Személyes találkozásunk nem olyan régen történt, és az is egy versenyen, méghozzá a Peking-Párizs rali városlődi szakaszán volt. Egy túra-motorkerékpárral követte a mezőnyt Tarlós István, és egyes szakaszokon végig fényképezett. Úgy alakult, hogy egymás mellett fotóztunk. Kedves, barátságos és szerény úr, akin látszott mennyire elvarázsolja a matuzsálemkori járművek versenye. Mint azt megtudtam, egész életét az autósportban töltötte. Erre a történetre kíváncsiak voltunk, ezért feltettünk pár kérdést. Így megtudhatjátok, hogy jutott el a Pannónia motorkerékpártól, az MNASZ főtitkári posztjáig.
Vancello.hu (Kiss János): Mikor és hogyan került az autó-motorsport közelébe, hol kapott benzingőz “fertőzést”?
Tarlós István: Az 50-es évek végén egy városligeti autóverseny volt az első találkozás az autósporttal, de az élményen kívül ez még nem lett szerelem.
A katonai szolgálatom második évét az Újdörögd pusztai felderítő zászlóaljnál töltöttem. (A Nyirádi Cross Centrum mellett van.) Katonatársam Samu Laci egy unatkozós hétvégén megkérdezte, ha hazamegy Devecserbe és elhozza a Danuviáját, van-e kedvem megtanulni motorozni? Volt kedvem. Hát itt és így kezdődött. 1968-ban 5000,-Ft-ért vásároltam egy Pannonia T5-ös mocit, és szüleim lakásának környékén a kertek alján – a Sas hegyen – elkezdtem motorozni. Időközben a jogsit is megszereztem. Kezdődhetett a motoros túrázás és belépés a Pesti Túramotoros Klubba. A klub összejöveteleinek a színhelyén – természetesen más napon – itt tartotta az összejöveteleit a Magyar Motorsport Szövetség (MMSZ) Sportbírói Bizottsága, ahová szintén beléptem.
V.: Autó és motor egyaránt szerepet játszik az életében. Mikor kezdett el versenyezni, és milyen eredményeket ért el?
T.I.: Évente több mint 30 alkalommal működtem, mint sportbíró, főleg moto-cross, ill. gyorsasági versenyeken. Itt megismerkedtem Malina András, Tanai István, Sógor Józsi és még néhány sportbíróként is tevékenykedő motoros túraversenyzővel. Ők a Kismotor és Gépgyár Motoros Klubjának voltak a versenyzői és rövidesen én is az lettem. A túraversenyek közül kiemelkedett a május elején megrendezésre kerülő csillagtúra verseny, ami éjfélkor rajtolt és délelőtt 10 órakor volt a célba futás. Az nyert, aki a 10 óra alatt a legtöbb kilométert teljesítette. (Akkor még lehetett ilyet csinálni.) Az egyik ilyen versenyen 800 km körüli teljesítménnyel sikerült dobogóra kerülnöm.
Időközben vásároltam egy Pannonia P10-es motort, amivel 1972-ben MMSZ kupát nyertem, majd 1973-ban az Országos Bajnokságban a 2. helyet sikerült elérnem. Ekkor már autóversenyeken is működtem sportbíróként és jött az újabb „szerelem”. Párom navigálásával, egy 750-es Zastavával autós túraversenyeken és ügyességi versenyeken indultunk. (A motorozás háttérbe szorult. Nem tudtam egyszerre két „lóra” ülni.) Előbb túra, majd rallye és hegyi versenyeken indultam a Trabant kategóriában. 1975. januárjában, alapító tagja voltam a Főtaxi SE Autósport Szakosztályának. A szakosztály színeiben egy visegrádi versenyen sikerült második helyet szereznem, valamint 1977-ben a rallye bajnokság éves összesítésében a 3. helyen végezni. (A túrás és rallye-s évek alatt, navigátoraim: Kalmár Gyula, Szabó Dániel, Andorka Béla és Moll Attila voltak.)
Rally OB Taurus Rally rajta, 1977. Visegrádi hegyi verseny, 1977. Visegrádi hegyi verseny, 1977. Rally OB díjátadó, harmadik helyezés.
Majd hosszú szünet után, még egy kicsit belevágtunk a túra motorcsónakozásba – OB II. osztály – Bánkuti Laci barátommal a ’90-es évek elején. Általában a bajokság 2. helyén végeztünk. (A Margó Gyuri-Somogyi Gyuri párostól általában kikaptunk.)
V.: Akkoriban milyen lehetőségek voltak versenyezni, milyen pályák voltak a kedvencei?
T.I.: A korábban mondottakból látszik, hogy voltak lehetőségek a versenyzésre, de kezdő szinten majdnem mindent saját zsebből kellett finanszírozni. Ha voltak eredmények a klubok is támogatták a versenyzőket nevezési díj átvállalásával, benzinnel, olajjal, gumiabronccsal, egyéb alkatrészekkel. A legeredményesebb klubokban az egyesületi versenyautóra is volt lehetősége a versenyzőnek. Be kellett látnom, hogy bármelyik technikai sport művelése sok pénzbe kerül és magasabb szinten sokkal komolyabb felkészülést is kíván. A motor, autó és motorcsónak versenyzésben is a hosszabb távú, embert próbáló versenyeket jobban szerettem. Motoros csillagtúra, Taurus Rallye 1600 km-es távon, motorcsónakkal a Szentendrei sziget kerülése versenyen, stb. Ezeken a versenyeken a megbízhatóságnak és az állóképességnek nagyobb jelentősége van, mint a technikai fölénynek.
V.: Milyen feltételeket kellett teljesíteni ahhoz, hogy versenyezhessenek, voltak-e támogatóik?
T.I.: Általában ügyességi, majd túraversenyekkel kezdődhetett a versenyzés. Aztán jöhettek a hegyi, vagy rallye versenyek az I. osztályban. A fokozatosság betartása a technikai sportokban nagyon fontos. Nagy eséseket lehet így elkerülni. Nekem nem volt szponzorom, de néhány jó helyezés, azért némi üzemanyag és felkészülési támogatást azért hozott. Az élversenyzőknek voltak támogatóik. Kinek több, kinek kevesebb. Szponzorok nélkül komoly eredményeket a múltban sem lehetett elérni.
V.: Hogy került a szövetséghez, milyen feladatkörben kezdte pályafutását az MNASZ-nél?
T.I.: A Főtaxi szakosztályvezetője Dusóczky Iván tragikus halála után, – 1978-ban – engem bíztak meg a szakosztály vezetésével. Következtek a versenyrendezések: Casco és Wynn’s Ralle-k, Felvonulás téri szlalom versenyek, Old Boy Rallye-k.
Casco Rally rajt, 1979. Casco Rally, 1981.
A versenyzés elmaradt. Időközben létrejött a Magyar Autó és Motorsport Szövetség (MAMSZ), aminek az Autóport Bizottságában is tevékenykedtem. Ebben az időben kezdte el a terepügyességi versenyek keretében szárnyait bontogatni az autocross, Darázs Antal, mint “első fecske” jóvoltából. Ő keresett meg, hogy vállaljam el az autó-crossozók szakág vezetését. Majd következtek a péceli autocross országos bajnoki, később Európa-bajnoki versenyek rendezései.
Autocross bajnokság, Pécel, 1983. Pécel, 1985.
A 80-as évek közepén egy szombathelyi kezdeményezésre Nádasdi János főtitkár megbízott a szárnyait bontogató rallycross szervezésével. Ebben az időben két szakágat is vezettem az autocrosst és a rallycrosst. A 80-as évek közepétől a Főtaxi Autósport Szakosztálya rendezte a Versenyautó kiállításokat a Budapest Sportcsarnokban.
Ez a színhely biztosított bemutatkozási lehetőséget a magyar F1 verseny beharangozásának is. A magyar F1 versenyek kezdetétől 10 éven keresztül a verseny titkára voltam. 1990-ben Nádasdi János főtitkár hívására elvállaltam a MAMSZ autós titkári beosztását. Eddigi társadalmi munkában végzett sportvezetői tevékenységem, fő hivatássá vált.
V.: Hogy működött akkoriban a szövetség? Meddig volt a szövetség kötelékében?
T.I.: A ’80-as évek végén törvény született arra vonatkozóan, hogy a labdarúgó szövetség mintájára a többi szövetség is tartsa el önmagát. Ebben az időben a szövetség székhelye a Magyar Autóklub, Rómer Flóris utcai székházában volt. A szövetség titkárságának dolgozói az Autóklubtól kapták a fizetésüket és azt a helyiséget, amiben működtek. Ez a körülmény változott úgy, hogy a szoba maradt, de a béreket a szövetségnek kellett előteremteni. A szövetség akkori dolgozói bizonytalannak látták a jövőt és más munkahelyek után néztek. Nádasdi János főtitkárral ketten maradtunk és kezdtük működésképessé tenni a titkárságot. A napi feladatokon kívül rövidesen, egy újabb kihívást jelentett, hogy új székhely után kellett néznünk. Ennek eredményeként 1992-ben elköltöztünk a Népstadion, felvonulási épületébe a Szakszövetségek székházába és itt dolgoztunk 1996. decemberig, amikor is a Sporttörvényt végrehajtva szétváltunk motor- és autósport szövetségre. Innentől MNASZ néven működtünk. A motorosok maradtak, mi pedig – akkori elnökünk jóvoltából – költöztünk a Fáy utcába. A szövetség elnöksége ekkor bízott meg a főtitkári teendők ellátásával. Néhány év után innen is mennünk kellett, mert a székhelyünk akkori tulajdonosai eladták az ingatlant. 2002-ben költöztünk a Soroksári útra. Mindegyik költözést úgy szerveztük meg munkatársaimmal, hogy a karácsonyi ünnepek előtt bezártunk és januárban az új székhelyen nyitottunk új címmel, telefonszámmal, bankszámlával, postafiókkal, új levélpapírral, bélyegzővel. Azt tartottuk szem előtt, hogy tagjaink, sportolóink keveset érezzenek meg a székhelyváltozásokból. Ekkor már többszöri nekifutásra hallani lehetett arról, hogy a Kormány tervezi egy központi székház megépítését, ami meg is valósult és a hányatott évek után a magyar autósport bekerült – 2004. decemberében – méltó helyére a többi sportág közé a Magyar Sport Házába. A székhely változásokhoz hasonlíthatóan, elnökeink is sűrűn változtak a hosszan tartó Sipula István „korszak” után a Pongrácz Antal, Neményi Béla, Horváth Miklós, Ferjáncz Attila, Szamos Miklós elnöklése következett. Nem volt egyszerű a változó elnököknek a velük változó elnökségnek és a tagságnak a titkársággal szembeni elvárásának megfelelni.
Időközben az országban az autósportot művelni akarók igényének megfelelően a gokart, rallye, gyorsasági, offroad és terep-rallye szakágon kívül, szakágvezetést kívánt a gyorsulás és drift, valamint a szlalom is.
Az elnök vezette elnökség a működés főbb kereteit határozta meg és jóváhagyta a működéshez elengedhetetlenül szükséges szabályzatokat, szakág és bizottságvezetőket neveztek ki, kinevezéseket vontak vissza, valamint az éves versenynaptárt, költségvetést hagytak jóvá stb. Az elnökség mellett működött az Intéző Bizottság (IB), ami az operatív sportszakmai feladatokat végezte, a szakágak működését koordinálta. Az elnökség és az IB működését segítette és szolgálta ki a titkárság, valamint a szövetség tagjait, versenyzőit, rendezőit, szponzorait és a médiát. Nem egy unatkozós tevékenység. Ráadásul a technikai sportok a fejlődésben élen járnak ezért ami, ma elfogadható volt, annál holnap már jobbat kellett csinálni. Ha nem is mindig sikerült, azért törekedtünk rá. Én szerettem csinálni, egész életemet az autósport működése határozta meg az év minden napján.
Alkalmazásban 2008-ig – nyugállományba vonulásomig – voltam. Nem mosolyogva jöttem el, pedig úgy jobban esett volna. Még 2-3 évet akartam dolgozni, de néhány „jóakaróm” a vezetőségből ezt megakadályozta. (Ma, már egyikük sem tevékenykedik a szövetség irányításában.) De sportfelügyelőként még egy kicsit tevékenykedem, különféle autóversenyeken.
V.: Ön, hogy látja a jelenlegi szövetség tevékenységét, min változtatna?
T.I.: Úgy tűnik, hogy hosszú, nehéz időszakon jutott túl a szövetség. Bízni lehet abban, hogy a megújult vezetés sok munkával nyugodtabb és biztonságosabb működési feltételeket fog teremteni a szövetség versenyzőinek és tagjainak. A változás folyamatban van. Egy ilyen méretű – 7 szakág – és ilyen óriási értékekkel bíró szövetség – versenyzők és technika – szervezése, működtetése, irányítása, rengeteg problémát és feszültséget hordoz, de a sportágat szerető és rátermett vezetés szerintem, eredményesen és sikeresen fogja az autósport szövetséget vezetni. Ilyen messziről már nem is tudok és nem is akarok beleszólni, ahhoz részt kellene venni a napi munkában. De, szeretnék további szép sikerekről hallani.
V.: Mivel foglakozik most, figyelemmel kíséri-e a sport világát?
T.I.: Mostanában a nyugdíjas napjaim eltöltésével foglalkozom. Ebben jelentős helyet foglal el a két évvel ezelőtt kezdett modell repülés és a napi szintű motorozás, fotózással egybekötve. A sport világát már csak fél szemmel figyelem, de nem kis örömömre szolgálnak autóversenyzőink sikerei. Csak néhány közülük: Kárai Tomi autocross Európa-bajnoki győzelmei , Michelisz Norbi útja a WTCC-ben a világ élvonalába, a Zengő csapat sikerei, Kiss Norbi Kamion EB győzelmei, Szabó Krisztián autocross EB győzelmei Kiss Pál Tomi autó GP és rallycross sikerei és még több versenyzőnk, szép nemzetközi eredménye.
Kárai Tamás, Európa-bajnok. Szabó Krisztián, Európa-bajnok.
V.: Van-e olyan amire szívesen emlékszik vissza, a motorsport világában eltöltött időszakról?
T.I.: A közel fél évszázados kötődésem az autó- és motorsporthoz, rengeteg emlékezetes élményt jelent a számomra. Onnan kezdve, hogy egy versenyen a célba futás után saját magam veszem le a sisakom, vagy még a dobogó valamelyik fokára is felállhatok.
Egy sikeres versenyrendezés, mondjuk egy Casco Rallye, vagy a péceli autocross EB futamok rendezése, vagy a Hungaroringen a Forma 1 versenyben való részt vétel, vagy a nemzeti csapat vezetése EB futamon, ahol Nagy Sanyi nyakába bronz koszorút akasztanak Spanyolországban, vagy a Bajnokok Báljainak rendezése, vagy a FIA Közép-Európai Zóna díjkiosztójának, vagy a 100 éves a magyar autósport vígszínházi ünnepségének rendezésében való közreműködés, Ferjáncz Attila örökös bajnok és MNASZ elnök vezetésével. Ezekre mind, szívesen emlékezem. Ja, és a négy költözés.
V.: Köszönjük a válaszokat, igazán mozgalmas életpálya! Jó egészséget és tartalmas nyugdíjas éveket kívánunk!
Fotók: Tarlós István
