Reggeli rozsda: alig használt Corolla

A már 50 éves Toyota Corolla sosem volt egy túl izgalmas autó, mondhatni az igazi benzinvérűeket teljesen hidegen hagyja, szinte fel sem tűnik a forgalomban az immáron 11. generációjánál járó típus, amely nem mellesleg bő 40 millió eladott példánnyal minden idők legnépszerűbb autójává vált. Azt sem mondhatni, hogy egy formai műremek, de cserébe hű szolgája a gazdájának. A Corollára is igaz lehet a mondás, hogy az idő mindent megszépít, legalábbis ami az első három-négy generációt illeti, ma már nosztalgiával gondolnak vissza rá azok, akiknek 30-50 éve volt egy Corollájuk. 

Ez az 1976-os leveli béka kinézetű és színű Toyota Corolla SR-5 nem olyan régen került elő New Jersey-ben egy garázsból. Mivel ’76-os, így egy harmadik generációs E30-ról (a liftback E51 az amerikai piacon) van szó, amely a kissé fura, de akkoriban divatosnak számító háromajtós liftback kialakítású változat egy példánya. A harmadik generációs Corolla volt az, amely 1974-es bemutatásakor, éppen a tomboló olajválság idején meghozta az átütő sikert a japán márka észak-amerikai terjeszkedéséhez. Ezen kívül még ötféle változatban volt elérhető, az akkori motorválaszték pedig 1,2-től egészen 1,6 literig terjedt, amelyekhez 4 vagy 5 fokozatú kézi kapcsolású, illetve a Toyoglide fantázianévre hallgató két, illetve később háromfokozatú automatikus váltóműveket lehetett rendelni. 

A képeken látható amerikai változat érdekessége talán a futásteljesítménye, ugyanis mindösszesen csupán 9 622 mérföldet futott, az első tulajdonosa hirdeti, aki mindezt dokumentumokkal is tudja igazolni. Az autón inkább a közel 40 évnyi egy helyben állás és az idő patinája látszik leginkább, mintsem a rozsda. A fényezése, bár javarészt garázsban állt, szépen bemattult, az egyik kereke teljesen ellaposodott, szerencsére megvannak hozzá az eredeti felnik is. 

A beltere azonban szinte érintetlen, a műszerfal és az ülések nagyon szép állapotban vannak, még szinte újnak mondhatóak. A csomagtérben még megvan az eredeti emelő és néhány további kiegészítő is, a motortér pedig szintén jó kondícióban van. Ebben a példányban egyébként a nyolcszelepes 2T-C kódjelű ezerhatos motor van, ami 75 lóerőre volt képes valamikor. Reméljük, hogy jó helyre kerül, és bár könnyedén fel lehetne újítani, én azért meghagynám a külsejét így, ahogy van, jól áll neki ez a 40 év.