Pár héttel ezelőtt mutattuk be nektek a vancello.hu első találkozóján a legszebb oldtimerként díjazott Hanzit, akkor megígértük, hogy az ott megismert és díjazott különleges autók bemutatását folytatjuk, méghozzá nem is akármivel folytatjuk a sort. A legszebb youngtimernek egy igazi kis ékszerdobozt választottunk, a kis tűzpiros Ford Fiesta XR2i sztorija sem hétköznapi, tulajdonosa Varga Zoltán (Zoli) mesélt nekünk az autójáról, amelyet Fóton alaposan körbe is jártunk.
Egy letűnt kor emléke, Ford Fiesta XR2i
Zoli már igen fiatalon beszippantotta a benzingőzt, amely főleg a legjobb barátjának, Cigány Zsoltnak köszönhető. Ahogy meséli, már suhanc koruk óta együtt motoroztak, majd a B kategóriás jogosítvány megszerzését követően átnyergeltek a négykerekűekre. Elsőként közösen vettek egy kispókot, amellyel megkezdődött az autókkal való ismerkedésük, mint ahogy említi; „ha az az autó mesélni tudna!” Időközben Zsolti is megszerezte a jogosítványt, majd a közös kispolák feledésbe merült, Zoli egy 2101-es gömbszemű Ladára váltott, a barátja pedig lakk fekete 1.1-es Fiestával járt csajozni. A harmadik átfórumozott éjszaka után azonban megjelentek az első tünetek, a kis Fiesta helyett elkezdett vadászni a sokkal komolyabb XR2i példányokra, majd rövid időn belül a kis varrógép lecserélődött a vágyott hot hatchre. Zoli bevallotta, hogy addig nem is tudta, hogy létezik a Fiestából ilyen verzió, aztán gyorsan szerelembe is esett.
Roncsvadászok? Igen!
A 10 éves vancello.hu-n nem csak autókról írunk saját szemmel, hanem szerkesztőségünk igazi autós közösséget is épít. Roncsvadászok, az elhagyott, megmentésre váró, valamint a már megmentett veterán és youngtimer korú járművekkel foglalkozó Facebook csoportunk, amely közel 40 ezer fős tagságával a legnagyobb hazai ilyen jellegű közösség. Szeptemberben rendeztük meg az első találkozónkat Fóton, ahol a nagyközönség több mint 200 klasszikus járgányt tudott megcsodálni.
Csatlakozz közösségünkhöz Te is: https://www.facebook.com/groups/roncsvadaszok/
Illetve kövess minket a facebookon is: https://www.facebook.com/vancello.hu/
Időközben Zoli egyre jobban elmerült az amatőr rally világában, a szélesebb baráti körével a hétvégéket vagy versenyek pályabiztosításával, vagy pedig a rendezéssel töltötték. A különféle szlalomversenyeken pedig a barátnőjével együtt terelték a folyamatosan épülő és szépülő Zsigulit. Ugyanakkor a versenyszezon után sem bírtak egy helyben ülni, télen a családban lévő Escortottal, illetve az XR2i-vel játszottak a havas téli estéken. Később a főiskolai tanulmányok és a versenyzés nehezen vált összeegyeztethetővé, a Fiestával is csak úgy éltek egymás mellett, és akkoriban nem is úgy gondolt rá, mint ahogyan ma. Az idő vasfoga azonban a Fiestát sem kímélte, a sárvédők ívein megjelent a hólyagosodás, az idő szépen lassan elkezdte kikezdeni a kis Fordot, amelyet Zsolti próbált rendbe rakatni, de a válság közbeszólt, majd Írországban kötött ki. Az egyik hazalátogatása után Zolinak szegezte a kérdést, hogy mi legyen a Fiesta sorsa, elviszi a telepről, ahol tárolták, vagy a kispolák sorsát követve eladják színesfém kereskedő úriembereknek. Ekkor felértékelődött a típus Zoli szemében és már úgy tekintett rá, mint egy eredeti, korai gyártású XR2i-re, amelyet meg kell menteni. Nem tétlenkedett sokat, másnap mentek trélerrel az autóért, amelyet hazavittek és friss fagyállóval feltöltve (mivel fűtött garázs nem jutott) letároltak.
Mintha csak ma jött volna ki a gyárból
Évekig vegyes érzésekkel gondolt a kis Fordra, sokat gondolkodott azon, hogy mi legyen vele, befejezze a felújítását, váltson a gömbszeműről elsőkerekes versenyautóra, eladja, netalán elbontsa. Szépen lassan megfertőzte az autó, majd beszerzett hozzá pár dolgot, közben bújta a fórumokat, a hahut és a külföldi oldalakat is, mondván hátha felbukkan még valahol egy élő példány. Igen, ekkor már az volt Zoli fejében a cél, hogy vesz még egyet. Évente 2-3 példány feltűnt, de ahogy elmondta, vagy lecsúszott róluk, vagy már menthetetlenek voltak. Egyszer csak felbukkant egy 16 szelepes Zetec motorral szerelt 130 lóerős változat. Ezek voltak a varázsszavak, amelyek hatására felkerekedtek és elindultak Szentendrére, ahol az autót hirdették. A szentendrei kiruccanás csalódás volt; az autó vagy ott sem volt, vagy pedig az ott dolgozó értékesítőket annyira lekötötte az új autók eladása, hogy többszöri kérésre sem került elő a hirdetett Fiesta
Makulátlan és érintetlen kis méregzsák
Zoli természetesen nem adta fel a kutatást, alig két hét múlva az egyik ebédszünetben meglátta az autóját egy hirdetésben. A fotókon egy kissé bemattult fényezésű, azonban hibátlannak tűnő XR2i mosolygott vissza rá. Rozsdamentesnek hirdették, amely 90 ezer km-t futott, ez persze olyan dolog, hogy vagy elhiszed, vagy nem, a valóság úgyis akkor derül ki, ha megnézed. Nem tétovázott sokat, telefonált, ő volt a harmadik érdeklődő az autó iránt, mindez egy keddi napon történt. Két nap múlva Nógrád megyéből a megszokott hat helyett heten vágtak neki Siófok irányába az útnak szakadó esőben, ugyanis Zoli öccse és a kis csapata éppen Balatonfenyvesre igyekeztek pihenni. Reggel fél nyolckor már ott állt a jövendőbeli autója mellett az akkori tulajával, akit Lajosnak hívtak, persze a csapat többi tagja is odagyűlt, hogy megnézzék Zoli miért is utazott 230 km-t ennyire izgatottan. Következett az alapos szemrevételezés és próba; kókányolásnak és lakatolásnak semmi nyoma nem volt, valóban teljesen rozsdamentes autóról volt szó. Az első indításnál az öccse a műszerfalat, a két barátja (Erik és Bazsi) a kipufogót figyelte. Az olajnyomás rendben volt, vészjósló füstjelek nem érkeztek, kis gázadásra azonban fura hang érkezett a motor felől, ekkor villant be a vonat képe, amellyel majd hazamegy ismét üres kézzel. Persze gyorsan meglett a hiba oka, a leömlőn lévő egyik hőterelő lemez rezonált, lefogva már csak CVH vezérlés finom duruzsolása hallatszott.
A nagyobb testvér Escort RS-ből jöttek a Recaro ülések
Az eső is elállt, megvolt az első próbaút, a kis Fiesta valóban az volt, aminek mutatta magát, és tényleg őszinte volt a hirdetés is. Garázs sajnos nem jutott neki, ezért mattult le a fényezése, azonban mindig a siófoki Ford szervizben tartották karban, így folyamatosan gyári alkatrészeket kapott. Az autóról kiderült, hogy újkorában Budapesten vették át, de végig Siófokon közlekedtek vele, Lajos 33 ezer km-rel vette meg 14 éve, és az ő elődje még garázsban tartotta. Az első tulaj lebetegedett és a lánya adott túl az autón, így került Lajoshoz, aki szintén gondos gazdája volt. Az első menetpróbán a szokásos dolgokra kellett nagyon figyelni; futómű, kormánymű, fék, motor, váltó, az autó olyan kulturáltan viselkedett, mintha csak pár éves lenne, pedig ekkor már a 25 éves volt. Zoli ekkor már tudta, hogy kell neki az autó, egy dolog maradt hátra, hogy mennyi is lesz a végső ára. Alkudozni nem nagyon tudott, cserébe megkapta hozzá a nyári kereket és hozzájuk tartozó ritka dísztárcsákat is. Illetve, ami még ettől is fontosabb, hogy járt hozzá az összes dokumentáció, amely újkorától összegyűlt, egyedül csak a szervizkönyv nem került elő azóta sem, viszont megvan a Fiesta német kísérőlevele, valamint a magyar átadás-átvételi jegyzőkönyv is, amely bőven kárpótol minden mást. A kísérőlevélből kiderült, hogy az autót rádió és alufelni nélkül először 1990 nyarán értékesítették.
A rally iránti szerelem eredménye a felniszett, feldobják a kis éXRdobozt
Visszakanyarodva az alkuhoz: megírták a papírokat, az autó ki lett fizetve, és Lajos felvezetésével Zoli elindult haza Siófokról az újdonsült XR2i-vel, amely azóta díjnyertes lett. Néhány település múlva sűrű villogással és integetéssel elköszöntek egymástól és kezdetét vette a hazáig tartó vigyorgás. Mindez már két évvel ezelőtt történt, az említett belső mosoly és bizsergés azóta is megvan, amikor vezetem, meséli Zoli.
A kötelező szervíz után az autó wellness kezelés keretében újra meg is szépült
Vannak tőle különlegesebb, erősebb, még ritkább és drágább autók, de a jelenlegi tulaj számára ez azért különleges, mert ilyen állapotban maradt fenn és a mai napig nagyon életteli. Egy korszak lenyomata ha úgy tetszik, amiben még mindig tetten érhető az, amiért létrehozták. Ha úgy vesszük, akkor nem kellett felújítani, vagy egy rossz gazdától megmenteni, Zoli továbbra is ugyanúgy vigyáz rá, mint az elődei, bár bevallotta, hogy azért használja is, ismeri a teljesítményét, de a határait nem feszegeti, havat nem látott, amióta nála van, illetve esőben sem viszi ki. Ebből kifolyólag majdnem lemaradtak a fóti Roncsvadászok találkozóról is, ugyanis reggel még esett az eső, de szerencsére az égiek kegyesek voltak hozzánk és egy remek nap kerekedett az első rendezvényünkből. Vácon gyorsan lemosatták az autót, majd begurultak vele Fótra, ahol bizony a sok szép autó közül a piros XR2i kapta a legszebb youngtimernek járó serleget.
Majdnem otthon maradtak, végül egy díjjal tértek haza
Zolitól még megtudtuk, hogy a parkolás az igazi tortúra, ha autóznak vagy kirándulnak egyet a kis Fiestával, akkor mindig a parkolók legeldugottabb részeire áll, nehogy rányissák az ajtót az eredeti fényezésre. Az első üléseket kicserélte benne egy Escort RS 2000 Recaro szettjére, ezek amellett, hogy feldobják a belteret, még nagyon jó oldaltartást is adnak, ráadásul az eredeti ülések is megvannak. Zoli garázsában természetesen ott van a másik XR2i, télen egymás mellett állva várják a tavaszt, ráadásul idővel az első példányt is talpra fogja állítani.
>>> A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK, JANIKA KÉPEIBŐL! <<<
Zoli személyében egy igazi benzinvérű autórajongót ismerhettünk meg, ismételten gratulálunk a tüzes kis Fordhoz és jövőre várunk benneteket vissza a 2. Roncsvadászok találkozóra!
Képek: Kiss János „Janika” (vancello.hu)