Chip Foose története

Mivel igen gyakran szerepelnek az általa készített autók a tv-ben, és biztosan rajtam kívül is sokakat érdekel, hogyan is kezdte, így megkértem phoboss barátomat, hogy fordítsa le nekem Chip Foose életrajzát. Igyekeztem szépen rendbeszedni a nyersfordítást, remélem sikerült! Phobossnak pedig ezúton is köszönöm!

Viszonylag rövid idő alatt nagyívű pályát futott be, és sokmindent elért. Kaliforniában, Santa Barbarában született és nőtt fel, az autóépítéshez való tehetsége már gyerekkorában megmutatkozott. Először az apjának dolgozott, tervezőként. Chip már 12 éves korában 5 éves tapasztalattal rendelkezett, és le is festette élete első autóját, egy Porsche 356-ot.

Ezen korai éveiben egy találkozó Alex Tremulussal, a „Tucker” tervezőjével motiválta arra, hogy jelentkezzen az Art Centerbe, ahol autótervezőként végzett, 1990-ben.

Chip karrierje elképesztő: 1986-ban tervező és gyártó alkalmazott volt az Asha Corporation-nél, ahol 1989-ben tervezési igazgató lett, emellett a Stehnberger Designnak is dolgozott, színes terveket és illusztrációkat rajzolva. A Baker Sportronicsnál is dolgozott, mint gyártó és főtervező.

Természetesen apjával is folytatta a munkát, utcai hot rodokat, egyedi építésű autókat tervezve, amiket pl. a Szárnyas Fejvadász, a Robotzsaru, vagy a Tolvajtempó (a híres-neves Eleanor) című filmekben láthattunk.

1990. novemberében barátságot kötött Boyd Coddingtonnal, majd 1993-tól neki dolgozott. Előbb vezérigazgatója, majd elnöke lett Boyd cégének.

Néhány ismertebb, Chip nevéhez fűződő modell: Roadster, Sportstar, Boydster 1 és 2, Boyd Air.

Ez a történet azonban 1998-ban véget ért. Ekkor alapították feleségével, Lynne-l a kaliforniai Huntington Beachen új cégüket, a Foose Design-t, mely autóépítéssel, tervezéssel és alkatrészgyártással foglalkozik. Megrendelőik többnyire magánszemélyek, valamint film és autógyárak.

1997-ben Chip bekerült a Hot Rod legnagyobbjai közé, a Peterson Publishing 50. születésnapján, amit Las Vegasban a SEMA-n (különleges autófelszerelések piaci szövetsége) tartottak. Ő a legfiatalabb, aki valaha is bekerült ide.

1998-ban a Good Guys Trendstetter díjat is magkapta, amivel szintén történelmet írt a hot rodok világában.

1999-ben megnyerte az Amerika Legszebb Roadstere díjat Fred Warren „Shock Wave” nevű autójával, amit a Nemzeti Roadster Show 50. évfordulóján vehetett át.   2000-ben újra övé lett a díj, Chuck Svatos „0032”-ével. Ezeken kívül még 6 olyan autó nyerte meg ezt a díjat, amihez Chipnek köze volt (pl.: 1995-Smoothster, 1996-Boydster).

2000-ben Chip szerződést kötött az MHT Luxus Felnik-kel, és gyártani kezdte saját tervezésű felnijeit Foose Wheels néven.

2002-ben a detroiti Autorama Shown átvehette a Ridler-díjat Bob és Wes Rydellel közösen a 35-ös Chevy Master-ért.

Szintén ebben az évben került be a Darryl Starbird Hot Rod és Egyedi Autó Múzeum legnagyobbjai közé.

Az év végét egy nagy dobással zárták, ugyanis a Discovery Channel készített róluk egy filmet, melyben benne volt Chip díjnyertes autóinak nagy része, bár az eredeti cél a Thunderbird újjászületésének bemutatása volt. Az áttervezett Thunderbird, a „Speedbird” újabb díjat hozott neki a SEMA-n.

2003-ban ismét bekerült a Nemzeti Roadster Show nagyjai közé, majd megkapta második Ridler-díját Ron Whiteside 34-es Mercury Stallionjáért. Ebben az évben kezdett el ruhákat tervezni, valamint gyártani kezdte díjnyertes autóinak alkatrészeit is.

Eddigi élete során hétszer kapta meg a Good Guys Street Rod of the Year címet, a következő autókkal: 1990-ben egy 32-es kétajtós szedán, 1991-ben egy 29-es kétajtós szedán, 1995-ben egy háromablakos kupéval, 1997-ben egy 39-es Chevy kupéval (Predator), 1999-ben egy 54-es Belvedere-vel, valamint 2001-ben a Grand Masterrel.

2004-ben Chip és a Discovery Channel egy új sorozatot indított, az Overhaulin’-t (Újjáépítők).

2005-ben bekerült a San Francisco Rod and Custom Motorcycle Hall of Fame-be is. Jelenleg a Progeria Research Foundation elnöke Kaliforniában.