Mennyit érnek és mikorra halnak ki a “klasszik” Ladák?
Az egykori KGST csúcsgép jó néhány példánya ma már értékes veteránként tölti nyugdíjas éveit, a lehető legnagyobb kényeztetés és kímélet közepette.
Ettől viszont még nem számít minden Lada klasszikusnak, és nem lesz belőle rögtön milliókat érő veterán sem. Azok egyébként is a ritkább típusokból, azok közül is a korai évjáratokból kerülnek ki.
Előbb-utóbb kihalnak, de még nem halálosan ritkák.
Megnyitom a használt Ladákkal foglalkozó Facebook csoportokat, vagy a HaHu-t, és csak kerekedik a szemem. Levelesre rohadt, 90-es évekből megmaradt 21061-es, 300 ezerért. Hónaljig alvázvédőzött küszöbű, matrica-tuningos, girbegurba 2105-ös, műszaki nélkül, 150 darab ezresért. Patkány rágta belterű, repedt műszerfalas, neolux-piros kereklámpás, 200 ezerért.
„30 éves, OT vizsgára vihető” – áll a letaglózó kijelentés némelyik hirdetés szövegében. Igen, úgy másfél-kétmillió forint elköltése után már jó eséllyel tényleg vihető…
Szerintem belőle is donor lett, egyik reggeli rozsdánk szereplője volt.
Tegyük rendbe ezt a dolgot itt és most!
Azért, mert valami megért 30 évet, még nem lett értékes. Értékes attól lesz, ha jó állapotban megőrizték, és ad egy megfelelő alapot egy felújításhoz. A fent említett autók túlnyomó része jobbára csak donornak alkalmas, vagy ha még kap valahol műszakit, talán két évvel meghosszabbodhat az élete.
Szóval, ha nincs mihez hegeszteni, vagy ha a tetőn kívül minden alkatrész cserés, alig akad benne eredeti alkatrész, esetleg banán alakúra görbült a kasztni a sok szántóföldi csapatástól, akkor már nem lesz belőle nyugdíjas, még akkor sem, ha az egy hiperszuper 2103-as volt újkorában.
Mikor halnak ki a Ladák?
A kérdésre a választ a KSH adatai között kerestük. A 2006 és 2016 közötti csökkenésből Ali számolta ki, nagyjából hogyan fogyatkozik majd a következő évtizedekben a Ladák száma. Tavaly már ezres nagyságrendben kerültek forgalomba ismét új Ladák, ezek kicsit csalnak a statisztikán.
2006-ban 194.453 darab Lada volt forgalomban Magyarországon. Ebben benne van a 110-es, a Samara, a Niva, meg az összes hátulhajtós. Az eloszlás ismeretlen, így a teljes létszámmal számolunk, a többit a fantáziátokra bízzuk.
7 évvel ezelőtt, 2010-ben már csak 117.299 db Lada szaladgált az útjainkon, a csökkenés elég drámai, nemde?
2012-ben már százezer alá esett a létszám, egész pontosan 92.571 példány rótta az utakat.
Tavaly, azaz 2016-ban 51.795 Lada járta az utakat, az újonnan forgalomba helyezett Kalinákkal, Grantákkal és 4X4-ekkel együtt.
Kép: drive2.ru
Elég megrázó, tudom, de most jönnek az igazán érdekes dolgok. Idén várhatóan 45.390 példány marad – ha az újak miatti növekedést nem számítjuk bele, ami természetes, hiszen bennünket a régiek érdekelnek.
2018-ban már csak 39.777 példány lesz, ami még mindig nem kevés, de a 2012-es mennyiségnek kevesebb mint a fele.
2021-ben esünk harmincezer alá, 26.771 darab régi Lada pihen majd a garázsokban, ekkorra már a csillaggarázs egy ilyen autónak gyalázatnak számít.
2024-ben 18.017-re csökken a Ladák száma, ekkorra az összes kertvégi és panel előtt rohadó gép eltűnik, a garázsleletek száma a nullához közelít majd.
2029-ben mondhatja magáról majd el minden “klasszik”-Lada tulajdonos, hogy igazi ritkasággal jár, ekkor esik 10 ezer alá a létszám (9.312) Csak remélni merem, hogy ebben a mennyiségben még lesznek olyan rallye autók is, amiknek még meri nyomni az akkori tulajdonosa a gázt. Ebben az évben már jogos lesz a levelesre rohadt roncsokért kért magas ár is.
2046-ban, 29 év múlva esik 1000 alá a létszám (987), ekkora már csak a múzeumokban láthatunk hátulkaparós Ladát, a jövőbeli autósport magazinokban pedig a többszörös magyar bajnok Szauer Gergő anekdotázik majd arról, hogy ő is ilyen géppel kezdte. Talán a nagy öreg Balázs Öcsi bácsit is kikérdezik majd hasonló dolgokról, már ha lesznek még akkor olyan fiatalok, akiket ez érdekel.
A számítások szerint 2070-ben, amikor 100 éves lesz a márka, már csak 42 példány rója az utakat, míg 2094-ben csak 2 db régi Lada lesz forgalomban. Szerencsére ez csak statisztika és némi fikció, nem a valóság, néhány ezer mindig lesz, ebben egészen biztos vagyok. Te, aki e sorokat olvasod, jó eséllyel már nem tudod megszámolni a 2094-es Lada-populációt, de kívánom neked, hogy sikerüljön. Nekem sajnos már semmi esélyem rá.
A másik dolog, amiről beszélnünk kell, az bizony az alkatrészek ára.
3 ezer forint. Ennyiért lehet Ukrajnából „krómos” tetődíszlécet venni, PÁRBAN. Ez az, ami már 2004-ben is beszerezhetetlen volt (= kényes volt a szállítása, ezért nem hozták), és veterános körökben sokan ritkaságként kezelik, borsos áron kínálva a filléres árut.
Kép: drive2.ru
Ismerősöm, akinek köszönhetően ilyen olcsón jutottam hozzá a fent említett alkatrészhez (jutottam volna, de ajándékba kaptam), csak annyit mondott, hogy az ukrán autósbolt eladója csodálkozott, miért kérdezi, hogy mit lehet kapni, hiszen ezekhez még minden kapható, kárpittól a lámpáig. Talán a fővárosból, vagy a Dunántúlról nézve – ahol már nem igazán bukkan fel a hétköznapi forgalomban hátsókerék-meghajtású Lada – ez kissé hihetetlennek tűnik, de ez még mindig egy tízmillió számra gyártott népautó, az országban kelet felé haladva bizony még sokaknak nem különlegesség, hanem egyszerű és nagyszerű hétköznapi jármű. És ez csak fokozódik, ha átlépjük a határt.
Negyvenezerért vettem két éve ezt a donor autót, jó motorral, rozsdamentes karosszériával, makulátlan beltérrel, 101 ezer km-el.
Az a véleményem, hogy vannak néhányan, akik szándékosan feltornázták az árakat. Talán azért, hogy a saját veteránjuk jobb fényben tündököljön, talán azért, mert jelentős alkatrész-készletük van, amit eladnának, nem is igazán fontos. A szomorú az, hogy a többiek utánuk mentek birkamód, és a 2016-ban még 51 ezer feletti hazai Lada-állományt (KSH adat) lassan mindenki úgy kezeli, mintha már csak alig ezer példány létezne belőlük, az árak pedig a hétköznapi gépeknél is elszállnak.
Szerencsére nem mindenkit sütött meg a nap. Léteznek még boltok, ahol normális áron lehet vásárolni, és vannak még hirdetők is, akik tudják, hogy egy rozsdás és viseltes 2107-es – csak azért, mert 2107-es, még nem ér alapból 300 ezret.
Reális áron jutottam hozzá, reális áron adtam el.
Legutóbbi, 2105-3-as, jó állapotú ezerötös kocka Ladámat, 140 ezer Ft-ért vettem 75 éves tulajdonosától, friss műszaki vizsgával. Láttam már ilyen típusú autót lepukkanva kétszer ennyiért is meghirdetni, csak remélni merem, hogy bőven 100 alá alkudták.
Miért kell idejekorán veteránként kezelni a még nem oda illő autókat? Miért nem lehet olcsó hobby-youngtimer a még ötvenezres hazai populációval bíró Lada? Miért kell feltornászni az egy országgal keletebbre még bagóért mért alkatrészek árait? (Padló gázpedál és társai nem játszanak, azt megértem, tényleg kincs.)
Érdekel a véleményetek, írjátok meg!
Utógyújtás: tavaly 15.778 db Trabant volt forgalomban, ennek ellenére mégsem kerül minden példány egymillióba…
A probléma egyik gyökere lehet(ne) a tulajdonosi kör is. Jelentős részük idős és érzelmi okokból is tartják a magas árat. Papa megvette 30 éve újként, aztán az özvegy nem adja 300 alatt, mert Papa mindig óvatosan hajtotta és hetente lemosta… Többségüknek fogalma sincs a valós piaci viszonyokról, a kisunoka a hahu-ra meg annyiért rakja fel, amennyit nagyi mond, mert kevesebbért nem lehet.
Köszi a cikkért, minden szóval egyetértek. A piros zsigád azért megvettem volna én is.:D
Már újkorában is egy kényelmetlen fos volt.
Az jelentősen túlárazott kb mint most a germán szekerek.
Akkor sem kellett, egy kalap lyukas diónál most sem ér többet.
(Volgám volt, lehet fikázni :-)))
ha majd egyszer felépül a hangárom, helye lesz benne egy zezerkettesnek 🙂 többek között…
és 2094-ben a két példányból az egyik az enyém lesz 🙂