A Roncsvadászok csoportunkban is gyakorta látok olyan járműveket, amelyeket tényleg szinte lehetetlennek tűnik megmenteni, mégis a legelszántabb benzinvérűek képesek a rozsdahalmokból csodát varázsolni. Olykor eszembe jut, hogy vajon a restaurálás melyik mozzanata lehet a legnehezebb, ami igazán embert próbáló. Megtalálni a hiányzó alkatrészeket, túrni az internetet a leírásokért, a bolhapiacokon bogarászni, jó kasznist találni, mesteri fényezőt, vagy olyat, aki legyártja az apró csetreszek sokaságát? Ilyen és ehhez fogható kérdések jutottak először eszembe, amikor is megláttam a fotókat erről a nagyon hervadt állapotban lévő Alfa Romeo Giulietta Spiderről.
Az Alfa Romeo egyik korabeli sikermodellje eredetileg Franco Scaglione tervezőasztalán született meg valamikor az ’50-es évek elején a Bertone stúdió egyik irodájában. Az első példányt még az 1954-es Torinói Autószalonon mutatták be a nagyközönségnek, akik kitörő lelkesedéssel fogadták. Egy évvel később érkezett meg a nyitott kétüléses Spider változat, amelyet már Pininfarina tervezett és gyártott a patinás olasz autómárka számára.
A Spider változatból mindösszesen 14 300 példány készült, persze van ettől ritkább változat is, hiszen a Sprint Veloce alig több, mint 3 000 példányba gördült le a futószalagról, a legkevesebb pedig a Carozzeria Colli által épített Promiscua változat, azaz a kombi, amelyből csak 91 példányt gyártottak. Azonban a Spiderek többsége az évtizedek hosszú sorában az enyészeté lett, a szabad ég alatt a különféle roncstelepeken végezték be sorsukat, így nem meglepő, hogy manapság egy teljesen felújított példány ára meghaladja a 100 ezer dollárt.
A képeken szereplő példány mondjuk messze van még ettől az árcédulától, de talán gondos kezek munkája által egyszer ismét a régi fényében ragyoghat. Ahogy látni is lehet, erősen hiányos autóról van szó, a rozsda már átrágta rajta magát keresztben és hosszában is nem egyszer. Padlólemez szinte alig van, az üléseknek csak a sínjei vannak meg úgy ahogy. Szerencsére a motorterében ott figyel a jó öreg 1,3-as Twin Cam blokk, amely hengerenként két gyújtógyertyával van ellátva. Tekintve, hogy ez már egy ’61-es évjáratú darab, ezért valószínűsíthető, hogy már az erősebb motorral szerelték.
Elnézve az egészet bár szomorú látvány, de talán nem reménytelen a dolog, ráadásul az órája szerint csupán 21 997 mérföld van benne, ami akár még hihető is lehet. De, ha még nem is úgy van, ahogy mutatja magát, az óracsoport még így is díszesen mutat a körülötte tenyésző rozsdával. A kis Spider anno szürke színben hagyta el a gyárkaput, ebből még valami látszik is a hátsó részén és a baloldalán, az ebayen keresi új gazdáját kicsivel 15 ezer dollár fölött, hátha valaki rátalál és nem kell az enyészetté válnia.
Képek: Beverly Hills Car Club
“ráadásul az órája szerint csupán 21 997 mérföld van benne, ami akár még hihető is lehet”
99999 mérföldnél átfordul az óra… Ebben ezért min. 121997 mérföld van, de a saját veteránautós tapasztalataim alapján inkább 221997.
Zoli
BHCC..egy szemét csapat…már 2x beleszaladtunk velük,többé sosem…egy Alex Manos nevezetű pasi a cégvezető,mindent megígérnek…hogy az autók szarok,mind “amerikai” módon ki vannak nagyázva a fényképre …de behazudják,hogy a papírokkal minden ok,leszervezzünk mindent,átutalunk..akkor derül ki,csak “Salvage”papír van a kocsihoz,ami nem forgalmi,csak egy roncstelepi igazolás….hazudozós,inkorrekt csapat