Az autóversenyzők közül csak a legkiválóbbak kerülnek be a hírességek csarnokába, de közülük is csak egy néhányuknak adataik meg, hogy a nevüket egy-egy autó viselje, vagy épp az adott márka személyre szabott járgányt készítsen nekik. Ezen kiválóságok közé tartozik az olasz felmenőkkel rendelkező német pilóta, a híres „esőmester” Otto Wilheilm Rudolf Caracciola, akinek az 1930-as években a Mercedes-Benz készített egy egyedi autót, amelyet évtizedekig rejtegettek egy lepukkant kaliforniai Porsche-bontóban. Ám mielőtt ezen cikkünk főhőséről esne szó, előtte a másik hős, Rudi életrajzára is vessünk egy pillantást. Tartsatok velünk az autóversenyzés hőskorába, ahol tényleg hős volt, aki túlélt egy versenyt.
Caracciola igazi kékvérű autóversenyző volt, akinek nem csak pénze, de a tehetsége is megvolt ahhoz, hogy a legjobbak között álljon a rajtrácsra. Ősei Nápolyból származtak, és a 30 éves háború idején vándoroltak a Rajna-vidékére. Ott Bartolomeo Caracciolo herceg az Ehrenbreitstein erőd parancsnoka volt. Rudolf Caracciola a német Hotel Fürstenberg szálloda vezetőinek, Maximiliannak és Mathildenak a negyedik gyermeke volt, 1901. január 30-án született Remagen városában. Már igazán ifjú korában érdeklődni kezdett az autók iránt, 14 évesen döntötte el, hogy autóversenyző lesz. A jogosítvány már 18 éves kora előtt megszerezte, az első világégés idején egy korai Mercedest vezetett. A versenyzés világába már az 1920-as évek elején belekóstolt a Fafnir autógyár színeiben. Autóversenyzői pályafutásában jelentős áttörés 1926-ban következett be, amikor is megnyerte az első Német Nagydíjat ráadásul szakadó esőben, rendkívül nehéz körülmények között egy régebbi Mercedes autóval. 1931-ig a Mercedes-Benz színeiben versenyzett különféle nagydíjakon és hegyi versenyeken. 1932-ben az Alfa Romeo csapatába került, mivel ’31-ben a nehéz gazdasági körülmények miatt a Mercedes úgy döntött, hogy felhagy a versenyzéssel. Egy évvel később már ismét a német márka autóival állt rajthoz, az első Európa-bajnoki címét 1935-ben nyerte meg.
Ebből adódóan Rudi úgy döntött, hogy rendel magának egy utcai sportautót a Mercedestől, méghozzá az akkor csúcsmodell, az 500K típusból, gyári kódnevén a W29, amelyet a német márka csak 1934 és 1936 között készített. Caracciola természetesen egyedileg specifikálta az autót, így a kétajtós kupé több ponton is eltért a többi 11 kupétól. Összesen egyébként 342 példány készült ebből a csillagos autóból, szóval a gyűjtök körében igen keresett és méregdrága típusról van szó.
De miben is különbözik ez az autó a többi társától? A szélvédő és ebből adódóan a tetővonal magasabb, ugyanis Caracciola egy magas ember volt, ezért valahogyan el kellett férnie az autóban. Ez a módosítás alapvetően egyáltalán nem rontott az autó formatervén, amely továbbra is kecses és elegáns maradt. A hosszú géptető – amely a sornyolcas motor rejtette – a kétfős utaskabinban folytatódik. Az első sárvédőket nem csúfította el pótkerék, mint ami ekkoriban szokás volt, ezt ugyanis az autó hátulján helyezték el. Az egész autó az erőt és a gyorsaságot sugallja. Nyilvánvalóan a Mercedesnek is fontos volt, hogy az akkoriban már ismert és sikeres pilótája olyan autóval járjon, amelyben azonnal felismerik.
Az autó dokumentumai között megtalálható a rendelési specifikációja, amelyen egyértelműen megjelölték, hogy az átvevője Rudolf Caracciola, aki egy párizsi szalonon keresztül kapta meg az egyedi példányt. Akkoriban még a márka reklámjában is feltűnt ez az autó, egy fotón ráadásul együtt látható Caracciola és Alfred Neubauer, a gyár gran prix csapatának vezetője Bremerhaven-ben, mielőtt elindultak volna az USA-ba, a Vanderbilt kupáért.
A különleges autót Caracciola egészen az 1930-as évek végéig használta, majd a párizsi kereskedő segítségével eladta. Az új tulajdonosa az akkori olasz külügyminiszter, Galeazzo Ciano lett. Ekkor cserélték le az autó hátsó sárvédőjén lévő országazonosítót D-ről I-re, bár ez sehol sincs dokumentálva. Innen egy kicsit zavaros a kompresszoros sportautó története, állítólag Etiópiában rejtegették nyomorúságos körülmények között. Legalábbis ezt mesélte az autó egykori egyik restaurátorának a fia még 2012-ben a Car & Driver magazinnak. Bárhogy is alakult ekkor az autó sorsa, annyi biztos, hogy az 1960-as évek elején Dr. Milton Roth, egy Long Beach-en praktizáló fogorvos tulajdonába került, akit nem mellesleg az egyik ismert „Bugattisti”-ként, azaz Bugatti gyűjtő volt. 1963 őszén a doki meghalt és ezután az egyedi Mercedes többször gazdát cserélt Kaliforniában.
Ekkor került az egyik prominens Mercedes rajongóhoz, Matthew L. „Bill” Post-hoz, aki akkoriban Bud Cohn-nal együtt szervezte a környék legismertebb autós szépségversenyét, a Le Cercle Concours-t. Post az autót Dale Hanson, autórestaurátorhoz vitette, aki 16 hónapig dolgozott az autón. Többek között visszaállították az eredeti gesztenyebarna fényezést és az ehhez passzoló bőrüléseket is. Az újjászületett járgányt legelőször az 1966-os Pebble Beach-i autós pikniken mutatták be. Kategóriájában a második helyezést szerezte meg, csak Bill Harrah Bugatti Type 41 ‘Royale’ autója előzte meg, amely egyben a „Best of Show” díjat is bezsebelte. Ezután 13 évig rendszeres résztvevője volt a nyugati-parti rendezvényeknek.
Caracciola Mercedesének története ezután úgy folytatódott, hogy valamikor 1973 folyamán Post eladta egy mexikóinak, bizonyos Axel Wars-nak, aki nagy teljesítményű és egyedi autókat gyűjtött. A következő tulajdonosa egy filmproducer és alkalmi gyűjtő, James W. Packer volt, aki 1977-ben ismételten elvitte Pebble Beach-re, ahol a kategória elsőségét szerezte meg az autóval. A következő és egyben az ismert legutolsó adásvételre 1979-ben került sor. Ekkor jött a Porsche-bontós Rudi Klein, aki Packer-től megvette az autót. Akkoriban nagyon sok sztori keringett az adásvétel és az autó körül, állítólag egy Mercedes rendezvényen meghibásodott az autó, és Rudi ekkor állította le a végső helyére, ahol bő 40 évig várt a boldogabb időkre. Ez természetesen nem igaz, Rudi fia, Jason elmondta, hogy igazából ezzel az autóval is az történt, mint az apja legtöbb járgányával. Megvette, használta egy kicsit, játszott velük egy kicsit, majd elrakta őket. Ennyi, ezt történt ezzel az egyedi géppel is. Hiába volt egy ismert autóversenyző egyedi sportautója, mégis egy hozzá méltatlan bádog fészerben porosodott egy Porsche-bontó közepén.
Persze, aki ismerte Rudit, vagy hallott arról, hogy miféle autók vannak a gyűjteményében, azok megpróbáltak a közelébe férkőzni, ajánlatot tenni egy-két darabra, vagy éppen fotókat készíteni. Azonban ezeket Rudi, majd a 2001-es halálát követően az özvegye és a fia is remekül elhárította. Még az olyan ismert amerikai magazinoknak sem sikerült az autók közelébe férkőznie, mint a Vanity Fair. Most azonban, hogy felszámolják a telepet és a gyűjteményt, így az RM Sotheby’s aukciója miatt végre újból felfedték a Caracciola Mercedes 500K Special Coupéját.
Az autó meglehetősen egyben van. Dale Hanson fényezése immáron 60 éves az egyébként 89 éves autón. Itt-ott már matt, karcos a dukkózás, mint ahogyan a krómozáson is meglátszik az idő. Viszont a beltér mintha új lenne. Ez talán annyira nem is meglepő, hiszen a bőrbelső szinte új volt, amikor az autót végleg leállították. A hétvégén a Sotheby’s aukcióján bő 4 millió dollárért kelt el az autótörténelem egy darabja, amelynek most lehetősége lesz a régi fényében ragyogni, hogy akár újból ott lehessen a Monterey Car Week-en, vagy más hasonló nívós autós piknik zöld gyepén.
Forrás, képek: RM Sotheby’s
