Opel Astra F 1.4 – a barátod.

Attila barátom több mint egy éve vásárolta az 1995-ös gyártású F Astráját. Egynégy benzin, 8 szelep, 5 sebesség, 5 ajtó, GL, azaz teljesen alap felszereltség, kék színben.

Az ilyen Opel teljesen hétköznapi látvány az utakon, de sokáig nem volt alkalmam egyet sem kipróbálni, így pótoltam ezen elmaradásomat, és most megosztom veletek a tapasztaltakat.

Aki nem szeret olvasni, annak röviden annyit mondanék, hogy végtelenül megbízható, és takarékos autó, a Ladámhoz képest (ez van, ehhez hasonlítom) fejedelmi kényelemmel, erejét tekintve pedig barátságos lendületautó a maga 60 lóerejével.

Csak poros, 60 tartós lóerővel.

Mivel a vásárlás egy éve történt, így nyomon tudtam követni az autó sorsát második tulajdonosánál, aki 140 000 km-rel vásárolta. A jobb eleje már sérült egyszer az első tulajnál, de korrekt módon ki lett javítva. A kasztni jó állapotban, a szín se mattult még le, az Astra betegségként számon tartott tanksapkafedél és sárvédőív hólyagosodástól eltekintve nem találni rajta komoly problémát, a motortérben olajfolyás sehol.

A tanksapka alatt és a sárvédőívnél rozsdás kicsit, de összességében szép. Más színben talán unalmasnak hatna.

Az utastér karcmentes, pedig elég kemény műanyagokból áll. Nekem a sötét színű kárpit a gyengém, ebben az autóban fekete minden, míg a szem ellát.

Könnyen kényelembe tudtam magam helyezni, minden kézre esik, és minden olyan tipikus 90-es évek hangulatot áraszt magából. A kormány 3 küllős, egész kellemes fogású, a műszerek közt fordulatszámmérő – ez utólagos beépítés volt, „természetesen” kék megvilágítást is kaptak.

Sportos kormány az elengedhetetlen dobókockával. 🙂 Határozottan kényelmes és kellemes utastér.

A váltókar rövid, de kényelmesen elérhető, a pedálok messze mélyen bent, a fejem sem ér bele a tetőbe (187 cm), ez nem Lada, ez már a nyugat, kéremszépennn! 🙂 Az egyetlen szemet zavaró dolog a kesztyűtartó hézagaiban és a darabosságában merül ki, amúgy gyorsan otthon érzi magát benne az ember.

Elinduláskor zavartan matattam a kulccsal a bal oldalon, aztán kiverve a fejemből a Ladás beidegződést, jobb oldalon megtaláltam a gyújtáskapcsolót. Ezt persze minden idegen autóban eljátszom, ez van, 9 év megszokását nehéz elfelejteni.

Fényezetlen lökhárító, Carello lámpák.

A tesztút tolatással kezdődött, gyűrű felhúz, balra előre kapcsol, kézifék ki (szintén kényelmesen elérhető) és már gurulhatunk is. Hátra váratlanul jó a kilátás, a tükrökből és a hátsó szélvédőn át is könnyedén tájékozódhatok.

A gázpedál érzékeny, a kuplung finom, érzem, hogy bajban leszek a kemény bánásmódot követelő Zsiga után. Az utcára tolatva felkapcsolom a lámpákat, keresni sem kell, azonnal megvan balra, a műszerfal alján.

16 éve gurul az utakon.

Egyes, indulunk, de semmi hang. Ja igen, ez nem a hatvanas évek technikája, szóval fülelek, lesem a fordulatszámmérőt. Magasabb fordulatszámnál segítségemre siet a Remus hátsó dob, kellemes hangja van, nem zajos, már-már szolidnak mondható.

A Remus kipufogó. Egyáltalán nem kellemetlen a hangja.

A sebességeket könnyen kapcsolgatom, a kormány még szervo nélkül a 15 collos kerekekkel is viszonylag könnyen forog a kezem alatt, csak a kuplunggal bánok túl durván. A kormányt megtekerve ballra-jobbra a karosszéria hátul hajóhintásan dől, elöl nincs gond, de hátul nekem már kellemetlen. Attila mondja is, hogy lengéscsillapító és rugócsere lesz a következő beruházás.

Az első kereszteződésnél rájövök, hogy a féket sem kell két lábbal nyomni, könnyedén állok meg, még a végén nem tudok hazamenni a kocsimmal, úgy elkényelmesedek itt.

Az országútra kiérve aztán felgyorsítok 90-ig, a 60 ló nem ülésbe préselősen, de azért kellemesen teszi a dolgát. Ez nem versenyautó. Ötödiket kapcsolva a kevés zajt a visszapillantó tükör körül örvénylő levegő adja, talán nagyon apró kárpitnyiszogást is hallani vélek a kalaptartó környékéről, de ez egyáltalán nem zavaró. Az egykori Fabiám volt ilyen, de a háromhengeres motor abban azért jobban hallatta a hangját.

Kellemesen haladunk, lendületből megelőzök egy autót. Mikor egy éve vezettem a gyári kerekeivel, akkor tragikusnak tartottam, most már élvezhető a vezetés, és stabilabbnak érzem az autót is magam alatt, a széles papucsok békésen húzzák maguk alá az itthon oly ritka jó minőségű utat.

15-ös felnik, jól fekszik az utat és szépek is. A nagy kedvenc VW jele vicces a konkurens Opelen. A Sparco matrica a fékbetétek márkájára utal, elhelyezése a Ladás múltat idézi. 🙂

Közben összegezzük, hogy eddig a kuplungtárcsa valamint az olaj és a fékbetétek cseréjében merült ki az autó karbantartási igénye – igaznak bizonyul a legendás Opel megbízhatóság.

A fogyasztás is barátságos: 6-6,5 literrel beéri 100 kilométerenként. Leggyakrabban két személlyel használva, széles kerekeken ez nagyon barátságos érték.

Attila egyébként jó gazdinak bizonyul, régi barátjaként elmondhatom, hogy a zörgésmentes és tiszta utastér, valamint a rendszeres karbantartás a mániája, restelli is, hogy nem takarította ki az autót a fényképezéshez.

Van rossz szokása is, az autóhifi bömböltetése, de ezúttal eltekint a kínzásomtól, pedig volna mivel: Pioneer fejegység, a gyári helyeken és a kalaptartón hangszórók, valamint a csomagtartót egy mélyláda-erősítő páros uralja. Erről sajnos elfelejtettem képet készíteni, de egy átlagos bevásárláshoz bőségesen elegendő a hely.

Mikor visszafordulunk, egy rossz minőségű úton is haladunk egy kicsit, itt már zörögnek az utastér elemei (nem csoda, tragikus állapotú az út), és a kátyúkat tankcsapdákat óvatosan kerülgetem, nem olyan masszív szerkezet ez, mint egy orosz vas (azzal padlógáz), de természetesen még mindig a strapabíró kategóriába sorolható. Visszafelé már szinte otthonosan vezetek, a kuplungkezelés durvasága is eltűnne még egyszer ennyi kilométer után. Csendesen szól a zene, suhanunk. A jót könnyű megszokni.

Színtelen index, jól mutat a kék autón.

Összesen csupán 20 kilométert vezettem ezt az Opelt, valamint egy évre visszamenőleg ismerem személyesen a sorsát és az a véleményem, hogy egy csendes, élhető és szerethető autó a C14NZ motoros Astra, a pénztárcád is kíméli, feltéve, ha nem a leendő utcai harcosod látod benne. Kellemesen kanyargó, biztonságosan megálló, könnyen irányítható autó, ami egyáltalán nem tűnik ki a forgalomból. Bátran ajánlom bárkinek, aki négyszázezer HUF körüli autót keres hosszú távra. Kipróbálnék egy 1.6-ost is, az azért biztosan dinamikusabb, de egy ilyen egynégyessel is nyugodtan kiautóznék a világból.

Biztos vagyok benne, hogy aki ilyet vesz, nem fogja megbánni.

Total
0
Shares
11 hozzászolás
  1. vegre nemcsak szidjak szegeny Astrat,ma mar nem kulonos auto,de annak idejen… es ezt sokan elfeledik!

  2. Azért egy légzsákos szervós kormány még komfortosabb,plusz az elektromos ablak eg yszatuna légterelővel már maga a mennyország! 🙂
    Egybként nekem tádé kombim van,nekem a hátsó gumi távtartó bak állítása segített az ajtó zörgésén.

  3. Én anno gondolkodtam rajta hogy ilyet, vagy régi Swiftet vegyek első autónak.
    Ezen addig agyaltam amíg ki nem próbáltam egy Astrát.
    Ne sértődjön meg egy Astra párti se, de én nagyot csalódtam benne, zajos, hangos, és a menetteljesítménye is elég gyatra.
    Bár tény hogy a csomagtartója nagyobb, de úgy ennyi. Nekem nagyon nem jött be…

  4. @vancello: Szívesebben utaztam kb. 3 évig egy klímás, minden jóval felszerelt “pótlékkal” mint egy zajos, lomha, rozsdásodó fastra-val.
    Egy 200km-es út alatt elvette az életkedvem az astra…
    Egy 1.6-os minden jóval felszerelt, klímás f astra lehet hogy jó (azt nem vezettem), de az annyiba került amennyiből már autót is lehet venni.

  5. @2108face: Csak a Samara jobban zörög belülről. Ellenben a futóműve kellemesebben veszi a kátyúkat, mint az Astráé. Én szerettem, visszasírom a 110-eshez képest.

  6. szerintem jó kis autók ezek. 1.4 16v már 90 lovas, és ez megy szépen, a gyorsulása sem utolsó, bár nyilván nem dragster. belül kényelmes, hátul is. sedan, így a csomagtartó is jó nagy. az első hosszabb utam egy 3-400km-es Sopron-Zamárdi szakasz volt. akkor még csak egy hónapja volt meg az autó, de már olyan volt mintha évek óta vezetném, hamar megtalálja vele az ember a közös hangot. az egyetlen dolog ami nem tetszik benne, az a futómű. elég puha, ringatózik, hintázik, egy rugószettet kapni fog. rozsda is csak egy helyen van, a bal első sárvédőíven, de azt még az első tulaj cserélte egy parkolós koccanás miatt. összességében ha vigyáznak rá, megbecsülik, hálás autó, olcsón fenntartható, a fogyasztás a balatoni út alatt kb 6 literre jött ki, igaz télen inkább a 10-et közelíti, de dinamikusan vezetek, és a kilométerek 60%-át városban futjuk. én szeretem, és csak ajánlani tudom mindenkinek aki autót keres.

  7. @GSX-R: ha neked zajos egy F Astra a papír Swifthez képest, akkor kurva nagy bajok voltak azzal az Astrával, amit néztél, már elnézést…

  8. 10 év és 140.000 együtt megtett km után tudom ajánlani bárkinek.
    Igaz, mára inább csak lefingott példányok maradtak, kevés a karbantartott, megkímélt példány. A tankajtó körüli rozsdásodást pedig hamar meg lehet állítani, nem szabad megvárni, míg kiér a rozsda a sárvédőig. Le kell bontani a betöltőcsövet, meg a tankajtót. A tankajtót tartó két sima lemezcsavar a ludas, ugyanis azok közvetlenül a lemezbe vannak behajtva. A kerék pedig pont oda szórja fel a sós latyakot télen, és innét indul minden probléma forrása…

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Total
0
Share