Klasszikussá érett: Opel Astra F

Talán el sem hisszük, de a rendszerváltást követő Magyarországon a nyugati autót elsőként megtestesítő Opel Astra F  bizony immáron 25 éves. A negyedévszázadnyi idő alatt az Astra már az ötödik generációjánál tart, az F Astra pedig máig meghatározza a hazai utcaképet. Az Opel kínálatában az elmúlt két és fél évtizedben az egyik legfontosabb típussá lépett elő, ami nem véletlen, hiszen nagyon sokat adnak el belőle, a GM égisze alatt számtalan márka kínálatába is bekerült, és máig a legfőbb konkurense a Golfnak. 

A rendszerváltás utáni nyugati autó. A forma jól sikerült, időtálló, amely az Opel Adam AG akkori design vezetőjének a nevéhez, Wayne Cherry-hez fűződik.

Már a 80-as évek derekán megfogant az Opel tervezőasztalain egy modern alsó-középkategóriás autó gondolata, amely egy valódi “újgenerációs” típus, és amely megjelenésében és technikájában is szakít (bár ez csak részben sikerült) elődeivel, így született meg az Opel Astra, amely 1991 őszén jelent meg az európai piacokon. A németek modellpalettáján a Kadett E-t váltotta le, így az új generáció a sorban következő F jelzést kapta. A GM T-body platformjának továbbfejlesztett változatára épült, ezt használta már a D és az E Kadett is.

Az utolsó simításokat végzik a tervezők. A falon látható kétüléses speedster eléggé állat dolog lett volna.

Az Astra név egyébként nem volt újdonság, hiszen az angol testvérmárkánál, a Vauxhallnál az európai elődöket, így a D  és az E Kadettet is Astrának nevezték. Ez az autó egyébként történetét és típusváltozatait tekintve olyasmi a modern autógyártásban, mint amilyen anno a Fiat 124 volt. Az Astra az eddigi öt generáció alatt futott Chevrolet, Holden, Saturn és Buick név alatt is, illetve 14 országban gyártották a különféle generációkat, köztük idehaza, Szentgotthárdon is összeszerelték egy rövid ideig. Az első hazai példánnyal anno olyan 10 éves kisfiúként találkoztam a Közlekedési Múzeumban. Dél-Afrikában egyébként az első generációs Astra még továbbra is Kadett néven futott, Indonéziában pedig Optima volt a neve. 

Az Astra premierje az 1991-es frankfurti IAA-n.

Az F Astra a cég történetében egyébként az egyik leghosszabb ideig gyártott autó is, hiszen az 1991-es megjelenést követően egészen 2002-ig, azaz bő 11 évig gyártották, a G Astra bemutatását követően is a kínálatban tartották, Astra Classic néven. Az első generáció összesen hatféle karosszériaváltozatban készült, idehaza főleg a 3/5 ajtós, a szedán és a kombi volt a népszerű, de a Bertone által tervezett és gyártott kabrió még a mai napig is feltűnik itt-ott, pedig ebből készült a legkevesebb.

A legerősebb változat a GSi volt, ma már ugyanezt OPC-nek hívják.

Kezdetben egyébként a Kadett E motorjai kerültek az új Opelbe, illetve néhány külső elemét is onnan örökölte, mint például a tükröket. 1994-ben volt egy ráncfelvarrás a típuson, ekkor némileg modernizálták a külsejét, eltűntek a régi elemek és megjelent az Ecotec motorcsalád, amely ugyan küzdött a gyerekbetegségeivel, de az évek során (úgy-ahogy) kiforrta magát. Összességében egy sikeres és jó autót alkottak anno az Opelnél, nem véletlen, hogy ma is sok fut belőle az utakon, egyszerű, olcsó a fenntartása, alkatrész dögivel van hozzá. Az egyik szomszédom is nemrégiben vett egy kombit egy idős úrtól, ő egyébként melós autónak vette, egyből ráakasztotta az utánfutót az agrárkampóra és azzal hordta az építőanyagot egy házfelújításhoz. Elmondása szerint eddig csak az átírás és egy alap olaj- és szűrőcsere került rajta pénzbe, de már bőven visszahozta az árát. Korábban volt G Astrája is, azt is szerette, azt egy H-ra cserélte, így párhuzamosan használja most a két Opelt. 


Villámos villanyos

A '90-es években is még csak próbálkoztak a villamos hajtással a villámos márkánál. Az "Impuls III" kódnevű kombi, elnézést Caravan, változatok elektromos hajtáslánccal készültek. Összesen tíz prototípus építettek, amelyek fele 45 kW kapacitású nikkel-kadmium, fele pedig 42 kW teljesítményű szódium-nikkel-klorid akkucsomagokból táplálták a villanymotort. A 120 km/h csúcssebességre és nagyjából 160 km hatótávra képes kombi Astrák a Balti-tengerben található Rügen szigetén álltak szolgálatba, ahol 1993 és 1997 között összesen 350 ezer kilométert futottak.

Anno egyébként volt egy tesztünk az F Astráról, azt érdemes elolvasni. A véletlen-e, vagy így alakult, de az F Astra szinte mindegyik változatát vezettem, vagy ültem bennük utasként. Télen például a kabrióban, este nyitott tetővel, de vezettem kombit manuális és automata váltóval is, utóbbi az egyik rokoné volt, aki rendszeresen megjárta vele az Düsseldorf – Eger távot, a megbízhatóságára nem volt panasz. Az utána következő generációkhoz is volt szerencsém, G-től J-ig, az új K-hoz viszont még nem, ami mellesleg idén az év autója címet is begyűjtötte. Az újabb generációk közül a H Astrát éreztem igazán emberközelinek és autónak (leszámítva a rettenet kályhaezüst középkonzolt), különösen tetszett a GTC változat, amiből az igen durva OPC is készült. De itt be is fejezném az utódok boncolgatását.

A Bertone stúdiónak köszönhetjük a legszebb F Astra formát.

A legerősebb F Astra

Sokan úgy hiszik, hogy a 151 lóerős C20XE motorral szerelt GSi változat volt a legerősebb F Astra, azonban készült ettől erősebb kivitel is, méghozzá Dél-Afrikában. Az Astra/Kadett 200ts a Calibrából származó C20LET kódú motort rejtette az orrában. A névből gondolom már mindenki kitalálta, hogy ez bizonyos turbós szív volt. Az Astrában azonban a 217 ló csak az első kerekeket hajtotta a hatfokozatú Getrag váltóművön és a sperrdifin keresztül. Ezzel a konfigurációval könnyedén meglépte a 230 km/h sebességet, sőt kisebb átalakítással a 250 km/h is összejött. A név egyébként kicsit kavarodást okozhat, ugyanis a dél-afrikai piacon 1999-ig a ferdehátú és a kombi változatok Kadett néven futott, csak a szedán viselte arrafelé az Astra nevet.



A konstrukció egyébként kicsit problémás volt, a nagyobb hűtő ellenére is a szűkös motortérben a szív hajlamos volt a melegedésre, ezért a kezdeti széria után a teljesítményét visszavették 202 lóerőre. További érdekesség, hogy az 1993 és 1996 között gyártott példányok karosszériája Szentgotthárdon készült. Kívülről egyébként nem volt semmilyen különös ismertetőjegyük, megkapták a teljes GSi optikát, még a szedán is, ez utóbbi lehet igazából feltűnő.A beltérben a szolid 16v turbo logo és a 280 km/h-ig skálázott óra lehet az árulkodó. Állítólag 350 ilyen példány készült Port Elizabeth-ben. Hogy mára mennyi maradt, azt nem tudni. Annyi viszont bizonyos, hogy a korabeli M3-as BMW orra alá képes volt borsot törni.

Még a versenypályákon is feltűnt, idehaza a saját szériája volt az Opel Astra kupa, ha még valaki emlékszik rá.

Ma már a K Astra képviseli az Opelt a kompakt autók versenyében, amely összességében egy jó autó, habár erről bizonyára már nem fogjuk majd 25 év után is azt mondani, hogy olcsón fenntartható, elérhető árú autó, hiszen anno, ha jól emlékszem 1 millió Ft körül lehetett venni új F Astrát, ma pedig a legújabb Astra alapáron is közel 5 millióba kerül, a benne lévő technika pedig már nem olyan, amit otthon megjavítasz. A végére pedig egy kis csemege, rátaláltam egy régi Autó2 adásra, amely bepillantást enged a hazai Opel gyárban történő Astra összeszerelésébe.

 Az F Astra az Opel egyik legsikeresebb típusa volt, amelyet egészen 2022-ig gyártottak. Bő tízéves pályafutása alatt több, mint 4 millió példány talált gazdára. Ha valakinek van egy szép Astrája, az ne tartsa magában, ossza meg velünk itt, vagy a facebook oldalunkon!

Forrás, képek: Opel, GM

Total
1
Shares
8 hozzászolás
  1. Az indulóár az nagyon más volt, mint amire a cikk szerzője emlékszik. 1992 tavaszán gördültek le az első szentgotthárdi Astrák, és a full fapad 1.4-es ötajtós modell ára 998.500 Ft volt. Egyébként az inflációt figyelembe véve, valamint az akkori és a mai átlagkereseteket, akkor szerintem ma olcsóbb egy alapmodellt megvenni, ráadásul nagyságrendekkel magasabb felszereltség mellett…

  2. Az Astránál bevezetett vízbázisú festék miatt hihetetlenül hamar kifakultak egyes színek, és a rozsda is nagyon hamar felfedezte magának. A konkurrens VW jobban állta/állja a sarat e téren.

  3. @ZON: Igen, főleg a szép piros fényezések tudtak ronda módon bemattulni és mállani. No meg a tipikus rozsdásodás a hátsó íveken, a tanksapkánál, az hatchback és a kombi hátsó ablaktörlőjénél.

  4. @_krampampuli_: Egy régi magazin hátsó borítójáról rémlett az ár, biztos volt olcsóbban is. De hát ez akkoriban sem volt az a túl olcsó kategória.

  5. Imádom a ferdehátú változatot, tényleg nagyon eltalálták a formát.
    Offtopic: a Holden lehet ma Ausztráliában az ottani Daewoo/Chevy? Egy kinti videón mutattak Holden Cruze kocsit, pontosan az ismert tipográfiával és helyen volt hátul a név.

  6. Imádom a ferdehátú változatot, tényleg nagyon eltalálták a formát.
    Offtopic: a Holden lehet ma Ausztráliában az ottani Daewoo/Chevy? Egy kinti videón mutattak Holden Cruze kocsit, pontosan az ismert tipográfiával és helyen volt hátul a név.

  7. @Arcade Macho:
    Utánaszámoltam: 19-szer annyit keresek most, mint 1992-ben. Feltételezem, hogy sokaknál hasonló a helyzet. Tehát nagyon sokkal nyomottabbak az autóárak ma. Ha nem így volna, akkor 25-30 millió forintnál indulnának ma a legolcsóbb autók (a minimál felszereltségeket is kalkulálva). Írom ezt úgy, hogy kizárt, hogy új autó vételét engedhessem meg magamnak… Nagyon nem is vonzana az új autó gondolata: rémületes takarékossági intézkedések árán tudják ennyiért adni a mai autókat. Autóipari beszállítónál dolgozom, látok iszonyú meredek dolgokat…

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Kapcsolódó bejegyzések
Total
1
Share