MR szuperkoncepciók

Az autóépítés talán egyik legjobb (ha nem a legjobb) hajtáslánc variánsa az MR elrendezés. MR, azaz mid-engine, rear wheel drive, tehát középmotor és hátsókerék meghajtás. Egyrészt, az így épített autóknak remek lesz a tömegelosztása, hiszen a motor az utastér mögé, középre kerül. Másrészt a hátul kaparás az élményfaktort növeli, így igazi kanyarvadászokat lehet létrehozni. Mindehhez lássunk nagyszerű, vagy éppen extravagáns formaterveket, amelyek csak akkor születnek, ha a designereknek nem marketingesek által diktált piaci igényeknek kell megfelelni, hanem egyszerűen csak a rajongásuk tárgyát, az autót kell formába önteni.  Mivel szeretem az érdekes autókat, így gondoltam, hogy összegyűjtök pár különleges középmotoros, hátul tolós szupersport koncepciót, amelyek akkori formájukban sosem valósultak meg, mint szériaautó.

Alfa Romeo Iguana

Ha a középmotoros autókról van szó, akkor vélhetően sokaknak az olasz sportautók jutnak az eszébe, ami nem véletlen. Bár az Alfa Romeo nem az a tipikus, MR elrendezésű autókat gyártó márka, mégis a sort nyissuk az ő múltjukból az Iguana koncepcióval. Az autót 1969-ben mutatták be a Torinói Autószalonon, a formatervet Giugiaro jegyzi. A motorja egy kétliteres V8, amely itt egy hatfokozatú váltón keresztül hajtotta a hátsó fertályt. Az autó érdekessége a nyers karosszéria, azaz nincs rajta festék, csak kezelték a felületet. Gondolom ez ismerős lehet egy másik autóról, igen a DMC DeLorean használta ugyanezen megoldást, amelyet szintén az olasz mester tervezett. Az Iguana egyébként Giugiaro első Alfa formaterve is, tervezték a szériagyártást, de az autó csupán koncepció maradt.

Aston Martin Bulldog

A legnemesebb brit sportautógyár történetében számos különleges autó megtalálható, mint amilyen a Bulldog is. A koncepciót William Towns alkotta meg, aki a Lagonda típust is tervezte. A tervezésben aktívan részt vett Mike Loasby is, aki akkoriban volt a vállalat főmérnöke. Loasby ’79-ben elhagyta a fejlesztést és a céget is, épp a DMC DeLorean csapatába került be, úgyhogy az autót Towns fejezte be, az akkori AML vezető, Alan Curtis hathatós támogatása mellett, aki a fejlesztés alatt álló koncepciót egy repülőgép után nevezte el Bulldognak. Az autót egy 5,3 literes V8-as motor mozgatja, amely turbóval van erősítve, így 710 lóerőre képes. Ezzel az autó 300 km/h fölé ért el az első tesztjén, úgyhogy ha szárnyai lennének, biztosan elrepülne. Az 1980-ban bemutatott autó számomra legmegnyerőbb eleme a rejtett első fényszórók, amelyek megadják az autó ragadozó jellegét. 35 éves története során párszor változtattak az Aston Martin Bulldogon; az eredeti ezüst-szürke fényezés helyett, ma egy kéttónusú zöld szín borítja, kapott visszapillantó tükröket, az eredeti barna bőrbelsőt pedig világosabbra cserélték. Továbbá máig ez az egyetlen olyan Aston Martin, amely középmotoros elrendezésű.

Bentley Hunaudières

Egy másik angol lord, a Bentley is készített már érdekes autókat fennállása során. Bár az itt bemutatott koncepcióautók közül a Hunaudières kilóg egy kicsit a sorból, mert összkerékhajtású (tehát M4), mégsem hagyhattam ki; egyrészt ritkán készítenek koncepciókat a Bentley-nél, másrészt a motorja igazán különleges. Ezt az autót 1999-ben mutatták be a Genfi Autószalonon, ekkor már a cég egy éve a Volkswagen birtokában volt. Az autó attól igazán egyedi, hogy a híres W16 elrendezésű motor ebben a koncepcióban mutatkozott be először. Ekkor még ugyan nem aggattak rá 4 turbót, mint a Veyron esetében, így „csak” 623 lóerőre volt képes, de ennek ellenére a sebességet mégis 350 km/h-nál limitálták. Az autó külső formaterve egyébként előrevetítette a ma is ismert Bentley-k designját, amely szerintem nem olyan jól eltalált, mint a régebbi modelleké. Ettől függetlenül azonban egy méltó bemutatkozása volt ez az új motor számára és egy érdekes színfoltja az autók világának. A nevét a Circuit de la Sarthe pálya egyik híres egyeneséről kapta, ahol anno a Blower Bentley-t vezető Sir Tim Birkin le tudta előzni a Rudolf Carraciola által vezetett Mercedes-Benz SSK-t, úgy hogy 200 km/h sebességnél az autó egyik kereke a füvön futott.

Chevrolet Aerovette

Máig az egyetlen középmotoros Corvette, amely anno a GM berkein belül az Experimental Project 882 (XP-882) kódnéven született meg. Zora Arkus-Duntov, a ’Vette atyja eredetileg két Aerovette-et épített, de az akkori Chevy vezér, John DeLorean leállította a projektet, mondván, hogy az nem praktikus és nagyon költséges. Egy évvel később, 1970-ben a Ford bejelentette, hogy a Lincoln és Mercury értékesítőhálózaton keresztül forgalmazni fogják a DeTomaso Pantera típust, amely szintén egy középmotoros sportautó volt. Erre valamit lépnie kellett a GM-nek, így DeLorean a ’70-es New-York-i Autószalonon bemutatta az XP-882 koncepciót. A fejlesztések két évvel később folytatódtak, ekkor már átnevezték az autót XP-885-re. Az autó érdekessége, hogy kezdetben nem valami klasszikus V8 motor hajtotta, hanem a Chevrolet Vega modellből átemelték a 2 rotoros Wankel motort, amelyből egyből kettőt építettek be, így lett az összteljesítmény 420 lóerő. A GM Wankel motoros álmait az olajválság törte ketté, ekkor mindenféle ilyen irányú fejlesztést leállítottak és soha többé nem fejlesztettek bolygódugattyús motort. 1976-ban visszatértek a hagyományokhoz és a koncepcióautóba beépítettek egy 6600 köbcentis V8-ast, illetve ekkor kapta meg az autó az Aerovette nevet is. Már majdnem eljutott a sorozatgyártásig egy kisebb, 5,7 literes motorral, azonban kihúzták alóla a szőnyeget, így az Aerovette is megmaradt az egyetlen középmotoros Corvette koncepciónak.

Dome Zero

Talán kevesen ismerik a japán Dome céget, amelynek egyik legmeghökkentőbb prototípusa volt a Zero koncepció. Az autót 1975-ben kezdték el fejleszteni, Minoru Hayashi volt a főtervező, aki azt a célt tűzte ki, hogy a Le Mansi-i 24 óráson fogja versenyeztetni az autót és néhány darabot utcára is legyárt belőle. Motorja egy 2,8 literes sorhatos volt a Nissantól, amely 145 lóerőt teljesített az alig 920 kg tömegű koncepcióautóban. A Dome Zero ugyan sosem jutott el a 24 órás viadalra és sosem készült belőle széria, mégis a meghökkentő forma a japán autógyártás egyik érdekes ékköve. A Zero ráadásul extrém alacsony is volt, alig 980 mm volt a magassága. A meghökkentő külső pedig olyanná teszi ezt az autót, mintha valamely sci-fi rajzfilmből húzták volna elő.

Ferrari Modulo

Talán a legszokatlanabb Ferrari, amely valaha is létezett. A koncepció Pininfarina stúdiójában született 1970-ben Paolo Martin elképzelése alapján. Az autó alig több, mint 93 cm magas, alapját a Ferrari 612 Can Am típus adta. Érdekessége a canopy (baldachin) stílusú ajtó, azaz az egész szélvédőt nyitni kell a beszálláshoz. A Modulo-ban egy ötliteres 12 hengeres motor adta az erőt, amely nem is kevés, 550 lóerő. Az autó könnyed, légies formája olyan, mintha nem is autó lenne, hanem valami lebegő űrhajó, vagy antigravitációs közlekedési eszköz. További érdekesség, hogy a hagyományoktól eltérően ez a koncepció nem piros, hanem fehér színben készült, illetve az interneten fellelni néhány fotót egy fekete példányról is. Az autó legszebb részletét pedig szerintem a motortérben trónoló tüték adják.

• 

• 

Ford Mustang I és Ford LID Mustang

Soha nem készült a népszerű pony car-ból középmotoros széria változat, azonban még a legelső tervekből egy ilyen autó született. A Mustang I koncepciót 1962-ben mutatták be, a kis nyitott kaszniban egy alig 1,5 literes V4 elrendezésű motor dolgozott. A koncepció a Ford két akkori designerétől, Philip T. Clark-tól és John Najjar Ferzely-től származik. Utóbbi annyira odavolt a kis koncepcióért, hogy a repülők megszállottjaként a híres-neves P-51 Mustang vadászrepülővel vont párhuzamot az autó és a repülő formája között, így innen jött a mára már ikonikus Mustang név. A Mustang I megmaradt show car-nak, jó kis marketingeszköz volt a Fordnak.

Évekkel később még próbálkoztak a középmotoros elrendezéssel. 1969-ben egy Boss 429 típust építettek át. A V8-as motor hátrakerült a LID Mustangban. Azt hiszem, hogy a képen látható hajtáslánc sokat elmond a megoldásról, elég csak ránézni, hogy hogyan hajtották a hátsó kereket és hogyan épült be a váltó.

• 

• 

Ford GT90

Még egy Ford a válogatásban, amely talán a legextrémebb kialakítású autó. A GT90 a neves Ford GT utódjának szánták 1995-ös Detroiti Autószalonon történő bemutatásakor. A formatervet a háromszögek és éles vonalak kombinációja adta, elég csak ránézni a radikális kipufogókra, a Pagani megoldásai ehhez képest teljesen visszafogottak. Persze a radikális külső mit sem ér radikális teljesítmény nélkül. Ebben sem szenvedett hiányt az autó, a motorja egy V12-es erőforrás volt, amely a Jaguar XJ220 koncepcióból származott (az ugye megvalósult szériában is fele akkora hengerszámmal), amelyre a Ford mérnökei 4 turbót szereltek, így a 48 szelepes erőforrás 720 lóerőt teljesített. Mindez 378 km/h végsebességre volt elegendő 1995-ben! Sajnos sosem jutott el a széria gyártásig, pedig egy nagyon érdekes színfoltja lett volna a széria szupersportautók világának.

Jaguar XJ13

Egyetlen egy példány létezik ezen nemes Jaguarból, amely egyben jelen válogatás egyetlen versenyautó koncepciója. A ’60-as évek közepén fejlesztették ki, a brit márka célja egy olyan versenyautó létrehozása volt, amelyet nagyteljesítményű V12-es motor hajt. A Jaguar ezzel az autóval szeretett volna akkoriban Le Mans-ban diadalmaskodni, azonban sohasem jutott el hivatalos versenyekre. David Hobbs 1969-ben az autóval beállított egy nem hivatalos zárt pályás körrekordot is az XJ13-mal, amelyet 32 évig tartottak. Az autót 1971-ben a Jaguar promóciós célokra is szerette volna használni, ekkor mutatták be ugyanis első utcai autóba épített V12-es motorjukat az E-type harmadik generációjában. Egy reklámfilmben szerepelt volna az autó, ami az E-type típust népszerűsítette volna, a forgatás alatt az XJ13-at majdnem totálkárosra törték. A roncsot ezután egy raktárban helyezték el és csak évekkel később találták meg, majd restaurálták az eredeti állapotára.

Mazda RX-500

Ez az autó a Mazda egyetlen középmotoros koncepciója, amelyet Wankel motor hajt. Ránézésre az autó lehetne a japán Vissza a jövőbe DeLorean-je. A motor mindössze 491 köbcentis, azonban ha kell, akkor 15000-et forog percenként és adja le a 247 lóerőnyi teljesítményét, ami bőven elegendő az alig 850 kg tömeghez mérten. Érdekessége volt ennek a koncepciónak a hátsó színes lámpák funkciója, amelyek attól függően világítottak más színben, hogy az autó éppen gyorsult, fékezett, vagy egyenletes tempóban haladt. Ezzel a Mazda a közlekedésbiztonságot szerette volna fokozni. Mindez azonban csak egy érdekes koncepció maradt 1970-ből.

Mercedes-Benz C111

A stuttgartiak által sokáig titkolt tanulmányautók szériája volt a C111 az 1960-as és 70-es években. A koncepció különlegessége volt a teljesen üvegszálas karosszéria, amelynek kialakításakor az aerodinamika játszotta a fő szerepet. Illetve a különféle középen elhelyezett motorok; építettek bele három rotoros Wankelt közvetlen befecskendezéssel, illetve később négy rotoros változat is volt, amely 370 lóerőt tudott és majdnem 300 km/h-ra volt képes. Később dízelmotorokkal is próbálkoztak a Mercedes mérnökei; a W115 háromliteres dízelét is beépítették, amellyel a Nardó versenypályán 322 km/h csúcssebességet értek el és döntöttek meg rekordokat. Utoljára egy 4,8 literes duplaturbós V8-as erőforrást kapott az autó, amellyel 1979-ben állítottak be 403,78 km/h sebességrekordot. Soha nem került szériagyártásba egyik változata sem, pedig akkoriban a Ferrari 512 BB-nek vagy a Lamborghini Countach modelleknek okozhattak volna meglepetéseket.

Toyota EX-7

Válogatásunk utolsó szereplője, amely egy időben, 1970-ben mutatkozott be a Tokiói Autószalonon a föntebb bemutatott Mazdával. A kétüléses sportautó koncepcióját a Toyota 7 versenyautó alapjaira építették, az ötliteres V8-as motor is onnan származik, azonban itt nem kapott turbófeltöltőt. Érdekesség, hogy a versenyautó turbóval 800 lóerőt tudott, ez „csak” 450-re volt képes.  A koncepció sajátossága volt, hogy az ajtók a tetővel együtt hátrafelé nyíltak. Az autó formája kicsit hasonlít a Mercedes C111-re, azonban bizonyos szögből úgy néz ki, mintha ez lett volna a japánok Lamborghinije.

Persze a középmotoros koncepcióautók világa még számos érdekes autót felvonultat, amelyekről számtalan sort lehetne írni, itt azonban a lehető legegyedibb kialakítású, vagy legszokatlanabb megjelenésű darabokat próbáltuk összeválogatni.