187 cm vagyok, és az abszolút kedvenc autóm az 500-as Fiat. Az évek során sok autót vezettem, vagy csak utaztam benne, és ugyan szeretem a kényelmes nagy hajókat is (az Impala vezetése például letaglózott, nem is találtam a helyem pár napig) – jó az, amikor nem ér össze a két elöl ülő válla – de a szívem végül mégis mindig a kisebb gépek felé húz.
Álomkép.
Párás tekintettel gondolok Rudi barátom kis Polskijára, amit egyébként először vezettem, miután megkaptam a jogosítványomat. Ezzel az autóval meglehetősen sokat utaztam, és azzal sem volt bajom, hogy úgy kellett kihajtogatni magam belőle, mikor egyszer a hátsó ülésre kellett ülnöm.
.jpg)
Indokolt lenne a bukósisak használata.
Szeretem a Trabantok puritánságát, nem fakadok sírva, ha nincs klíma (dugóban-hőségben átkoztam már magam ezért), vagy csak kézzel kurblizható le az ablak, ahogyan azt a régi kisautókban megszokhattuk.
Kedvelem a régi Minit, Honda Jazz-t, de ha a náluknál egy számmal nagyobb autókat figyelembe veszem, kezdetektől fogva szimpatikus a Renault 5, a VW Bogár, vagy az Opel Corsa A (jó, ebből a GSI, nem a mezei változat).
Ha nem csak a szív, hanem az ész is jelen van a döntésnél, akkor már én is a VW Golf-Opel Astra-Ford Focus méretű autókat látom élhetőnek, de ezzel máris elkanyarodtam a témától.
.jpg)
A ponyvatető hasznos is lehet, nem csak élvezetes.
Az évek során azt figyeltem meg, hogy alacsonyabb, vagy vékonyabb ismerőseim közül többen is nagy autóra vágynak, vagy azt is vesznek, míg a magasabb, vagy testesebb ismerősök között szintén gyakran fordul elő az, hogy egy kisebb gépben érzik, vagy éreznék jól magukat. Lehet, hogy alaptalan képzelgés az egész, de magamból, és a környezetemből kiindulva elképzelhetőnek tartom, hogy a szélességünk-magasságunk és a számunkra ideálisnak gondolt autónk méretei között fordított arányosság áll fenn.
.jpg)
Kinek mi a kisautó?
A képet tovább árnyalja, hogy az álomautók gyakran egzotikus sportkocsik, vagy böszme nagy BMW-k, így nehéz pontos képet kapni a témáról, amikor erre rákérdezek. Most viszont itt a lehetőség arra, hogy valamelyest tisztuljon a kép, várom a véleményeket, tapasztalatokat ezzel kapcsolatban!
Képek: flickr.com; cl.jroo.me; picshag.com; iseeahappyface.com
190 centi magasként tökéletesen kényelmes az E30-as BMW, ha hátratolom az ülést, viszont akkor a mögöttem lévő lábtér jelentősen lecsökken.. Tervben van később majd egy E39, mert abban ha négyen/öten utazunk, az is tökéletesen kényelmes mindenkinek, csak hát ugye $$$.
Szerintem aki kicsi az szereti érezni a nagy autóban hogy ott ő a király, a nagydarab pedig élvezi hogy a kis autóban ügyesen tud manőverezni, befér mindenhová, végre nem elefánt a porcelénboltban 🙂
@a_tom: A Te hipotézisedben és Vancelloéban is ráció.
De nekem is van egy elképzelésem:-)
merthogy én is agyaltam a már a „problémán”.
A Kispolszki is nagy kedvencem, de valamiért a Volga 2410 volt a „normális”.
Persze ez igaz a mai megfelelőkre is, pl. Panda/Volvo S80
Én magam kifejezetten vékony vagyok s a 170 centim ellenére viszonylag közel húzott üléssel és viszonylag meredek háttámlával kényelmes nekem az üléspozíció. S nálam itt van a kutya elásva!
Mivel viszonylag közel/felegyenesedve ülök, ezért nincs térélményem egy keskenyebb autóban /A fejét magasság nekem nem számít/, ezt kompenzálja a pár centi plusz szélesség.
Aki meg termetesebb, az meg koppanásig hátratolja az ülést, hátradönti a háttámlát – pszichésen elfér még a kisfityóban is.
Told csak az ideálistól jóval hátrébb az ülésed, döntsd hanyat a háttámládat; ugye mekkora autód van!?