Talán minden márka szeretne legalább egyszer szupersportautót gyártani, hogy bekerülhessenek az automobilok világának elit klubjába, amelynek vannak örökös tagjai is. Talán kevesen tudják, hogy kinek is köszönheti az autóipar ennek az exkluzív társaságnak a létezését. A történet Olaszországba nyúlik vissza, egy bizonyos traktorgyáros nevével fonódik össze, aki az idén ünnepelte 100. születésnapját. A nevét viselő sportautókat készítő kis manufaktúra pedig nem más, mint a Lamborghini.
A Lamborghini nevéhez fűződik a szupersportautó, mint kategória megteremtése. Minden ilyen autó őse pedig nem más volt, mint a Miura, amely 50 évvel ezelőtt született meg a kis San’t Agata-i manufaktúránál. 1965-ben a Lamborghini három csúcsmérnöke; Gian Paulo Dallara, Paolo Stanzani és Bob Wallace ráérős idejükben az éj leple alatt kezdték el kidolgozni egy új prototípus, a P400 terveit. A víziójuk egy olyan utcai, középmotoros kétüléses sportautó megalkotása volt, amely verseny génekkel volt beoltva. A fővezér, Ferruccio Lamborghini fő célként túraautók fejlesztését tűzte ki célul, nem pedig versenyautókból adaptált – és szerinte megbízhatatlan – sportautók építését, mint nagy konkurense, a szintén olasz Ferrari. Később azonban szabad kezet adott mérnökeinek, így a tervekből valóság lett.
A működőképes alvázat először 1965-ben, a Torinói Autószalonon mutatták be, benne a már ismert V12-es motorral. Az akkor még szokatlan felépítés; középmotor keresztben beépítve nagy hatással volt Marcello Gandini-re, a Bertone korabeli formatervezőjére, aki csatlakozott az új olasz bika fejlesztéséhez, és végül ő álmodta meg a máig legszebbnek tartott Lamborghini formáját. A ’66-os Genfi Autószalonon mutatták be a testet öltött prototípust, amelyet a szalon előtt alig pár nappal fejezett be a Bertone stúdió. A Miura egy csapásra a genfi kiállítás sztárja lett, Gandini-ből pedig egyből sztártervezőt csinált. A remek fogadtatás azonnal azt jelentette, hogy a prototípust szériává kell fejleszteni. A P400 kódnevet elhagyva Miura névre keresztelték az autót, amely egy híres spanyol bikatenyészettől ered, illetve innen származik a Lamborghini máig ismert logója is.
1966-ban kezdték meg az autó gyártását, benne a 400GT-ből átemelt 3,9 literes V12-es motor adta a kezdetben 350 lóerőt. Megjelenésekor a világ leggyorsabb autója címet is kiérdemelte a Miura, egészen 276 km/h-ig lehetett hergelni. A motor érdekessége volt, hogy a blokk és a váltóház egy öntvényt alkottak, így közös olajozása volt a fogaskerekeknek és a motornak, igaz ez műszakilag nem volt a megbízhatóság mintaképe.
1968-ban a Torinói Autószalonon mutatkozott be a némileg módosított Miura S, a külsőt ért minimális változás mellett az autó 20 lóerőt izmosodott. Ekkortól opcióvá vált az elektromos ablak és a légkondicionáló is. Ezt követően 1970-ben jelent meg az utolsó változat, az SV, amelyben már komolyabb módosításokat hajtottak végre. Többek között új szelepvezérlést és karburátort kapott az autó, így 385 lóerőre emelkedett a teljesítménye. Ebből a változatból az utolsó 96 példány már külön olajozású blokkot és váltót kapott, továbbá eltűnt az első lámpák körüli szempilla is.
Még ugyanezen évben Bob Wallace hatására készült egy versenyváltozat is, amely az akkori FIA szabályok szerint épült meg, ez volt a Miura Jota. Az alvázban és a karosszériában lévő acél elemeket könnyű alumínium ötvözetre cserélték, az oldalsó üvegeket plasztik elemek váltották fel, illetve fix beépítésűre cserélték az első fényszórókat is. Az autó motorját sikerült 400 lóerő fölé tornázni, így megszületett a legerősebb Miura. Sajnos 1971 áprilisában egy még át nem adott körgyűrűn Brescia környékén összetörték a csupán egy példányban létező autót, amely porig égett. Később egy másik SV modellből egy angol tulajdonos számára építettek egy az eredetivel megegyező Jota változatot.
A Lamborghini egyébként az SV-ből is épített Jota változatot, összesen hat példányt. Ezek közül a legismertebb az, amelyet az iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi részére készítettek. A sah ezt a példányt egy másik SV típussal együtt a teheráni palotájában őriztette, majd a ’78-ban kitört iráni forradalom idején mindkét autó a kormány tulajdonába került. 1995-ben a Jota változatot eladták és Dubajba szállították, onnan egy aukció útján 1997-ben került Nicolas Cage-hez, aki 2002-ben adta el. Időközben kiderült, hogy az első Miura Jota is SV változatból született, valamint készült egy nyolcadik változat is valamikor 1983 és 1987 között is egy még megmaradt Miura alváz felhasználásával, amely a Lamborghini akkori tulajdonosának, Jean Claude Mimran személyes használatában volt. Sok Lamborghini szakértő ezt a nyolcadik példányt már nem ismeri el hivatalos Jota változatnak, mondván, hogy már bőven a típus gyártásának leállítása után készült.
Az egyedi Miurák sorát erősíti továbbá a roadster változat, amelyből csupán egyetlen darabot készítettek a Bertone stúdiónál. A P400-as alapjain épült egyetlen ilyen példányt 1968-ban a Brüsszeli Autókiállításon mutatták be, majd számos autószalont megjárva végül Lead Zinc Research Organization tulajdonába került, akik kiállították, hogy prezentálhassák a cink ötvözet autóipari felhasználását. Az autót egyébként ZN75-nek nevezték, amely 2006-ban egy new yorki építészhez került. Az évek során számos Miura lett roadsteresítve, azonban gyárinak csupán a Bertone-féle egyedi példány tekinthető.
Az 1981-es Genfi Autószalonon egy másik félhivatalos nyitott Miura is bemutatkozott a Jalpa és az LM002 mellett, ez volt az SVJ Spider, amelyből szintén csak egy példány született. Az eredetileg gyöngyház fehér fényezésű autó a svájci importőr kérésére készült el, azóta számos tulajdonost és felújítást is megélt, egyszer például a Ruf restaurálta, majd átfényezték ezüstre is, a legutolsó információk szerint jelenleg „Lime Green” színben pompázik.
A Miura története persze nem ért véget 1973-ban, a típus 40. évfordulójára készült el a Miura Concept, amely az akkori vezető designer, Walter de’Silva vízióját testesítette meg. Stefan Winkelmann, a cég vezetője azonban már ekkor elmondta, hogy az autó csupán a cég történetét szimbolizálja, a Lamborghini a jövőbe tekint és nem lesz új Miura.
A két héttel ezelőtti Goodwood Festival of Speed rendezvényen a számos autócsoda között az olasz gyártó is kitett magáért, itt leplezték le ugyanis az Aventador Miura Homage Special Edition változatát, amellyel a Lamborghini az 50. évforduló és a V12-es sportautók őse előtt tiszteleg. A kéttónusú fényezés nagyban hozzájárul ezen speciális Aventador megjelenéséhez. A 350 km/h végsebességű limitált kiadást a már jól ismert 6,5 literes V12-es motor mozgatja kerek 700 lóerővel.
A Lamborghini Miura egy megismételhetetlen autócsoda, amely nagy hatással volt a sportautógyártásra. Mivel igen ritka típus, ezért leginkább kiállításokon, vagy a gyári múzeumban lehet hozzá szerencséje a benzinvérű rajongóknak.