Éppen ma 102 éve, 1913. április 27-én született Giuseppe Busso, az Alfa Romeo és a Ferrari egyik meghatározó motortervezője. Hogy mennyivel volna szegényebb a világ az ő munkássága nélkül? Alább kiderül!
Busso vezetésével fejlesztették a négyhengeres motorokat is.
Busso az olasz autóipar egyik fellegvárában, Torinóban született, és ipari tervezőként helyezkedett el 1939-ben az Alfa Romeo-nál, némi repüléstechnikai és mozdonyfejlesztési kitérő után. Feladata kezdetben a versenyautók motorjainak fejlesztése volt.
Alfa Romeo 33 Stradale. V8-as motor hajtotta.
1946-ban már elismert szakemberként ajánlotta be Ferrarinál a másik híres tervező, Gioacchino Colombo, így technikai igazgatóként egy rövid időre átigazolt a lovacskás csapathoz.
Munkatársával – a Fiat dupla vezérműtengelyes motorját később megtervező Aurelio Lampredivel – a Ferrari V12-es, másfél literes Colombo-motorján dolgoztak.
1948-ban aztán ismét az Alfa Romeo alkalmazásába került, természetesen a tervezési osztály élére. Ettől kezdve a Rudolf Hruska (Ferdinand Porsche egykori alkalmazottja – lám, mennyi nagy név egy történetben) által tervezett Alfa-boxeren kívül minden Alfa Romeo fejlesztés a nevéhez köthető a hetvenes évek végéig.
Neki köszönhetünk olyan legendás gépeket, mint a Tipo 33, a TZ, vagy a GTA. Egyik nagy dobása a Giuliában bemutatkozó 1.3-as, négyhengeres motor volt, aminek szellemisége évtizedekig meghatározó eleme volt az Alfa-érzésnek.
Kariék GTV-je is Busso V6-os motorral száguld(ott).
A legnagyobb műve azonban nem ez az amúgy nagyszerű motor, hanem az Alfa 6-hoz és a GTV-hez tervezett V6-os volt, amit 1979-ben ismert meg a nagyvilág. A mai napig Busso V6-ként emlegetett Alfa-szív első változata 60º-os hengerszögű, 2492 cm3-es és 156 LE-s volt, később 2000, 2800, 3000 és 3200 cm3-es, hengerenként kettő, majd később négyszelepes változatai is készültek.
BUSSO V6.
A Busso V6-ok rengeteg típust kiszolgáltak az Alfa Romeo 75-től a Lancia Thesisen keresztül a Fiat Cromáig, és aki egyszer „Bussózott”, az soha nem felejti el az a menetteljesítményt és muzsikát, amit ez a legendás motor nyújtani képes.
Giuseppe Busso és felesége, természetesen egy Alfával.
1977-ben Giuseppe Busso ugyan nyugdíjba vonult, de az általa tervezett V6-os motor 2005 végéig gyártásban maradt. Szó szerint együtt élt-halt a motorjaival: a gyártás leállítása után három nappal, 2006 január 3-án távozott az élők sorából, de neve és az általa létrehozott motor hírneve örökké halhatatlan lesz.
BUSSO V6 MOZGÓKÉPEN