Családi versenyautók

Családi autók, amelyek a legtöbb esetben, – egynéhány spécibb változattól eltekintve -, semmiféle izgalmat nem okoznak, vagy az utca emberének érdeklődését nem váltják ki. Korábban még a klasszikus szedánforma és a középkategóriás autók jelentették azt, hogy családi autó, ma már ugyanezen címszó alatt valami crossoverre vagy SUV-ra kell gondolni (sajnos), ugyanakkor ezek a modellek kedvelt üzleti autónak is számítottak, volt bennük hely, fel voltak szerelve normálisan, kaptak jó motorokat, kényelmesek voltak, szóval az A-ból B-be szükséglet kielégítésére a legjobb megoldásnak számítottak. Ezüst, szürke, fekete, céges fehér, ritkábban kék vagy zöld színekben tűntek fel, vagy inkább bújtak a szürke hétköznapok utcaképébe. Olyanok ezek az autók, mint egy átlagos titkárnő, nem túl feltűnő, normálisan öltözik, teszi a dolgát.

Családi autók, ha egymásnak feszülnek

Azonban, ha eljön a hétvége és a titkárnő is leveti a szürke uniformist, hogy aztán belebújjon a legmenőbb szombat estére szánt koktélruhájába és kisminkelve beállítson egy menő bárba, akkor bizony egyből odafigyelnek rá. Valahogy így van ez ezekkel az autókkal is, ha felhúzzák a verseny overált, megpiszkálják a futóművet és a motorokat, akkor egyből máshogyan tekintünk rájuk. Akik a ’90-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig követték a különféle túraautó szériákat, azok számára bizonyára ismerősek lesznek az alábbi válogatásunk szereplői.

Alfa Romeo 155

Egy Alfa Romeo talán önmagában is eléggé feltűnő autó, még akkor is, ha a 155 a maga kocka jellegével és elsőkerékhajtásával inkább konszolidált középkategóriásnak készült, mintsem az alfa amore életérzés szimbólumának szánták, persze rendben volt ez egyébként is. A ’90-es évek közepén a GTA és a V6 Ti változatok számos bajnokságban feltűntek, a brit BTCC, az olasz Superturismo, vagy a német DTM, ahol aztán szép sikereket is elkönyveltek maguknak.

A Martini fényezés sokat dob a megjelenésen, ’93-ban megverték a németeket a DTM-ben

Audi A4

Az első generációs A4-es talán sosem volt az izgalom középpontja, leszámítva az RS4 Avantot. Az egész autó gyakorlatilag a B5-ös Passat alapjaira épült, annak minden előnyeivel és hátrányaival együtt, a négy karika és az eltérő design csupán csak némi prémium érzetet vitt az egyébként eléggé középszerű autóba, amelynek többsége ma már igazán letaposott, levetett példány, sokszor munkásautóként élik meg utolsó napjaikat. Anno azonban szolidan kidekorálva egész jól mutatott a rajtrácson. Az olasz túraautó szériában kétszer lett bajnok (1995 és 1996), az ausztrál szériában szintén dupláztak az A4 volánja mögött.

Frank Biela ’96-ban BTCC bajnok lett az Audival

Ford Mondeo

Idehaza is igen népszerű és ismert autó a Mondeo, családi autónak pont annyira közkedvelt, mint céges menedzserautóként. Soha nem akart több lenni, mint ami, és ez a formaterven is meglátszik, de szerintem egy Passattól vagy Vectrától mindig is bőven jobban mutatott még a hétköznapokban is. Ugyan készült belőle ST változat is, de a nagyobb motorokkal is inkább csak fürgébben szedi a lábát, mint sem sprinter válna belőle. Cserébe viszont nagy, kényelmes, elfér benne 5 ember. A második generációs szaloncukor orrú változat a sportkosztümben egészen jól mutat.

Apa autója kicsit másként, 2000-ben bajnok lett a BTCC-ben

Honda Accord

Nem tudom miféle akkordokat pendített meg a vásárlókban akármelyik Honda Accord generáció is, hiszen azt hiszem, hogy ez az egyik legunalmasabb autó, amit valaha a Honda készített. A formaterv egyszer sem volt kiemelkedő a szürke hétköznapokból, talán a hetedik generáció végtelen sima lemezeit lehetne pozitívumként felhozni, de azt is csak a karosszériásnak, hiszen ha baj volt, akkor nem kellett vele sokat bíbelődnie. Viszont versenypályára felöltöztetve teljesen máshogy festenek ezek az autók is.

James Thompson neve kötődik leginkább az Accordhoz

Opel/Vauxhall Vectra

Ma már ezt a nevet hiába keresnénk az Opel katalógusokban, a 20 évet és három generációt megélt típust az Insignia váltotta lassan 10 éve. Így visszagondolva a Vectrára azt hiszem a legjobb dolog, ami történt vele azt úgy hívják, hogy Calibra. Egy tisztességes iparos munka volt az összes generáció, teljesen belesimult a környezetébe, viszont remekül állta a sarat a Mondeoval és a Passattal szemben, már ami az eladásokat illeti. Az első generációtól kezdve az utolsóig szinte az összes valamire való túraautó bajnokságban szerepeltek a különféle Vectra versenyautók, így az egyik leghétköznapibb Opelbe is lehetett némi izgalmat csempészni.

Egy B Vectra is lehet látványos, ha verseny színekben van

Peugeot 406

Az oroszlános márka családi autója 10 évet töltött a piacon, habár formailag ez sem volt egy hűha, azért a kupé változat máig szívet melengető látvány. A Taxi című filmek főszereplője is egyben a 406-os, ott már azért sokszor túlzásokba menően próbálták izgalmassá tenni. Talán sokan nem is tudják, de ezzel az autóval is mentek a versenypályákon, 1997-ben például a franciák szépen elverték vele a németeket az ADAC Deutsche Super Tourenwagen Cup-ban Laurent Aielloval a volán mögött. 

Talán mind közül ennek volt a legjobb a festése

Renault Laguna

Ma már ez a név sem létezik a Renault kínálatában, pedig 1994-ben nagy büszkeséggel váltották le vele a 21-et. A Laguna által anno a Renault belépett a túraautók világába is, az ETCC-ben próbáltak szerencsét. Sok élmény részemről nem fűződik a Lagunához, leszámítva az egyik havert, aki a mai napig egy első szériásat koptat annak minden jóságával és bajával együtt élve.

Volt belőle zöld Nescafe festésű is, de így a kék felnikkel az igazi

Volvo 850

Engem a Volvók többsége ásításra késztet, persze nagyon biztonságos, svéd acél és számtalan érv szól mellettük, de lássuk be azért a Volvót vásárlók sem az izgalmakat keresik. 1994-ben a svédek a Tom Walkinshaw Racing csapattal karöltve hozták össze talán minden idők legőrültebb versenyautóját, a 850 kombiból, amely nem is teljesített olyan rosszul a pályákon. A tipikus családi autó meglepően jól mutat felmatricázva.

Így kell egy kombit izgalmassá varázsolni

Ahogy összegyűjtöttem ezt a néhány hétköznapi apuka autót, visszagondoltam, hogy régen mennyire is jó volt a túraautók mezőnye, azokkal az autókkal kergették egymást, amivel lehet, hogy épp te is kigurultál a versenyhétvégére, csak éppen a rajtrácson álló változatban legalább háromszor annyi erő volt, mint a tiédben. Jó reklám volt a gyártónak, neked meg lehet külön örömet okozott, hogy ugyanaz az autó nyerte meg a futamot, amivel te a hétköznapokban eljársz munkába, vásárolni, szóval ott van veled a mindennapokban, mint egy jó titkárnő.