúan kék színben, egy laza ing. Nyakkendő nem kell. Kimegyek a garázsba, a fények szépen csillannak meg a szedán kék testén, gombnyomásra nyílik a központi zár, beülök a bézs bórülésbe, majd elforgatom a gyújtáskulcsot. Ércesen felmordul a V6, hagyom, hogy bemelegedjen, nem sietek sehova. Kinyitom a kesztyűtartót, benne a kedvenc bézs színű autós kézrevalóm. Közben a kezembe akad a kis piros könyv. Nem, nekem még nem a telefonon fut egy applikáción, én még a klasszikus dolgokban hiszek.
Az a bizonyos piros könyv, benne térképek és ajánlások hotelekről és éttermekről. Már bő 120 éves múltra tekint vissza. Eredetileg autósoknak készült, de mára már inkább ikon, a csillagok és a szimbólumrendszere a minőség fokjelzője. Egykoron vélhetően a legtöbb autós táskában, vagy a kesztyűtartóban ott lapult a Michelin Guide. De honnan is indult, hogy jön a képbe a gumigyártó, mi az a Michelin-csillag, és hol tart ma ez az egész? Ennek jártunk utána.
A Michelin Guide, avagy a kis piros útikönyv története egészen 1889-ig nyúlik vissza. Ekkor találta ki a Michelin testvérpár, André és Édouard a cserélhető gumiabroncsot. Akkoriban még az autóipar éppen csak bontogatta a szárnyait, de a francia fivérek remek üzleti lehetőséget láttak a motorizációban. Az volt az ötletük, hogy kiadnak egy olyan útikalauzt, amely Franciaország térképén jelöli a gumiszervizeket, a műhelyeket, a benzinkutakat, és ami a legfőbb, a megfáradt utazóknak a legjobb éttermeket és szálláshelyeket.
A Michelin-fivérek ezzel arra kívánták ösztönözni az embereket, hogy egyre többen üljenek autóba és olykor egy-egy jó étterem miatt térjenek le a megszokott útról. Ezzel azt kívánták elérni, hogy az általuk gyártott abroncsok minél többet fussanak, ebből fakadóan minél hamarabb cseréljék őket. Egyszerűen zseniális marketing fogás.
Az első Michelin Guide 1900-ban jelent meg és húsz évig teljesen ingyenesen lehetett hozzájutni. Az anekdoták szerint egyszer André Michelin az egyik gumiszervizbe betérve látta, hogy a vörös borítós könyvekkel a munkapadot támasztották meg. Ezen aztán megsértődött és úgy gondolta, hogy az ember csak azt becsüli, amiért fizet, ezért 1920-tól kezdődően pénzért kezdték árulni a kis könyvet, amelyben szerepelni már akkor óriási presztízs volt.
Az 1926-ban bevezetett a Michelin-csillagok az évtizedek során egyre nagyobb hatást gyakoroltak az éttermekre. Amelyik restaurant csillagot kapott, az bizony azt jelentette, hogy a legjobbak közül való. Ennek apropóján a Michelin alapítói egy olyan csapatot verbuváltak, akiknek máig az a feladata, hogy teljesen inkognitóban teszteljék a különféle éttermeket és írják meg ajánlásaikat az aktuális útikalauzba. Ma már ezt szerte a világon teszik, évente hozzávetőlegesen 250 éttermet és szállodát keresnek fel.
A csillagok bűvöletében Ahogy az autóiparban is kiemelt szerepe van a csillagoknak, gondoljunk csak egy bizonyos német autómárkára, vagy a töréstesztekre, úgy ma már a Michelin-nek köszönhetően a gasztronómiában is a legmagasabb minősítést jelentik. A piros borítós útikalauzba bekerülő éttermeket a 2-3 soros ajánló mellett csillagokkal is értékelik. Nulla és három közötti csillagszámmal értékelik a gasztronómiai szentélyeket a szellemként feltűnő értékelők. Öt fő szempont alapján értékelik a meglátogatott helyeket: az alkalmazott alapanyagok minősége, az ízvilág és a főzési technológia, a chéf konyhastílusa, az ár-érték arány, valamint a látogatás összhangja. A csillagok száma az alábbiakat jelenti: 1 csillag – kiváló fogások, kellemes kitérő 2 csillag – kitűnő étterem, megéri a hosszabb kitérőt 3 csillag – kivételes helyek, amelyek önálló utazást is megérnek Amelyik étterem bekerül a könyvbe, arra bizony odafigyel a szakma és a közönség is, onnantól pedig nem akármilyen nyomás nehezedik az étteremre és a konyhafőnökre. Ami érdekesség, hogy a csillagokat el is lehet veszíteni, de ennek okáról soha nem adnak információt. Az éttermek stílusát, a szervírozást és a kiszolgálás minőségét kanalakkal és villákkal jelölik. A hoteleket házikószimbólumok rendszerében értékelik.
A Michelin útikalauzban fennállása óta már a világ három kontinensén több mint 40 ország 30 ezer intézményét értékelték. Hazai vonatkozása is van a vörös könyvnek, immáron kilenc étterem Michelin-csillagos, és szerencsére nem csak pestiek, valamint egyre több vidéki hely is kap ajánlást. Ha legközelebb meghalljátok azt, hogy Michelin-csillag, vagy útikalauz, akkor jusson eszetekbe, hogy ezt is az autózásnak köszönhetjük.
Képek, forrás: guide.michelin.com
A cikk elkészítése kb. 5 órát vett igénybe.
