Ferruccio Lamborghini, igazi olaszos hangzású név, amely kimondva is dinamizmust sugall. Traktorgyárosból lett a Commendatore legnagyobb bosszantója, az olasz iparmágnás, aki megalkotta a vad olasz bikát, a Ferrari ősi ellenfelét. Születésének 100. évfordulója alkalmából mutatjuk be történetét, életműve máig nagy hatással van az exkluzív sportautók világára.
Ferruccio-t a gépek iránti lelkesedése vezette az autók világába, azonban mindez a traktorgyártásból nőtt ki. 1948-ban alapította meg a Lamborghini Trattori vállalatot, amely nagyon gyorsan a háború utáni Olaszország egyik legjelentősebb mezőgazdasági gépelőállítójává vált. Azonban ne rohanjunk ennyire előre, hiszen az ifjú Lamborghini a háború idején még az olasz királyi légierőnél szolgált, ahol a járműkarbantartási egység vezetője volt. A háború végeztével egy évet börtönben töltött, mint az angolok által ejtett hadifogoly, majd szabadulását követően Pieve di Cento-ban egy kis garázst nyitott, ahol egy Fiat Topolinót épített át, hogy versenyezni tudjon vele a ’48-as Mille Miglia-n, amelyet sajnos nem tudott teljesíteni és el is vesztette a lelkesedését a motorsportok iránt.
Traktorgyárosból lett sportautómágus
Tíz évvel később cége a több lábon állás céljából már nem csak traktorokat, hanem klímaberendezéseket és olajkályhákat is gyártott a Lamborghini Bruciatori név alatt, azonban az autóipari megjelenésére sem kellett már sokat várni. Ahogyan vállalatbirodalma gyarapodott, úgy növekedett Lamborghini vagyona is, így egyre több különleges és gyors autót engedhetett meg magának; többek között volt 300SL Mercedes, Jaguar E-type és két Maserati 3500 GT is a garázsában, annyi autója volt egyszerre, hogy a hét mindennapján mással járhatott.
Az utolsó orrmotoros sportautó volt a Lamborghini eddigi történetében az Espada
Azonban nem volt minden esetben elégedett az autókkal, így megmutatkozott cinizmusa és erős kritikája is az általa vásárolt márkákkal szemben. Adolfo Orsit, a Maserati vezérét például nagyon tisztelte, mivel hozzá hasonlóan ő is egy szegény családból származott, azonban az általa gyártott autókról úgy vélekedett, hogy azok túl nehezek és nem eléggé gyorsak.
A semmiből jött, mégis odafigyeltek rá
1958-ban Maranello-ba utazott, hogy vegyen magának egy Ferrari 250GT-t, majd az elkövetkezendő években több más Ferrarit is vásárolt magának, mint pl. a Scaglietti-féle 250 SWB Berlinetta és a 250GT négyüléses típusokat. A Ferrarik voltak azok az életében, amelyek nagy lökést adtak neki, hogy saját autógyárat hozzon létre. Lamborghini nagyon elégedetlen volt a Ferrarik felszereltségével, kényelmetlennek és alsókategóriásnak találta őket, ugyanakkor sokat panaszkodott a szervizháttér miatt is; a 250GT-n a kuplung gyakran javításra szorult, emiatt az autót mindig Maranello-ba kellett szállítania. Egyszer saját traktorgyárában javította meg az autó kuplungszerkezetét és meglepődve látta, hogy az nagyon hasonlatos ahhoz, amit a traktorjaiban alkalmaz. A problémát személyesen is jelezte Enzo Ferrari-nak, aki gőgösen csak annyit mondott, hogy „egy traktorgyáros ne mondja meg, hogyan kell autót építeni, ha ennyire ért hozzá, akkor építsen magának”. Nem is kellett több Ferruccio-nak és 1963-ban egy Bologna melletti aprócska városkában, Sant’ Agata-ban megalapította a Lamborghini autómárkát, amely a mai napig meghatározója a szupersportautók világának.
A Countach legendás, és volt élet a Hummer előtt is, méghozzá V12-es motorral, ez volt az LM002
A dühöngő bika A Lamborghini modellek védjegye a dühöngő bika, amely nem véletlenül vált a márka szimbólumává. Ferruccio Lamborghini ugyanis a bika csillagjegyében született. Adott volt tehát, hogy a márka története során született autók is ne csak a márkajelben, hanem a névadásban is kötődjenek ehhez a vad és erőteljes állathoz. Így például a Miura egy híres spanyol bikatenyésztőről kapta a nevét, de ott van a Jarama, amely Spanyolország egyik ismert tenyésztőterülete, így annak neve innen származik. Islero, egy gyilkos bika volt, aki végzett az egyik matadorral, Uracco, amely bikaborjút jelent spanyolul, Jalpa, szintén egy híres bika volt, illetve a Murciélago, amely egy 24 tőrdöfést túlélt bika neve volt. Ugyanakkor a típusok között a Diablo neve például annyit jelent, hogy maga az ördög, a Gallardo pedig hősiest, a legújabb Huracán típus pedig egyszerűen csak annyit tesz, hogy hurrikán. Az ezt követően megjelenő Reventón szintén egy hírhedt bika neve, jelentése kicsi robbanás, ez a bika a híres mexikói matadort, Felix Guzmánt ölte meg, a jelenlegi csúcsmodell pedig szintén egy versenybika után kapta a nevét, az Aventador jelentése fújtató.
Az első modell a márka égisze alatt a 350 GT volt, amelynek fejlesztésébe Ferruccio olyan sztármérnököket vont be, mint Giotto Bizzarrini, aki korábban a Ferrari 250 GTO tervezésében vett részt, ekkor pedig a Societá Autostar céget vezette. Bizzarrini irányította a híres-neves 3,5 literes V12-es motor fejlesztését, amely a prototípusban 360 lóerőt meghaladó teljesítményre is képes volt. Az első Lamborghini fejlesztésébe ezen kívül bevonták Gian Polo Dallarat, aki a csőváz kifejlesztéséért felelt, rajta kívül részt vett a munkálatokban Bob Walace, illetve Franco Scaglione, aki a prototípus karosszériáját álmodta meg. Scaglione-t maga Ferruccio választotta ki, holott az ajtóban olyan nagy tervezőstúdiók álltak sorba, mint a Vignale, a Ghia, Bertone, illetve Pininfarina. Az első prototípust mindösszesen négy hónap alatt fejlesztették ki, hogy az 1963-as Torinói Autószalonon bemutathassák az újdonságot, ami Enzo Ferrarit is hümmögésre késztette.
A 350 GTV volt az első prototípus
Lamborghini első autója végül 1964-ben debütált Genfben, addigra némileg áttervezték az autó külsejét a Carrozzeria Touring által és a teljesítményét is visszavették 280 lóerőre, szem előtt tartva a tartósságot, de még így is méltó vetélytársa volt a korabeli Ferrariknak. Ezt a típust egészen 1966-ig gyártották és mindösszesen 120 példány készült belőle, anno kicsivel 15 ezer dollár fölött volt az árcédulája, ma már egy példány bő 200 ezer ropogós dollárt ér.
Ez pedig a végleges változat
Utódja a 400 GT volt, amelyben már egy négyliteres V12 motor dolgozott és röpke kétéves pályafutása alatt két generációt is megélt a típus; a kétüléses változatból mindösszesen 23 példány készült, ebből három teljesen alumínium karosszériával. A 400 GT 2+2 pedig a négyüléses változat volt, ebből 224 darabot gyártottak. Persze ebből a típusból a legkáprázatosabb a Monza, amelynek a karosszériáját a Giorgo Neri – Luciano Bonacini páros tervezte, és amelyből mindösszesen egyetlen egy példány létezik.
Csupán egyetlen egy példányban létezik a Monza
Persze az igazi nagy dobás a Miura 1966-os megjelenése volt, ez volt az első kétüléses, középmotoros szupersportautó, amitől Enzo bácsi bizonyára szívgörcsöt kapott, de valószínűleg az öreg Porsche is csak nézett, mint olasz a moziban. Hiszen amikor kigördült a gyárkapun, akkor 300 km/h végsebességével ez volt a leggyorsabb utcai autó. Persze volt benne más meglepetés is, például a keresztben beépített és a váltóval közös olajozású V12-es motor. A Miura megjelenése minden addigin túltett, a fényszórók szempillái, a harmonikus vonalak és úgy egészében a design összhangja, ami szépen leplezte a mérhetetlen erőt. Frank Sinatra és Miles Davis is birtokolt egy-egy példányt ebből az autóból.
A Miura talán a valaha is készült legszebb Lamborghini
A Miura, bár úgy látszott, hogy meghozta a sikert Lamborghininek, ami sajnos nem tartott túl sokáig. A ’70-es évek elején beütött a krach, a traktor üzletág hanyatlani kezdett, először a dél-afrikai importőr mondta vissza a megrendeléseit, majd egy nagy bolíviai szerződés is kútba esett, ami 5000 Lamborghini traktorról szólt volna. Mindezt tetézte, hogy 1973-ban beütött az olajválság és visszaesett a kereslet a nagy teljesítményű autók iránt, az amerikai export pedig szinte teljesen bedőlt. Ekkor Ferruccio a Lamborghini Trattori vállalatát eladta a SAME-nek, amely a mai napig gyártja a Lambroghini traktorokat, hozzájuk tartozik többek között a Deutz is. Az autóipari üzletágat pedig egy svájci üzletember, George-Henri Rosetti vette meg.
Jól megférnek egy képen
Innentől fogva Lamborghini eltávolodott a saját maga által alkotott autógyártótól és szőlőtermesztéssel, valamint olajipari gépek gyártásával kezdett el foglalkozni. Volt cége 1977-ben csődbe ment, majd ’84-ben a Mimran testvérek által éledt újjá, aztán megjárta a Chrysler és a Megatech cégeket is, míg végül 1998-ban a VW csoportnál kötött ki, mint az Audi leányvállalata.
Az ollószerűen nyíló ajtók a márka védjegyévé váltak
Ferruccio Lamborghini bár nem alkotott újat az autóiparban, mégis az általa létrehozott autómárka teljesen felforgatta a sportautók piacát, amelynek máig meghatározó szereplője a dühöngő olasz bika. 1993. február 20-án távozott ezen világból, még éppen megélte a Diablo születését, amellyel a márka belépett az autósportok világába is. Bár a VW csoport része, de azon belül nagyfokú önállósággal bír az olasz manufaktúra, csakúgy, mint a Bugatti, hiszen tudjuk jól, hogy a nyers erő és a radikális formaterv sohasem egy MQB padlólemezen ölt testet TDI szívvel.
